Amikor a barátnőm többéves tanulmányi ösztöndíjat kapott Tajvanra, ki sem akartam engedni egy olyan országba, ahol kutyahúst esznek, ahol 99%-os a páratartalom, ráadásul az angol vécének se híre, se hamva. Később kiderült, hogy a Távol-Keletre vonatkozó „ismereteim” enyhén szólva tévesek…
Mielőtt belemennénk a tajvani élet meglepő, nekünk talán mulatságos, és itt-ott szaftosabb részleteibe, tegyük tisztába a fentieket! Ahogy barátnőmtől megtudom, kutyát nem esznek, ahogy bogarakat sem. A páratartalom rosszabb esetben is „csak” körülbelül 80%-os, és mi itthon a hőségriadós napokon messze jobban szenvedünk a melegtől. Kint ugyanis rendszeresen felhős az ég, emiatt nem tűz a nap, és mindennap esik az eső. Angol vécé helyett körbecsempézett lyukakba végzik a dolgukat, pedállal „húzzák le”, így egyik testrészük sem érintkezik a higiéniailag gyanús részekkel. Klassz, nem? Azért, hogy ne legyen kerek a világ, a furcsaságok közül kettővel még mindig nem barátkozott meg…
Semmi kutya, esküszöm!
– Kint is mindig hétvégére romlik el az idő: jön a tájfun és vele a szobafogság. A földrengés is borzalmas, volt „szerencsém” többször átélni. Már az elején kiokosítottak, hogy főfal mellé vagy ajtófélfához álljak, és ha alábbhagy a rengés, rohanás ki az épületből. Ezeket leszámítva mostanra mindent megszoktam és megszerettem! Mit ne lehetne szeretni vagy legalábbis üdvözölni a szelektív hulladékgyűjtésben? Tajvanon még a legkisebb faluban is így gyűjtik a szemetet. Mit ne lehetne szeretni abban, hogy minden sarkon van egy éjjel-nappali áruház?
Jó-jó, de ők mindig dolgoznak, az ételeik enyhén szólva is gyanúsak, és még szolárium sincs! Biztos, hogy ez a hely európai lánynak való?
Robotolnak, igen, a fiatalok pedig egyfolytában tanulnak, de hétvégén irány a természet. Gondolj bele abba, hogy egy nyugdíjascsoport keringőzni tanul, vagy épp karaokézik a Városligetben… Vicces látvány lenne, ugye? Pedig ez ott gyakori! A sok munka ellenére mindig szakítanak időt a családra, nem kapják fel a vizet, nem anyáznak. Egyszer a metrón megismerkedtem egy idős bácsival, aki megtanított egy buddhista dalt, amit aztán együtt énekeltünk. Senki nem nevetett vagy nézett ránk rosszallóan! És ha mindez a kőbánya–kispesti metróállamoson történne? Minimum zárt osztály! Tajvanon ez a fajta kedvesség, közvetlenség mindennapos – még a külföldiekkel szemben is.
Ami a gyanús ételeket illeti: egyszer kaptam gyomorrontást – egy nálunk is ismert gyorséttermi kajálás után!
Esküszöl, hogy semmi kutya?
Olyan húsokat esznek, mint mi, és hidd el, kutyahúst ők sem! Nincs nemzeti ételük, inkább csak tipikus tajvani kaják vannak. Amit ezek közül utálok, az a büdös tofu (ChouTofu), a kedvencem pedig egy leveles tésztából készült süti (Taichong-i taiyangping). A tajvaniak amúgy imádnak enni, bárhol, bármikor, akár az utcán is. Erre „találták ki” a pálcikára szúrt finomságokat: húsok, tengeri ételek, zöldségek, gyümölcsök – ezeket séta közben is kényelmesen el lehet majszolni.
Orrfétis, fehér bőr és péniszpara
A szoláriumra visszatérve…
A hír igaz: szolárium tényleg nincs, és önbarnító krémeket sem nagyon kapni, mert kint a fehér bőr a divat. Mindenki ernyővel és hosszú ujjú felsővel védi magát a napsugarak ellen. Sokkal többet törődnek a szépségápolással, mint az európaiak. Furcsaság, hogy sminkeléskor a lányok fehér porral optikailag nagyítják az orrukat. A szép, nagy orr a mániájuk!
A szép, nagyról jut eszembe…
Na, ez is érdekes: a tajvani fiúk péniszparája… Szerintük nekik jóval kisebb, mint a külföldi pasiké. Szerintem pedig ez csak általánosságban igaz, vannak üdítő kivételek, de tény, hogy az ázsiai lányok szívesen ismerkednek külföldi fiúkkal. Egyébként kevés a „tajvani Carrie Bradshaw”, mert ők bár tudják, milyen a jó szex, nem kérdezősködnek, sőt, egyáltalán nem beszélnek az ágyjelenetekről, még egymás között sem, pláne mondjuk egy kávézóban. A párok sem nyalják-falják egymást nyilvánosan. A szemérmességükre egy jellemző példa: náluk egy melltartóhirdetés úgy néz ki, hogy lefotózzák külön a melltartót és külön egy ruhában lévő lányt. Maximum a ruhából diszkréten kitünő melltartópánt jelzi, hogy azt viseli. Szexshopot alig találni, pornócsatorna pedig egyáltalán nincs. Viszont szerintem Tajvanon töltik le a japán pornófilmek zömét. Gondolom ennek is köszönhető, hogy a kintiek nyitottabbak, bevállalósabbak, fantáziadúsabbak a pózok és a segédeszközök tekintetében.
