A média is felelős azért, hogy visszaszoruljanak az öngyilkosságok

Világméretű probléma

A mentális egészség kiemelt szerepet kapott az elmúlt időszakban, hiszen évente hozzávetőlegesen 1 millió ember vet véget az életének világszerte, vagyis 40 másodpercenként bekövetkezik egy ilyen haláleset. Ehhez hozzátartozik, hogy ennél húszszor többen kísérlik meg az öngyilkosságot, így tehát valóban rendkívül komoly problémáról beszélünk – tudhattuk meg Pusztai Zsófiától a WHO képviseletében az Öngyilkosság Konferencián.

Minden figyelmeztető jelet komolyan kell venni

Prof. Dr. Rihmer Zoltán szerint az öngyilkosság egy orvosi, és társadalmi probléma is egyben. Gyakran csak évtizedek múltán derül ki, hogy valakinek öngyilkossági kísérlete volt, hiszen ezt az érintettek és a családtagok sokszor szégyellik bevallani. Hozzátette, hogy az öngyilkosságban elhunytak személyes és családi tragédiájuk mellett a társadalom számára is nagy terhet rónak, gyógyításuk emberi és anyagi szempontból is kifizetődő lenne.

Az öngyilkosságban elhunytak harmadának volt már megelőző kísérlete. Sokan újra próbálkoznak, azonban sajnos az esetek kétharmada már az első alkalommal halállal végződik, így nagyon fontos, hogy odafigyeljünk a veszélyeztetett csoportokra, hiszen ezeknek a tetteknek mindig vannak előjelei.

Pszichiátriai betegségek a háttérben

Az öngyilkosságban meghaltak 90%-a nem kezelt pszichiátriai betegségben szenvedett. A pszichiátriai megbetegedések amúgy is nagy társadalmi problémát jelentenek, hiszen major depresszió minden hónapban a lakosság 2,6%-át érinti, a bipoláris depresszióval összevetve ez az arány 4% körüli. A legtöbben gyógyszeres kezelést kapnak, de nem mindenki jut pszichoterápiás segítséghez.

Jelenleg a depressziós betegek 55-60%-a áll kezelés alatt, azonban a helyzet javuló tendenciát mutat. Míg 30 évvel ezelőtt évente 4.800 ember lett öngyilkos, addig 2008-ban 2.400-an haltak meg ennek következtében. Ez az arány még mindig magas, hiszen az Európai Unión belül második, míg világszerte az 5-6. helyen állunk a statisztikák szerint, azonban megfelelő prevenciós programokkal és segítségnyújtással ez az arány tovább javulhatna.

Tavasszal jön el a mélypont

Az öngyilkosság hátterében sosem egyetlen tényező áll, hiszen sokan a legnagyobb tragédiák után is képesek talpra állni. A nem kezelt depresszió és a megelőző szuicid kísérletek rizikófaktort jelenthetnek, azonban léteznek másodlagos tényezők is.

Ilyen például a munkanélküliség, egy aktuális stresszhelyzet, vagy az impulzív személyiség. Emellett a férfiaknál négyszer gyakrabban végződik halállal az öngyilkosság, hiszen ők drasztikusabb módszereket választanak. Az évszak is fontos tényező, hiszen a közhiedelemmel ellentétben nem télen, hanem tavasszal vetnek véget legtöbben az életüknek.

Ezek egyenként nem sokat mondanak a szakemberek számára sem, azonban ha összevonva nézzük a képet, akkor láthatjuk, hogy például egy válófélben lévő, munkanélküli, impulzív férfi, aki előzőleg már megkísérelt öngyilkosságot a veszélyeztetettebb csoportba sorolandó.

A várandós nők közül kevesen lesznek öngyilkosok

Szerencsére léteznek olyan tényezők is, amelyek védelmül szolgálhatnak, ilyen például a jó családi és szociális támogatás, a nagy gyermekszám, illetve nőknél a várandósság időszaka.

Emellett azonban a nem formális, hanem valódi vallásosságnak is protektív szerepe van, de szintén védelmül szolgál a rendszeres fizikai aktivitás, a megfelelő mennyiségű alvás, valamint a szerhasználat és függőség kerülése is. Ez utóbbira példa, hogy az alkoholtilalom idején Oroszországban 40%-al csökkent az öngyilkosságok száma – tudhattuk meg a szakembertől.

A médiának felelősen kellene bemutatnia az öngyilkosságot

Schönstein Mónika, a Lélekben Otthon Rendelő pszichológusa a média szerepét emelte ki az öngyilkossági ráta visszaszorításában. A sajtó felelőssége óriási, ezt az 1986-os Miss Hungary, Molnár Csilla esete is bizonyítja.

A médiavisszhangot követően ugyanis megnőtt a hasonló módon elkövetett öngyilkosságok aránya a fiatal nők körében, és ez az arány újra megnövekedett a róla szóló könyv, illetve dal megjelenése után. 13 esetből 11-nél bizonyítható volt, hogy ezek a lányok jól ismerték a szépségkirálynő történetét. Fontos lenne tehát itthon is kidolgozni egy olyan megállapodást, amelyet aláírnának a sajtó képviselői, de a törvényi szabályozás is sokat segíthetne.

Ha a családon belül már előfordult öngyilkosság

Öngyilkos gondolatai mindenkinek vannak – tudhattuk meg Dr. Koltai Mária pszichiátertől és családterapeutától. Veszélyeztető tényező, ha a családban már előfordult öngyilkosság, hiszen ilyenkor sokan úgy érzik, hogy egyfajta „átok, sors és végzet” sújtja őket.

A szakember kiemelte, hogy öngyilkosságnak nincs génje és sosem egyetlen tényező, vagyis a genetika függvénye.  Azonban nehezítheti a helyzetet, hogy sok családban tabuként kezelik az öngyilkosságban elhunyt családtagokat, akikre visszaemlékezni minden formában tilos, ezek az emlékek „transzgenerációs fantomként” a felszín alatt akár generációkon keresztül tovább lappanghatnak, ráadásul ha sok életprobléma feltorlódik, akkor az ilyen módon elhunyt családtag – egy igen rossz - megoldási alternatívát jelenthet az utódok számára, ha még nem dolgozta fel az elhunyt halálát.

Nem lehet örökölni a hajlamot

A „sors öröklése” tehát soha nem törvényszerű, hiszen az öngyilkosok az esetek döntő többségében sem gyógyszeres támogatást, sem pszichoterápiát nem kaptak, ráadásul fontos hangsúlyozni, hogy egy összetett, és visszafordítható folyamatról van szó. A családi gyász során fontos, hogy a családtagok ne hibáztassák egymást az elhunyt haláláért, engedjék, hogy a másik kifejezhesse a fájdalmát és elsirassa a halottat, vagyis ne rekesszék ki a gyászoló családtagot, hiszen ha véget ér a gyászfolyamat nem kell többé magukkal cipelniük ezt a tabukkal teli terhet.

Az öngyilkosságról szóló cikksorozat második részében egy rendőr őrnagytól megtudhatjuk, hogy miként viszonyul a törvény azokhoz, akik segítik az öngyilkosságot, emellett egy görögkatolikus lelkész segítségével megismerhetjük az egyház mai álláspontját, végül bemutatkoznak azok a nemzetközi csoportok, akik útmutatásul szolgálhatnak.