Pókhálós karácsony – Ukrajna
Keleti szomszédjaink az üveggömbök mellett előszeretettel díszítik csillogó, girlandos pókhálókkal és műanyag pókokkal a karácsonyfát – a különös szokás magyarázata egy régi legendában rejlik, melynek főszereplője egy szegény asszony, aki egy rozoga kunyhóban élt gyermekeivel. A család legnagyobb kincse egy jókora ünnepi fenyő volt, azonban túlságosan szegények voltak hozzá, hogy karácsony alkalmából feldíszítsék az örökzöldet – a házban élő pókok megsajnálták az asszonyt és gyerekeit és szenteste éjjelén jókora hálókkal fonták körbe a fenyőt, melyek a reggeli napfény érintésére – és az ébredő gyerekek jókora meglepetésére – ragyogó csillogásba burkolták azt.
La Befana, a jó boszorkány – Olaszország
Az olaszoknál nem a Mikulás, hanem egy jóságos boszorkány ajándékozza meg a gyereket, méghozzá a karácsonyi időszak lezárásaként, vízkeresztkor: a La Befana névre keresztelt ősz hajú, púpos, hosszú orrú, de riasztó külseje ellenére jóságos öregasszony – az angolszász Télapóhoz hasonlóan – a kéményen keresztül érkezik, és a jó gyerekeknek ajándékot, míg a rosszaknak szenet hoz a január 5-ről 6-ra virradó éjszakán. A családok gyakran ételt és italt tesznek ki a vendég számára, azonban nem tejet és sütit, mint az amerikaiak a Mikulásnak: La Befanát kolbásszal és egy pohár finom borral várják otthonaikba.
A figura eredete egy legendára nyúlik vissza, amely szerint egy betlehemi öregasszony nagyon szeretett volna jelen lenni a Megváltó születésekor, azonban késve érkezett, így azóta is a világot járja, hogy megtalálja a Kisjézust – az persze kérdés, miért épp Olaszországban keresi őt.
Tilos a seprű – Norvégia
A norvégok szerint szenteste nemcsak a Kisjézus, de a gonosz szellemek és démonok is szívesen a Földre látogatnak, ezért igyekeznek minden óvintézkedést megtenni, hogy elkerüljék őket: hagyományosan a norvég családok 24-én este lefekvés előtt eltüntetik, elrejtik a seprűket a házból, nehogy egy arra kószáló boszorkánynak vagy más ördögi teremtménynek kedve szottyanjon meglovagolni azokat.
Cipődobálás – Csehország
Csehországban az egyedülálló nőket illeti egy egyedi karácsonyi szokás: a bejárati ajtónak háttal állva, a fejük mellett hátra kell dobniuk egy cipőt – ha a cipő sarkával az ajtó felé ér földet, a következő évben sem lesz szerencséjük, ha viszont az orrával, hamarosan megtalálják az igazit, férjhez mennek és elköltöznek a szülői házból.
Vérszomjas óriásmacska – Izland
Az északi szigetországban igazi horrorlény bukkan fel az ünnepi időszakban: Jólakötturinn, vagyis Yule macska az izlandi folklór szerint egy óriási szörny-cirmos, mely a fagyos vidékeken kóborol és felfalja azokat, akik nem kapnak karácsonyra új ruhát – a gazdák ezért hagyományosan mindig igyekeztek időben elkészülni a gyapjú feldolgozásával, de az izlandiak körében manapság is szokás új ruhát vásárolni, biztos, ami biztos.
A kakiló farönk és a kakiló ember – Spanyolország
A legfurcsább ünnepi figura azonban kétségtelenül a hagyományos katalán karácsony részeként felbukkanó Caga Tió, szó szerinti fordításban „kakiló farönk” – a régi időkben a családok megkeresték az erdő legszebb farönkjét, szemet és szájat festettek rá, fejére nyomták a katalán parasztok hagyományos piros sapkáját, és takaróval borították, hogy ne fázzon szegény. Manapság már bármelyik szupermarketben előre gyártottan lehet kapni Caga Tiót, a vele kapcsolatos hagyomány azonban napjainkra sem változott: december 8-tól, a szeplőtlen fogantatás napjától kezdve a gyerekek mindennap „megetetik” a farönköt, édességet, kekszet, tejet adnak neki, majd szenteste a hálás rönk „kikakilja” számukra a kisebb-nagyobb ajándékokat.
Szintén a katalán karácsony egyedi alakja El Caganer, vagyis „a kakiló”, egy férfifigura, aki gyakran látható a templomi és köztéri betlehemek jelenetein, lehúzott nadrággal és jellegzetes guggoló testtartásban: a hagyomány szerint a mókás alak jó szerencsét és bőséges termést hoz az embereknek, emellett a spanyol inkvizíció kigúnyolására is előszeretettel használták a régi időkben.
Görkoris istentisztelet – Venezuela
Más dél-amerikai országokhoz hasonlóan Venezuela is erős katolikus hagyományokkal rendelkezik, ezért természetes, hogy december 25-e reggelén tömegek érkeznek a templomokba a karácsonyi misére, az istentiszteletre való eljutás módja azonban nem éppen hétköznapi. A fővárosban, Caracasban a lakók többsége görkorcsolyán suhan a templomokba, ami annyira népszerű szokás, hogy a hatóságok már reggel 8-tól lezárják a város számos útját a forgalom elől, egyes házakban pedig kávéval, forró csokival és édességgel várják a görkorcsolyázókat.
