húsvét művészet

A húsvéthoz kötődő képzőművészeti alkotások segítségünkre lehetnek abban, hogy felkészüljünk gondolatban és lélekben is a közelgő ünnepre. Jézus halandó életének utolsó napjai, könyörtelen és fájdalmas útja az utolsó áldozatig, az utolsó vacsora, az olajfák kertjében való elmélkedés, valamint a kereszthalálig tartó szenvedés, majd az emberiség számára megváltásként szolgáló feltámadás – a szenvedéstörténet minden mozzanata megérdemli, hogy elgondolkodjunk rajta.

Emberi szomorúság és angyali bánat

A húsvéthoz kapcsolódó nagy művek közül mindenképpen meg kell említeni Michelangelo Pietàját, amely azt a pillanatot ábrázolja, amikor Krisztus testét leveszik a keresztről, és anyja, Mária szerető és fájdalmas ölelésére bízzák halott fia holttestét. A vatikáni Pietà minden idők egyik leghíresebb műalkotása. 

Michelangelo mellett Giotto is képes volt átadni azt a megrendítő és borzasztóan emberi drámát, amit Mária fia teste fölé hajolva átélt. A Giotto által 1303 és 1305 között készített Kálvária című freskó szintén a Szűzanya, valamint az angyalok teljes elkeseredettségét mutatja be, amely egyszerre utal a tragikus eseményből fakadó emberi szomorúságra és a mennyei bánatra.

A kereszténység fő szimbóluma magába foglalja az üdvösség misztériumát, azt a rendkívüli áldozatot, amelyet Jézus hozott annak érdekében, hogy megváltsa az egész emberiséget az eredendő bűntől. Szenvedésében ott van minden bánata, minden mérhetetlen szeretete. 

A keresztre feszítés témája az ókor óta visszatérő téma a művészettörténetben, számos festmény és szobor elkészítését ihlette meg. Gondoljunk csak például a gótikus művészetre, Cimabue csodálatos festményeire, a görög és orosz ikonokra, de Masaccióra, Mantegnára, Van Eyckre vagy a barokk alkotókra, Velázquezre, Goyára és Rembrandtra.

Az utolsó vacsora

Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája azt a mozzanatot örökíti meg, amikor Jézus a tanítványokkal együtt elfogyasztotta a zsidó húsvét megünneplésére szánt vacsorát. Ez volt az az alkalom is, amikor Jézus megalkotta az eucharisztia hagyományát azzal, hogy megtörte a kenyeret, és a bor kíséretében a saját testeként és véreként társainak kínálta. 

Az elmúlt évszázadok során számos művész próbálta megjeleníteni az adott epizód drámaiságát: Jézus már tudja, hogy áldozatul fog esni, és a következő napon véget nem érő kínzásokkal kell szembenéznie. Tudja, hogy az egyik tanítványa elárulja, és ezt nyilvánosan ki is fejti, pontosan úgy, ahogy kijelenti, hogy Péter háromszor is megtagadja őt. A forgatókönyv minden szereplő számára jól ismert. A festmény ezt a drámaiságot örökíti meg az arcokon és a testtartásokban. De az utolsó vacsora témája mindig is nagyon kedves volt a szent ikonfestők számára is.

Profán és szent

A legtöbb képzőművészt húsvét kapcsán a vallási témák ihlették meg, és ennél sokkal kevésbé népszerűbb például az ünnep egyéb szokásainak megörökítése, mint például a locsolkodás. Ezalól kivétel Munkácsy Mihály, aki a húsvétot nem csupán vallási szempontból ragadta meg festményein, hanem az 1864-ben készült Húsvéti locsolkodás című festményén megemlékezett az ünnep világi vonatkozásáról is. A locsolkodás egy olyan hagyomány, melyet a keresztény kultúrkör a pogány hagyományokból vett át. A locsolkodás eredetileg a termékenység, a megtisztulás szimbóluma volt.

A Húsvéti locsolkodás című képénél jóval ismertebb a Munkácsy-trilógia. A Krisztus Pilátus előtt volt a trilógia első eleme, miután Munkácsy kronológiai sorrendben festette meg Krisztus szenvedéseit. A sorozat második része az Ecce Homo, majd végül a Golgota készült el. A három festményt sokáig senki sem tekinthette meg együtt, maga a művész pedig soha nem látta a három képet együtt kiállítva.

A húsvét misztériuma nagyon sok művészt megihletett. Húsvétra hangolódva összegyűjtöttünk néhány klasszikus és kortárs műalkotást. Vajon te mennyit ismersz közülük? Töltsd ki kvízünket!