A cikk előző része: Az elnyelt vitalitás és visszaszerzése
Tudattalan tartományaink közvetlen formában általában hozzáférhetetlenek nappali, racionális tudatunk számára, ezért hajlamosak vagyunk úgy cselekedni, mintha nem is léteznének.
Nincs is semmi gond addig, amíg spontánul abba az irányba tartunk, amerre tudattalan lelki folyamataink, a biológiai léthez, a növényekével, állatokéval közös vegetatív szférához kötődő ösztönbázisunk. Problémák akkor keletkeznek, amikor ilyen vagy olyan megfontolásból (ezek általában gazdasági, kulturális, haszonelvű, urambocsá’ kényelmi szempontok, társadalmi megfontolások) tudatos személyiségünk letér erről a vágányról és egy pillanatnyi érdekei szempontjából hasznosabbnak, kényelmesebbnek ítélt ösvényen kezd el haladni.
Elavult stratégiák – távol önmagunktól
Az effajta kitérők, bármilyen racionálisnak, jól átgondoltnak, érdekeinket szolgálónak, kézenfekvőnek tűnnek is első látásra, hosszú távon vitális tartalékaink kimerüléséhez vezetnek. Ennek konkrét tünetei: egyre fogy lendületünk, elveszítjük érdeklődésünket, életterünk beszűkül, úgy érezzük, valami hiányzik, de nem tudjuk megmondani mi az, megbetegszünk. Minél hosszabb ideje tart a letérés, annál nagyobb problémáink támadnak, rendszerint a számunkra legtöbbet jelentő életterületeken, aztán, valami hirtelen esemény teljesen lehetetlenné teszi, hogy továbbra is kitartsunk a régi, jól bevált, egykor valamilyen fejlődést szolgáló, mára azonban inkább csak bejáratott mint valóságosan előrevivő ösvényen.
A folyamat részben „önhibánkon kívül” zajlik. Az elmúlt években hasznos célt szolgáló, ezért rögzült beidegződések, rutinok eredménye, másfelől ésszerű biztosnág igényünkké. Mivel tudattalan tartományokról van szó, nincs is rálátásunk megszokott eszközökkel, hiszen a tudattalan olyan formákban fejezi ki magát, amelyek racionális tudatunk szempontjából értelmezhetetlen haszontalanságoknak tűnnek első pillantásra.
A szimbólumok nyelvén
A tudattalan tartomány leghétköznapibb módon álmokban, hangulatokban, érzelmekben, vagy testi tünetekben, betegségekben, rokon-és ellenszenvekben, valamihez való vonzódásokban és más tárgyak eltaszításában fejezi ki magát. Nyelve nem racionális, verbális, hanem képszerű, leginkább a mesékéhez, mítoszokéhoz vagy ezek képi megjelenítéséhez, ikonográfiájához hasonló, szimbolikus nyelv. Elmondhatjuk tehát, hogy belső tartományaink, ösztönszféránk szimbólumok által kommunikálnak velünk.
Ezek a szimbólumok lehetnek egyéniek, tehát az adott egyén csak rá jellemző ösztönstruktúrájára jellemzőek, és kollektívek- azaz az egész emberi faj ösztönstruktúrájára jellemzők. Ösztönimpulzusaink, a bennünket irányító erők, ugyanis olyan képek formájában jelennek meg tudatunk számára, amelyek intenzív érzelmeket váltanak ki. Létezésüket közvetlenül nem tapasztaljuk, mint ahogy pl. az eletromos áramot sem látjuk, csak a fényt, amikor felkapcsoljuk a villanyt, illetve érzékelhetjük még az általa kiváltott hőt is.
Gyógyító képek
Már az is gyógyitó lehet önmagában, ha engedjük őket ilyen, képi formában felszinre kerülni. Ha azonban értelmezni is tudjuk jelképrendszerüket, képi nyelvüket sikerül leforditani hétköznapi realitásunkéra, egyfajta párbeszéd kezdődhet el a tudat és az eddig hozzáférhetetlen, tudattalan rétegek között. Ily módon előbb –utóbb sikerül megérteni, megérezni, milyen változtatásokat követel tőlünk sorsunk, miféle új irányba kell elindulnunk és megfelelő belső energiák szabadulnak fel megvalósításukhoz. Fokozatosan eltűnik az blokk ami eddig megmagyarázhatatlan módon, „átokszerűen”fékezte lendületünket, visszanyerjük életerőnket, cselekvőképességünket.
A szimbólumokkal való munka révén a tudatról levált, és a maguk kifürkészhetetlen, önálló életét élő tudattalan tartományokat sikerül újra összekapcsolni, és ez a külvilágban is érzékelhető pozitív változásokat eredményez.
Személyiségtől függő, milyen könnyen, gyakran kerül sor a tudatos álláspont és a tudattalan rétegek eltávolódására.
(A horoszkópban többek között a Nap – Hold kapcsolatok adnak erről felvilágosítást, ahol a Nap a tudatos, racionális, a Hold a zsigeri, a tudattalan, irracionális tartományokat jelképezi. Nap – Hold kvadrát, szembenállás, együttállás esetén szembeszökő a disszonancia, a meglévő kiegyensúlyozatlan hatásokon pedig tovább rontanak a jelenlegi Plútó – Szaturnusz, Uránusz kölcsönhatások.) Azok az emberek,akiknek személyisége viszonylag kompatibilis, egymással könnyen összehangolható elemekből tevődik össze ( pl. Nap – Hold harmonikus, energizáló fényszögei), viszonylag ritkán és kevésbé intenziven szenvednek ilyen problémáktól, ahogy a jelen időszak megpróbáltatásait is könnyebben vészelik át.
Folytatjuk
a szerző asztrológus
Korábbi részek:
• Az elnyelt vitalitás és visszaszerzése
• A plútói túlélőkészletek mozgósítása
