Mire használjuk fogamzóképes éveinket?
A mai kor embere azt tanulta, hogy mindent elérhet, ha megküzd érte. A modern nő teszi is a dolgát, képzi magát, munkát szerez, majd karriert épít. Így fordulhat elő, hogy akár 20 fogamzóképes éven keresztül védekezik, majd amikor valamikor harmincas évei elején, vagy derekán elsüti a babavállalás startpisztolyát, már sokkal nagyobb lelki nyomás nehezedik rá, ha nem következik be azonnal a gyermekáldás. Ilyenkor váratlanul érheti, ha a természet türelemre inti. Mondhatjuk-e, hogy nehezebb dolga van, mint elődeinek? Tény, hogy több döntést kell meghoznia élete során, emellett nagyszüleivel ellentétben nincs 20 éve arra, hogy kivárja, amíg természetes úton megfogan, viszont nagy öröm lehet számára, hogy gyermekei közül nagy eséllyel mindegyik megéli a felnőttkort.
Ki számít meddőnek?
A fogamzási problémák aránya napjainkban 10% körül tehető. Magát a jelenséget a szakirodalom meddőség néven említi, abban azonban nincs egyetértés, hogy pontosan mit is jelent ez az állapot. A szakemberek általában mindössze 1-1,5 év sikertelen, védekezés nélküli próbálkozás után nyilvánítanak egy párt meddőnek.Legalább annyi a problémás férfi is
Érdekes jelenség, hogy a meddőséget általában a nőhöz kötik, bár a férfiaknál ugyanolyan arányban fordul elő. Ez talán azért is érthető, hiszen a megfoganás után a nő az, aki a gyermek két lábon járó bölcsője, az ő testén látszanak a változások. Ugyanakkor, szintén a nő kényszerül minden egyes hónapban szembesülni menstruációja révén azzal, ha mégsem jön létre a kívánt gyermekáldás.
Míg a szexuális problémák esetében a férfi tünete a látványos, a fogamzási problémák esetében a női testen látszik, vagyis éppen, hogy nem látszik a kívánt változás. Így a nő általában nagyobb szorongással éli meg a gyermekáldás elmaradását, míg a szexuális problémákat inkább a férfiak tekintik saját kudarcuknak. Emellett egy nőnek azt is végig kell néznie, ahogy kortársai – akiket esetleg saját magánál sokkal kevésbé tart anya típusnak – termékenyebbnek bizonyulnak, mint a Nílus völgye. Nem csoda tehát, hogy ennek a helyzetnek az érzelmi hozadéka a remény mellett gyakran a düh és frusztráció.
Félelmek a háttérben
A háttérben szereplő testi és lelki okok gyakran elválaszthatatlanok egymástól, az esetek 25%-ban azonban nem találnak semmiféle biológiai elváltozást. A lelki tényezők többfélék lehetnek, hiszen a múlt emlékei sokszor észrevétlenül beárnyékolják a jövő fantáziáit. A nagycsaládok felbomlása révén könnyen előfordulhat, hogy a reménybeli kismamának semmiféle tapasztalata sincsen a csecsemő gondozásában, komoly félelmei vannak a szüléssel kapcsolatban, és nem biztos benne, hogy párkapcsolata – jó esetben házassága - elég tartós lesz-e ahhoz, hogy a következő 20 év legfontosabb része egy olyan gyermek legyen, akit még nem is ismer. Emellett felmerülhet a félelem, hogy nem lesz tökéletes anya, pedig manapság minden médium a tökéletesség privilégiumát hirdeti. Szerencsére a lélektan már régen bebizonyította, hogy a csecsemő alkalmazkodó lény, akinek bőven elegendő egy „elég jó anya”, aki néha fáradt, ideges, mérges, de alapvetően szereti gyermekét és igyekszik igazodni az igényeihez.
A múltbeli problémák tisztázása is segíthet
A fogamzási problémákhoz tehát sokféle szorongás társulhat még akkor is, ha előidézőjük valamilyen testi tünet. Ez a kényszer szülte türelmi időszak azonban utólag hatalmas előnyt jelenthet azokkal a párokkal szemben, akiknek nincs idejük lelkileg felkészülni és fantáziálni a gyarapodó családról. A várakozás ideje egy olyan időszak lehet a nő életében, amikor végre befelé figyel, és feltehet magának olyan kérdéseket, amelyekre még nem jutott ideje. Ilyenkor tehát lehetőség nyílik az önvizsgálatra, a saját szülőkkel való kapcsolat tisztázására, valamint a jövőbeli elképzelések megfogalmazására. Ha ezeket – lehetőleg a párjával együtt – segítővel, vagy anélkül megteszi, akkor utólag talán nem is bánja, hogy a biológiai óra nem tisztelte a határidőnaplóját.
Szakértőnk elérhetősége:
Higi Vera
06-30/298-38-50
