D: De nem az a helyzet, hogy minden jobb az állami gondozásnál?
Y: Én is így gondolom, ha állami gondozott vagy, az nem cikibb minden más hendikeppnél?
X: Persze, az is nyomot hagy egy életre az ember lelkén. De felelősségteljesen kell egy ilyen törvényt megalkotni. A gyermekvédelmi törvény alapvetően úgy áll a gyerekhez, hogy te vagy a bűnös, azaz a szülőktől védi a gyereket, illetve a gyerekkel szemben mindenkit büntet: az orvost a szociális munkást, a tanárt. Tehát a gyereknek nincs is felelőssége, amíg nem vállalja, hogy belemegy a paktumba. Ezért is kérdezném meg én a gyereket, ahogy az már létező gyakorlat váláskor, 12 éves kor fölött tarthatnak úgynevezett elhelyezési pert. A gyereket megkérdezik, és dönthet, apjánál vagy anyjával szeretne élni. Egy ilyen passzus adott esetben a fogadó szülőket is védené, illetve nem a törvény döntene, hanem a gyerek, vagyis inkább meglenne a lehetősége, hogy véleményt alkothasson, és lenne valamennyi felelőssége. Mert nagyon más az a helyzet, amibe belekerülsz, és amibe belekerülhetsz.
Y: Én akkor sem tennék különbséget melegek és heterók között, törvényi szinten, de akár még egyedülálló szülőknek is megkönnyíteném az örökbefogadást.
X: Én nem is szeretnék törvényt hozni, mert azt hiszem, elég vaskalapos lennék. Akkor átfogalmazom. Felelős gyermekvédelmi szakemberként én nem fogadnék örökbe egy gyereket addig, amíg ezt nem tudom vele megbeszélni. Nekem csodaszép gyerekkorom volt, és még így is azon parázok, hogy hogyan lehetne megkímélni mindenkit a gyerekkori traumáktól. Okos pszichológusok azt mondják, a felnőttkor arra való, hogy kipihenjük a gyerekkor fáradalmait. Én nem akarok hozzájárulni a saját életvitelemmel egy gyerek traumáihoz.
D: Térjünk vissza a gyerekvállalási kedv témájára.
X: Ezzel kezdtem, szerintem ebben melegek és heterók inkább hasonlítanak, mint eltérnek. Ugyanúgy vannak kiegyensúlyozott kapcsolatok, kapcsolati problémák vagy akár életre szóló kapcsolatok.
Y: Mint ahogy egy hetero kapcsolatban is, inkább a nők szeretnének gyereket, itt szerintem az számít, férfiakról vagy nőkről beszélünk. A fiú pároknál egyszerűen később merül fel az igény, tovább élik a saját életüket, utaznak, stb, ezáltal ez egy kicsit kitolódik.
D: Talán ez is sztereotíp, de a meleg kapcsolatokban is vannak bizonyos szerepleosztások, amik rímelnek egy hetero kapcsolatra. Ez hogyan érvényesülhet gyerekneveléskor?
X: Én ezt nem sarkítanám ki nagyon, de tény, hogy vannak aktív és passzív fiúk. Ez általában a lelkületükben is jelentkezik, bár nekem a túl csajos srácok nem jönnek be. De tény, ha a fenti szabályok mellett örökbefogadnék, akkor ezt egy olyan passzív sráccal tenném, akiben megvan az a női finomság, lágyság. Én nem szoktam gügyögni, ennél karcosabb vagyok.
Aktív-passzív
A férfi melegeknél az aktív-passzív szerepleosztás elsősorban a szexre utal, a behatoló és fogadó félre. Ám ezek a szerepek társulnak személyiségjegyekkel is: míg az első inkább irányító és férfias, a passzív inkább feminin. Persze ezek nem kőbe vésett kategóriák, a köztes halmaz például “uni”, és nyiván van átjárás a szerepek között.
Y: Én vagyok a másik fél, a passzív, érzem is ezt a lelkizősebb, érzékenyebb részt magamban. Szerintem egyszerűen ilyen az egyéniségem, és ez a szexualitásban is jelentkezik. Amiről szó volt, ez a vadászat, na, én azt nem művelem. Nem ilyen vagyok, hogy járom a várost és portyázok. Bár ez szerintem hetero srácoknál is megvan, a többség lehet, hogy vadász, de náluk is vannak érzelmesebbek, monogám kapcsolatra vágyók.
D: Ha már a szerepeknél tartunk, éreztek egy olyan előnyt, hogy meleg fiúként nem kell megfelelnetek a hetero fiúk szerepének, és mondjuk leülhettek a spanokkal egy jót lelkizni?
Y: Egy barátomnak mondtam, hogy az a jó a melegségben, hogy nem zavar, ha melegnek gondolnak. Felvehetek akármilyen napszemüveget például. Persze, akinek nem hiányzik lelkizés, az egyszerűen nem csinálja. Ez megint személyiségfüggő, melegeknél és heteroknál egyaránt. Az viszont elég nagy teher lehet, ha valaki nem barátkozott meg a saját melegségével, és heteroként éli az életét. Emlékszem, a teljes elfogadás nekem viszonylag későn, 27 éves koromban jött el. Addig is tudtam, hogy meleg vagyok, de akkor tudtam azt mondani, ha valakit ez zavar, az nem érdekel, ez van, és kész.
X: Én nem vagyok az a csicsergős, dumálgatós, lelkizős. Meleg barátaim is mondják néha, hogy nem is vagyok meleg. Viszont beöltözős bulikon például nem szoktam zavarba jönni, voltam már kurva és cigánylány is. Mondjuk fiúsan nőttem fel, jártam az apámmal az erdőt, ilyesmi. Van bennem egy rakás érzékenység, ezért is dolgozom szociális területen, de ezt a beülünk a srácokkal és dumálgatunk, ilyet nem csinálok.
A fotó csak illusztráció.
