Meglepő, hogy a közelálló személyek bizonyos kijelentéseket éppen úgy tévesen interpretálnak, mint ahogy az egy idegen esetében előfordulhat. „ Az emberek automatikusan abból indulnak ki, ismerőseikkel, barátaikkal jobban meg tudják értetni magukat, mint az idegenekkel” – mondja a Chicago-i egyetemről Boaz Keysar. Ez a feltételezés gyakran oda vezet, hogy az emberek helytelenül ítélik meg saját kommunikációjukat, akár párkapcsolaton belül is. A házaspárok többsége abból indul ki, a partnerével folytatott kommunikáció jól működik, pszichológusok azonban erre rácáfolnak.
Mindenki túlértékeli a saját kommunikációs képességét
A feltevést egy játékos kísérlettel igazolták: a résztvevő párok egymásnak háttal foglaltak helyet, és azt a feladatot kapták, hogy a másik kétértelmű kifejezéseit dekódolják. A kísérletben huszonnégy pár vett részt, és a játékkal azt próbálták meg felmérni, hogy férfiak és nők tulajdon partnerükkel vagy vadidegennek értetik meg magukat jobban. A kutatók a mindennapokban használt kifejezéseket, kérdéseket alkalmaztak.
Egy nő például azt mondja a férjének: „Nagyon meleg van idebent” – mintegy célozva arra, hogy a klímaberendezést magasabb fokozatra kellene állítani. Az eredményen a feleség meglepődhetett, kiderült ugyanis, hogy kijelentését férje egész egyszerűen egy szubjektív észrevételként értelmezte, és nem gondolt arra, hogy a klímaberendezést feljebb kellene tekerni.
A kísérlet kiértékelése azt mutatta, hogy a felek mindegyike jelentősen túlértékelte saját kommunikációs képességét; és bár legtöbben azt állították, hogy partnerük jobban megérti őket, mint egy idegen, a kísérlet viszont azt bizonyította, hogy a párok pontosan annyira értették meg partnerüket, mint a melléjük ültetett vadidegent, vagyis házasság ide vagy oda, egy vadidegennel való kommunikáció egy szinten van a párkapcsolatival.
Ahogy azt a kísérlet is bizonyította, az ember egy idő után azt feltételezi, párjával teljesen egy hullámhosszon van, azonos információkkal rendelkeznek, tehát nincs szükség további magyarázatokra; szemben egy idegennel folytatott beszélgetésnél, ahol a mondanivalót jelentősen több információval egészítik ki. A partner vagy a barátok esetében az ember hajlik arra, hogy a másik nézőpontját figyelembe vegye, azzal azonosuljon.
Barátság, mint a megértés gátja
A kommunikációs probléma azonban nemcsak házaspárok közötti jelenség. Kenneth Savitzky hatvan középiskolás részvételével elvégzett kísérlete is igazolja a korábbi eredményeket. A kísérleti laborban két-két diák foglalt helyet egymással szemben. Őket egy rekeszekkel felosztott doboz választotta el egymástól, a rekeszekben különböző tárgyakat helyeztek el, melyek egy részét a pár egyik tagja nem láthatta. Neki az volt a feladata, hogy kérje meg a társát, toljon odébb egy bizonyos tárgyat, amit azonban nem sejthetett, hogy kérése kétféleképpen is értelmezhető lehet. Amikor például azt kérte, tegye odébb az egeret, a másik előtt két lehetőség volt nyitva: a számítógéphez tartozó egér és egy plüss-egér között választhatott.
A szakértők rávilágítottak, abban az esetben, ha a kísérleti alanyok ismerték egymást, akkor többértelmű tárgy esetén a tárgyakat mozgató fél hosszasan hezitált, mielőtt a kérést így vagy úgy teljesíti. Idegenek esetében pedig inkább arra a tárgyra koncentrált, amelyet a másik is láthatott. Ebből az a következtetés vonható le, hogy az utóbbi esetben az információ befogadója azonosulni próbált a vele szemben ülővel, és a logika szabályainak megfelelően reagált – ezzel szemben a barátok esetében eltérően reagáltak.
Tanulság: A kommunikációs zavar kiküszöbölhető. Amit én tudok, nem azonos azzal, amit te tudsz: ennek figyelembevétele jelentős lépés lehet a verbális érintkezés problémáinak feltárásához.
Forrás: Science Daily.
