karácsony jóslás

Valamiért mindannyian vágyunk a borzongásra, nemhiába készül annyi horror és thriller minden évben. Emellett viszont rühelljük a bizonytalanság érzetét, ha komolyabb dolgokról van szó: szeretnénk tudni, hogy mire számítsunk az életünkben. Minden alkalmat megragadunk, hogy valamiféleképpen visszaszerezzük a kontroll érzetét jövőnk felett, legyen szó akár a tarot-kártyákkal történő konzultálásról, az asztrológiához fordulásról, vagy a havi és éves célok akár egy évtizedre előre történő kitalálásáról. Ezt a két alapvető emberi igényt érezhették felmenőink is, akik nem csak Luca-napi bájolással próbáltak férjet szerezni maguknak, de karácsonykor még arra is meg akarták kapni a választ, hogy a családjukból ki fog meghalni a következő évben. Ilyen hiedelmeket fűztek a karácsonyhoz dédszüleink: van köztük olyan is, amelyet könnyedén kipróbálhatsz te is!

Mi legyen az idei karácsonyi program? Haláljóslás!

Az új év közeledtével már őseinkre is rátört a merengés: vajon mit hoz majd a közelgő esztendő? A minél jobb termés és a tenyészállatok gyarapodása mellett a család egészségi állapota izgatta a leginkább őket. Így nem csoda, hogy a különböző termékenységvarázslások mellett a haláljóslás kapott még nagyobb szerepet a téli jeles napokon. Karácsonykor ezek a praktikák kerülhettek elő, hogy megfejtsék, ki fogja túlélni a következő évet – és ki az, aki nem…

• Almagerezdosztás: a karácsonyi vacsora alkalmával a családfő feldarabolt egy almát, és szétosztotta a gerezdeket. Akinek a szeletében egészben maradtak a magok, megkönnyebbült sóhajjal hátradőlhetett, viszont akinek elvágott magú almagerezd került a tányérjára, az betegségre, vagy akár közelgő halálára is számíthatott a következő évben.
• Dióosztás: az almagerezdosztáshoz hasonló hiedelem övezte a karácsonyi dióosztást. Ha valakinek férges dió jutott, akkor jobban tette, ha elkezdett koporsóra gyűjteni.
• Tűzifahasáb-támasztás: karácsony estéjén a családtagok kiválaszthattak egy-egy tűzifahasábot, amelyet estére a tűzhelyhez támasztottak. Ha valakié ledőlt reggelre, az a következő év során áttért az ibolyát alulról szagolók csoportjába.
• Dióhéjnyi víz a kemencén: a dió jóserejét bizonyára nagyra tarthatták felmenőink, mivel még egy haláljósló eljárás fűződik ehhez a csonthéjashoz. Estére mindenki a kemencére rakott egy vízzel telt dióhéjat: akié reggelre üresen tátongott, a legrosszabbtól félhetett újévtől kezdve.
• Hamusírok: a kemencét másképp is be lehetett vetni a haláljóslás színes palettáján. Este mindenki készíthetett egy „hamusírt”, amely ha reggelre behorpadt, akkor a tulajdonosa igazi sírra számíthatott a következő évben.

Nem csak bajjósló ereje volt az almának és a diónak

Ha most egy kicsit elment a kedved az alma- és a dió fogyasztásától, akkor nem kell aggódnod, nem hoznak rögtön balszerencsét ezek a finomságok. Az almát karácsonykor használhatták még szerelmi jóslásra, szépség- és egészségvarázslásra is. Aki a következő évben eltévedt, mindig visszatalálhatott ahhoz a házhoz, ahol karácsonyeste almát evett másokkal. A dió sem csak a halál hűvös leheletének előszelét jelezhette, bár ennek a csonthéjasnak ez volt az elsődleges bűvös hatalma. Néhány helyen gyógyításra is használták, vagy pedig a rontások elhárítására.

Ha kedved szottyan hozzá idén karácsonykor, vegyél elő egy almát vagy pár szem diót, és próbáljátok ki a dédszüleink hiedelemvilágába tartozó valamelyik „bájolást”. Kellemes hátborzongató ünnepeket!