Már rég nem akadt olyan, a szexualitást és az alapvető női-férfi ellentmondásokat taglaló könyv, amelyre azt mondhatnánk, hogy túl sok újdonsággal szolgált volna ebben a kimeríthetetlen témában. Értjük ezalatt „a nők és a férfiak sohasem érthetik meg egymást” és „a férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek”- típusú megállapításokkal megoldást nyújtani kívánó szerencsétlenkedéseket.
A határozott, önálló véleménnyel rendelkező, de legalábbis túl sok meglepetésre már nem számító férfiak és nők a legjobb esetben úgysem ilyen írásokból fogják megtanulni, hogyan kell bánni a másik nemmel - az viszont már annál érdekesebb, hogy milyen evolúciós gyökerek vezettek a mai viszonyok kialakulásáig. Joe Quirk Prűdek és paráznák című könyve éppen ennek, azaz „a pleisztocén szavannán” bimbózó, és minket ma is jellemző alapvető nemi vonatkozások (legyen az fizikai avagy viselkedésbeli) okainak, okozatainak jár utána.
Állatvilág, brit tudósok és G-pont
Kár, hogy csak most bukkantunk rá erre az igencsak tanulságos kötetre (eredetileg 2009-ben jelent meg Magyarországon), ellenkező esetben már sokkal korábban birtokába juthattunk volna a benne található, kincset érő információknak. (És már akkor röhöghettünk volna egy kiadósat – na nem a hiteltelenség, sokkal inkább a humor miatt.)
Legyen szó a pénisz vagy a klitorisz külső vonatkozásairól, a G-pont megtalálásáról, vagy éppen az emberben munkáló szülői- és szeretőszerep közti vívódásról: a szerző igencsak olvasmányos módon, sodró lendülettel, helyenként pedig végletekig humoros és döbbenetes, állatvilágból vett példákkal szemlélteti igazát. Persze nem maradnak el a brit tudósok által végzett felmérések, kísérletek sem, amelyek szintén érdekes adalékkal szolgálnak a világ népeinek körében uralkodó nő-férfi viszonyokról.
A szakszavakat mellőző – sőt, sok esetben a szlengbe is átcsapó –, köznyelven írt kötet kicsit olyan, mintha az olvasó a szerzővel egy kényelmes bőrkanapén üldögélve vitatná meg ügyes-bajos dolgainkat, és keresné a választ a két nem sohasem szűnő ellentéteire, vagy éppen arra, mitől is tud működni egy házasság, vagy miért csalja meg a látszólag boldog férj a feleségét. A könyv rávilágít a bolygó egyik legnagyobb kérdőjelére is, nevezetesen, hogy mi az oka a mostanra sztereotípiává vált alapvető párválasztási preferenciáinknak, vagy hogy „az idióta öltöny miért szexibb, mint a tomportanga”.
A férfinak megfelelő mennyiségű alkoholtól megindul a tejelválasztása
A Prűdek és paráznák Joe Quirk élvezetes stílusa mellett – ami sokszor már önmagában is megér egy misét – elsősorban amiatt érdemes a figyelemre, mert mindenféle finomkodás nélkül, de racionalitása ellenére is rengeteg humorral beszél a szexről. Ráadásul minden olvasónak megadja, ami jár neki: bármelyik nemről is jelent ki valamit, rögtön tükörként állítja vele szembe a másikat, de legalábbis megmutatja az érem másik oldalát. A rengeteg érdekes adalékkal meglepetést okozó írásból nem hiányoznak az olyan frappáns – és érvekkel alátámasztott – mondatok sem, mint például, hogy „a férfiak alapvetően nőneműek – csak fel vannak turbózva mindenféle spéci extrával”. És bármennyire is hihetetlennek tűnik, a könyvben arra is fény derül, hogy ha a férfi elég alkoholt iszik, megindul a tejelválasztása.
Egy nő sem fogalmazhatta volna meg a szerzőnél szebben, hogy „a természetes kiválogatódás során a férfi péniszt és agyvelőt kapott, de vérből csupán annyit, hogy egyszerre csak az egyiket tudja működtetni”. Az egyébként hímnemű szerző többször is bebizonyítja, hogy saját nemével kapcsolatban férfi létére is kegyetlenül őszinte tud lenni, rengeteg öniróniával tekint „a teremtés koronáira”, persze ezt kellően ellensúlyozva a nőkre vonatkozó tényekkel.
Foglalkozz inkább a párod génjeivel – az agya is amiatt lett ilyen
A legjobb az egészben, hogy a pleisztocén korig visszanyúló sztorikba burkolt okítás egy percre sem válik unalmassá, és annak ellenére, hogy egy „amatőr biológus” kezei közül került ki, komoly szakirodalomra támaszkodik (bibliográfia csatolva), az esetlegesen érthetetlen kifejezéseket pedig minden fennakadás nélkül teszi rendbe. A nemregény-volta ellenére is igencsak olvasmányosra sikeredett könyv ráadásul nők és férfiak számára egyaránt tartogat meglepetéseket – ha pedig kifejezetten a saját nemünknek szóló részekre lennénk kíváncsiak, az adott fejezetben érintett nemet a vécék ajtaján is használatos apró ikonok jelzik.
Azt nem állítjuk, hogy a szabadszájú „értekezés” elolvasása egy csapásra megoldja az évezredek óta mozdíthatatlanul fennálló férfi-nő ellentéteket, azt viszont nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy jó pár olyan tényre világít rá, amelynek tükrében megeshet, hogy kicsit másképp viszonyulsz majd az untig szajkózott sztereotípiákhoz. Joe Quirk szavaival élve: „Ne próbáljuk meg kitalálni, hogy mi játszódik le a párunk agyában, azzal semmire sem megyünk. Inkább foglalkozzunk a párunk génjeivel, mert az agya is azok miatt lett ilyen”. Nincs is beszédesebb az évmilliók alatt ilyenné fejlődött génjeinknél: (ne) tessék csodálkozni.
