Vejkey Emesével, a Magyar Nemzeti Bank Szervezet- és humánerőforrás-fejlesztési főosztály vezetőjével beszélgettünk karrierről, vezetői szerepről és a gyermekvállalásról.
Hogyan alakult a szakmai karrierje? Milyen út vezetett a Magyar Nemzeti Bankban (MNB) a főosztályvezetői pozíciójáig?
1996-ban végeztem Pécsett a Közgazdaságtudományi Karon vezetés-szervezés szakirányon. Párhuzamosan szereztem jogi szakokleveles közgazdász, valamint HR menedzser diplomát is. Nagyon tudatosan készültem a humánerőforrás menedzsment területre. Mindig is az emberekkel kapcsolatos kihívások érdekeltek: hogyan találjuk meg a megfelelő munkakörhöz a megfelelő embert, hogyan fejlesszük, hogyan motiváljuk őt, hogyan érjük úgy el a legjobb teljesítményt, hogy közben a feladatot elvégző kolléga boldog legyen. Egyetemi tanulmányaimmal párhuzamosan elkezdtem dolgozni. Több tanácsadó cégnél dolgoztam fejvadászat, tréning és szervezetfejlesztés témakörökben, majd 1999-ben egy nagyszabású szervezetfejlesztési-kultúraváltási projektbe kaptam meghívást, az ország akkori legnagyobb telekommunikációs vállalatába, projektvezetőként. Rengeteg alkotás, öröm volt benne, és nagyon sokat tanultam belőle. A projekt végeztével arra kaptam felkérést, hogy nulláról építsek fel, majd vezessek egy belső tréner-szervezetfejlesztő csapatot, hogy házon belül biztosított legyen a folyamatos fejlődés, fejlesztés lehetősége. Akkor derült ki, hogy ez vagyok igazán én: megálmodni, a semmiből felépíteni. Ezen felül vezettem még ugyanennek a vállalatnak a felsővezetését munkaügyi szempontból támogató csapatot is. Innen mentem el 6 csodálatos évre, hogy édesanyaként is kiteljesedjek: 4 kislányom született. Kisebb kitérők után 2017-ben vetettem bele magam újra a munka világába. Ekkor kerültem a Magyar Nemzeti Bankba, hogy mindazt, amit az egyetemi tanulmányaimon felül az életben megtanultam, azt itt kamatoztassam.
Nőként milyen nehézségekkel, kihívásokkal kellett megküzdenie szakmai karrierje során?
Megmondom őszintén, hogy engem soha nem befolyásolt a női mivoltom a munkámban. Én mindig arra törekedtem, hogy EMBER legyek.
Hogyan látja, mik lehetnek a női karrierút legnagyobb kihívásai?
A pályám kezdetén sokan karrieristának tartottak. Akkor bizonyosodott be, hogy nem karrierista, csak „egyszerűen” maximalista vagyok, amikor a 4 gyermekemmel összesen 6+3 évig otthon maradtam. És minden percét élveztem! Bármit csinálok, igyekszem azt a tőlem telhető legjobban csinálni. Én úgy látom, hogy a nők számára az a legnagyobb kihívás, hogy merjék megélni az anyaszerepet is, és ne tekintsék azokat az éveket elvesztegetetteknek a karrierjük szempontjából. Őszintén hiszem, hogy semmiről nem maradunk le!
Milyennek látja a női vezetők vagy a magas pozícióban dolgozó nők helyzetét napjainkban?
Európának ezen a részén történelmi okokból kifolyólag még mindig sokkal több a női vezető, mint Nyugatabbra, így a társadalom is megtanulta kezelni a nők speciális helyzetét. Ezért, aki szeretne karriert befutni, és megvannak hozzá a szükséges szakmai, valamint emberi kompetenciái, az meg is tudja valósítani, függetlenül attól, hogy van-e gyereke. Számtalan példát látunk erre. Mindannyiunknál máshol van az egyensúly a munka és a család között. Az a fontos, hogy mindenki a saját egyensúlyát teremtse meg. Ehhez pedig stabil értékrend szükséges. Ez segít helyes döntéseket hozni a mindennapokban.
Munkahelye támogatja a női munkavállalókat?
A Magyar Nemzeti Bank kiemelten családbarát munkahely. Ezt számos díj, elismerés bizonyítja. Olyan széles juttatási palettánk van, amivel a házasságkötéstől a teljes életút számtalan állomásán segítjük meg kollégáinkat. A családos női munkatársaink a bölcsődétől a nyári napközin át a felvételire való felkészítésben történő megsegítésig számtalan juttatási forma vagy esemény közül válogathatnak. Mi arra törekszünk, hogy élethelyzeteket segítsünk meg. Persze, ez nem csak a hölgyeket érinti, mégis ők érzik közvetlenebbül a hatását ezen juttatásoknak.
Milyen tanácsot adna azoknak a hölgyeknek, akik most kerülnek vezető pozícióba vagy előmenetelt terveznek a munkahelyükön?
Mostanra megtanultam, hogy semmin nem érdemes görcsölni. Fontos, hogy legyenek vágyaink, céljaink, de semelyiket nem szabad görcsösen elérni akarni. Megtanultam várni – bár azért a türelmet még tudnám hova fejleszteni. De biztosan megtanultam elfogadni, sőt, bármely helyzetnek megtalálni az okát, kegyelmét az életemben. De ezekhez idő és sok-sok kihívás, vagy inkább megpróbáltatás kellett.
Hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a munka és a magánélet között? Vannak jól bevált receptek, tanácsok?
Én egyetlen dologban látom az egyensúly kulcsát: a személyes értékrendben. Akinek stabil értékrendje van, tudja, hogy mi a fontos, és a fontos dolgok között mi a prioritás, annak van iránytűje. Az ilyen ember az esetek többségében olyan döntéseket hoz munka és magánélet vonatkozásában is, amiket nem kell utólag megbánnia. És akkor itt kanyarodnék vissza az anyaszerephez, ugyanis az értékrendet a bölcsőtől szívjuk magunkba. Ha azt szeretnénk, hogy boldog, kiegyensúlyozott gyermekeink legyenek, hagynunk kell időt arra, hogy anyák legyünk! Meggyőződésem, hogy a munkahelyén bármelyikünk pótolható, de anyaként senki!