Tehát az amúgy visszafogott tajvaniak a négy fal között vadállattá válnak… Mit szólnak ehhez a szülők?
Nem tudnak róla. Kint szigorúan nevelik a gyereket, pláne, ha az még tanul és együtt él velük. 18 éves kor alatt amúgy sem engedik be őket a szórakozóhelyekre, sokuk azonban még ezután sem jár el mulatni. Az egyetemisták egyfolytában tanulnak…
Akkor hol ismerkednek? És a fiúk hogyan udvarolnak?
Főleg az interneten szövődnek barátságok és szerelmek. Én ugyan diszkóban ismertem meg a páromat (azért kint is van ám éjszakai buliélet), ő tajvani, és pultosként dolgozott ott, de később mi is MSN-en kezdünk el csevegni, aztán hosszú udvarlási szakasz következett. Ez amúgy jellemző kint: az első szex előtt hetekig csak együtt esznek, teáznak, beszélgetnek valami nyilvános helyen. Érdekesség, hogy ebben a randevúzós fázisban mindenki magának fizet. Aztán ha elmélyül a kapcsolat, jöhet a családi mustra. Én viszonylag hamar, pár hónap után megismertem a szülőket. Tátott szájjal bámultak rám, képzelheted… Főztek nekem vacsorát, a párom anyukája kérdezgetett, hogy mit csinálok kint, meddig maradok… Aztán apukájával teáztam és beszélgettem. És bár kedvesek voltak, tudod, a távol-keletiek mindig mosolyognak, és ezzel iszonyú jól palástolják az érzelmeiket.
Gucci, Buddha, rizsföldek
És mit vettél fel? Egyáltalán milyen a kinti divat?
Jó kislányhoz illően hosszú nadrágban, visszafogott, vagyis nem kivágott, nem ujjatlan felsőben, kiscipőben mutatkoztam be. Egyébként nincsenek szigorú öltözködési normáik, gyakorlatilag bármit fel lehet venni, senki nem néz rád – hogy stílusos legyek – ferde szemmel. Talán csak egy-két, íratlan szabály van: a lányok például sosem rakják ki a köldöküket, bármennyire jó az alakjuk, és nem hordanak mélyen kivágott felsőket sem. Még a válluk is ritkán villan ki.
A szórakozóhelyeken persze bátrabbak. Szerintem iszonyú jól, változatosan, színesen öltözködnek a fiatalok a japán és újabban a (dél-)koreai divat szerint. Minden nagy márka megtalálható kint, legyen az például Gucci, Prada és hasonlók. A többség persze inkább bevásárlóközpontokból vagy az olcsóbb, de izgalmas és egyedi darabokkal teli éjszakai piacokról újítja fel a ruhatárát. És nem ciki innen öltözködni, sőt!
A családokat úgy kell elképzelni, hogy rizsföld, vallásosság és az ősz bajuszú nagypapa?
A legmegdöbbentőbb kinti élményem szembesülni azzal, hogy a világ legmagasabb épülete és a rizsföldes bácsi remekül el van egymás mellett. Tajvan ultramodern, de az ősi hagyományok is elevenen élnek. Jó példa erre a nyelvhasználat is. A kínai a hivatalos nyelv, de emellett ott van az ország régi nyelve, a tajvani is. Ez ugyan nem hivatalos, de mindenki beszéli. És ha ez nem lenne elég, van még 12 bennszülöttnyelv is, ezeket viszont csak az adott törzsek beszélik a kínai és a tajvani mellett. Ami az angolt illeti: a fiatalok nagy része beszéli a nyelvet, és az utcán, közintézményekben, metrón mindig megtalálható az angol nyelvű információ a kínai mellett. Ezt sem gondoltad volna, mi? Hidd el, Tajvan élhető ország még egy európai lánynak is, főleg akkor, ha valaki eleve rajong az ázsiai emberekért, ízekért és kultúráért.
Ha ez bejött, talán Afrika-fókuszunk is érdekelhet:
Biztos, hogy minden ma élő ember ősanyja néger volt? Létezett-e olyan kor, amikor arabok és zsidók megfértek egymással? Komolyan veszik-e a muzulmánok a szüzességet házasodáskor? Biztos itt van-e a világon a legtöbb gyémánt és olaj? Lehet-e a sivatagban élni? Minden vagy legalábbis sok minden, amit a fekete kontinensről tudni szeretnél
