Egyik leggyakoribb művelete életünknek, de végrehajtása olykor felér egy több ismeretlenes egyenlettel.
Nem igaz, hogy nem bírok ki két óránál többet!
Csak kimehetnék már az értekezletről!- ismerős érzés. Talán a reggeli tea tehet róla, vagy a kávé? Biztos a koffein! Vagy meg fog jönni? A szomszéd nő terhesen járt ki folyton, mert a baba nyomta a hólyagot, de nekem miért kell ennyiszer? Kiakasztó, hogy két órát nem bírok egy helyben ülni.
Előszeretettel folytatunk magunkkal ehhez hasonló önostorozó párbeszédeket, miközben a valódi válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: a természet jóvoltából kisebb hólyaggal rendelkezünk, mint a férfiak, épp ezért gyakrabban ürítünk, mint ők. Semmi hókuszpókusz.
A napi nyolc is egészséges
Ha túl sokszor megyünk ki, hajlamosak vagyunk azzal is rémisztgetni magunkat, hogy baj van velünk, betegek vagyunk, esetleg felfáztunk az őszi hidegben. Pedig, ha napi nyolcszor látogatjuk a WC-t, még bőven egészséges keretek között mozgunk. Ha e szám jóval feljebb emelkedik, akkor állhat megbetegedés a háttérben, de ennek egyéb kellemetlen hatását amúgy is észrevesszük.
Na de mi van azokkal a kolleginákkal, akik naponta csak kétszer járnak a mosdóba? Nos, ők tulajdonképpen elmaradtak vagy húsz évet. Anyáink korában még divat volt munkakezdéskor és a nap végén pisilni, de ma már nem tűnik okos húzásnak teljesen kitikkadni a nyolc óra végére: betörtek az egészséges életmód fontosságát hirdető nézetek, és vele a napi két liter folyadékfogyasztás, ami értelemszerűen gyakoribb folyadékürítéssel jár, mert így optimalizálja szervezetünk működését. Helyre tesz immunrendszert, vérnyomást, valamint védelmet biztosít mindenféle nőgyógyászati megbetegedés ellen. Ezek után meggondolandó, hogy a kétszer-háromszor mosdóba tévedő kollégát válasszuk-e követendő példának.
A visszatartás később komoly problémákhoz vezet
Nem érdemes visszatartással sem hazardírozni. Kriston Andrea intim torna tréner felhívja a figyelmet, hogy a gyakori visszatartás nem edzi, inkább megerőlteti a húgyhólyagot. Ez azért veszélyes, mert a túl gyakori telítettség gyengíti a hólyagizmokat, és ez a későbbiekben akár túlfolyásos inkontinenciához is vezethet. Ráadásul a hólyagfalban lévő izmainkat nem akaratlagosan mozgatjuk, így utólag nem „tornázhatók vissza” intim tornával egészségesre, mint a záróizmaink. Érdemes tehát a megelőzésre koncentrálni és annyiszor kijárni, ahányszor jólesik.
Stressz és elvárások
A gyakori női pisilés biológiai mechanizmusát lelki tényezők is befolyásolják. A nőket rengeteg stressz éri minden nap, érzelmeinket is intenzívebben éljük meg, megfelelni akarás is munkál bennünk otthon, munkahelyen egyaránt. A felgyülemlett feszültség miatt gyakrabban keletkezhet ürítési inger, de ettől még teljesen normálisak vagyunk, hiszen pszichésen így védekezünk a túlhajtás ellen. Tény, hogy a család főleg alkalmazkodásra, a körülmények feltétlen elfogadására nevel, és arra, hogy sikerrel megbirkózzunk egy pillanatnyi kellemetlenséggel. A munkaerőpiacon is valóban kelendőbb a stramm nő, aki szünet nélkül végigdolgozik három-négy órát. Társadalmi körülményeink tehát nem épp nőközpontúak, ahogy sajnos a pisilés feltételei sem mindenhol adottak.
Mindennapi mocsok és hemzsegő bacilusok
A nyilvános WC-kről mindenkinek megvan a határozott véleménye: büdösek, nincs papír, és csak végszükséglet esetén használatosak. Sok lány épp ezért messzire elkerüli őket, és inkább órákon át visszatartja, minthogy száz forintot áldozzon azért, hogy egy mocskos WC-csésze fölött egyensúlyozva próbáljon megszabadulni folyadéktöbbletétől.
Az elsődleges félelemforrás egyértelműen a bacilusok miatt alakul ki. Minden nőgyógyász óva int a közös ülőkehasználattól, mert a kialakult gyulladásokon legtöbb esetben már csak az antibiotikumos kezelés segít. Sajnos még nem jellemző országszerte, hogy papír ülőke automatákkal találkozzunk az illemhelyeken, és nem biztos, hogy van nálunk elegendő papírzsebkendő sajátos ülőkénk kialakításához. Kriston Andrea szerint ha megtanulunk bárhol lazítani fejben, függetlenítve magunkat minden „mocskos” körülménytől, a pisilés is gyerekjáték lesz testi szinten, mindegy, hogy steril helyen trónolva, vagy a falusi pottyantós fölött guggolva történik. Nem kell intim higiéniás okok miatt a hólyagot terhelni. Pár relaxációs gyakorlat, és nincs az a piszkos illemhely, ahol ne tudnánk csurgatni.
Kényszer-kalandtúra a városban
Kivétel persze mindenhol akad: a Batthyány téri nyilvános WC-ben például nem csupán a WC-és bácsi kellemes társaság, hanem bárki könnyű szívvel megadná a helynek is a tisztaságötöst. Nyugati szintű illemhelyek már akadnak kicsiny hazánkban, de a nagy átlag még mindig a vasúti WC-ék háborús hangulatát tükrözi. Arról nem is beszélve, hogy Budapest belvárosában akár fél órán át is cirkálhatunk, míg nyilvános WC-be botlunk. A gyorsétkezdék illemhelyei igazi kalandtúrát kínálnak: ha kellő rátermettséggel elkunyerálunk pár blokkot, besettenkedhetünk egy viszonylag tisztán tartott mosdóba, ahol utána még szappannal kezet is moshatunk. Ha a végszükség határán egyensúlyozunk, próbálkozhatunk éttermekkel és jófej pincérekkel, akik szemet hunynak a potyapisilők felett. Nem gondolnánk, hogy a tragikomikus helyzetet számszerű adatok is alátámasztják. Míg Magyarországon egy illemhelyre 20 ezer ember jut, Bécsben ugyanez a szám 5 ezer.
A szórakozóhelyek női mosdói előtt kígyózó sorokat sem kell senkinek bemutatni. Ez mutatja leginkább, hogy a női pisilés mennyire időigényes és fontos művelet. Legjobb volna mindig otthon, ismert körülmények között végezni. Mégis, akkor tehetünk a legtöbbet saját magunk egészségéért, ha megtanulunk minden lehetséges pozitúrában könnyíteni magunkon, hogy ne érjen bennünket meglepetés. Menjünk, ha menni kell, többször, büszkén, boldogan.
Jász Veronika
