Nem olyan jó fej, mint a rajzfilmben
Kevés olyan hatású bolygó van, amelyik úgy padlóra tud küldeni, mint a Plútó. Hasonlóan fájdalmas helyzetekre képes ugyan a Szaturnusz is, viszont azzal a különbséggel teszi mindezt, hogy láttatja velünk a valóságot, az ideáljaink és a realitások közötti különbséget, rávilágítva önmagunk korlátaira.
A Plútó ezzel szemben úgy idézi elő a lelki válságot, hogy érezzük, csúszik ki lábunk alól a talaj, a körülmények egyre tehetetlenebb helyzetekbe kényszerítenek, és mint az örvény, egyre mélyebbre és mélyebbre ránt. Van, hogy ilyenkor már érzékeljük függőségeinket, de sokszor továbbra sem akarjuk elveszíteni a kontrolt életünk irányítása felett, és küzdünk a változás ellen.
Nem tervezhető és nem elkerülhető
Összeomlás és újjászületés: ez a plútói fejlődés titka. Ilyenkor nincs lehetőségünk arra, hogy életünket előre láthassuk, tervezhetővé tegyük, minden ilyen próbálkozásunk kudarcra van ítélve. Mégpedig azért, mert nem egyfajta szellemi tudatosodásról szól, hanem a lélek átalakulásáról. Erre azért van szükség, mert amelyik életterületen áll a Plútó, ott nem tudjuk az érzelmeink mélységeit úgy megélni, mint ahogyan vágyunk rá. Az égitest házhelyzete szerint meghatározható, hogy milyen eseménnyel, körülménnyel hozható összefüggésbe az átalakulás. Megváltozni viszont csak úgy lehet, ha elfogadjuk a megváltoztathatatlant. Ehhez őszintének kell lennünk magunkhoz, különben még mélyebbre ássuk magunkat félelmeinkbe, legjobban attól félve, hogy elveszítünk valakit vagy valamit. Minél jobban védekezünk a változás ellen, annál kevésbé vagyunk tisztában saját árnyoldalunkkal.
Mindenki hazudik magának
A Plútó hatására szembesülünk negatív énünkkel, amit vagy megpróbáltunk tudatosan leplezni, vagy nem is vagyunk vele tisztában. Amikor valakiben idegesítenek bizonyos tulajdonságok, megnyilvánulások, nem akarjuk észre venni, miért vált ki belőlünk negatív indulatokat, gondolatokat. A Plútó kíméletlenül felszínre hozza ezeket, olyan élethelyzeteket teremtve, amikre legrosszabb pillanatainkban sem gondolnánk. A legokosabb ilyenkor az, ha nem próbáljuk meg eltitkolni negatív érzéseinket, hanem azonnal kifejezzük azokat.
Alapvető védekezési mechanizmus, amikor emberek folyton hangoztatnak valamit saját magukról: valójában senki nem kérdezte, ők mégis kényszeresen beleszövik a mondanivalójukba. Legyen gyanús, amikor azt mondja valaki, hogy „Én nem szólok bele mások életébe.” vagy „Én nagyon érzelmes és szenvedélyes nő vagyok!" vagy "Én ilyet soha nem tennék!" Azt magyarázzuk, ami nem igaz, azzal védekezünk, hogy megpróbáljuk elhitetni az ellenkezőjét a külvilággal. Jó esetben legalább legbelül tudjuk, hogy hazudunk, de sajnos a legtöbb esetben még mi magunk is elhisszük, amit hangoztatunk. Amikor ennek eljön az ideje, a Plútó keményen szembesít önmagunk becsapásával, leginkább azokkal a komplexusainkkal, amelyek a hovatartozás és a bizalom kérdésköreivel függnek össze.
Aminek nincs már helye az életünkben, annak mennie kell
Emberi kapcsolatokban az erő és az erőtlenség dinamikájának megoldatlanságáról szólnak a Plútói összefonódások. Amikor felborul ez az erőegyensúly, vagyis valamelyik fél elkezd fejlődni, a másik pedig nem teszi, a kapcsolat óhatatlanul felbomlik. Kérdés ilyenkor, hogy képes-e újjászületni maga a kapcsolat is, vagy az újjászületés folyamata egyénileg megy végbe. Az elengedés vagy a megfosztottság fájdalmas megtapasztalásának az az oka, hogy valahol a múltban tévesen alapoztuk meg a dolgokat. Amikor ezzel szembesülünk (Plútó tranzit) el kell engednünk valamit, amihez nagyon közel kerültünk, vagy csak azt hittük, hogy közel álltunk. Valaminek elkerülhetetlenül vége szakad, és aminek nincs már helye az életünkben, annak mennie kell. És ezt nem mi döntjük el. A folyamat legvégén (évekkel később) már hálásak leszünk ezekért az elengedésekért, vagy elvételekért, de közben sebezhetőségünkkel és manipulálhatóságunkkal kell fizetnünk.
Visszautasítás és szeretethiány
Azon a házon keresztül, amelyben a születéskor a Plútó és/vagy a Skorpió jegye van, a legmélyebb pszichikai félelmekkel, illetve azokkal az érzésekkel szembesülünk, amelyek az elfogadhatatlansággal és a visszautasítással vannak kapcsolatban. Egészen addig érezzük ezt, amíg nem tesszük helyre irreális és illuzórikus (Neptunuszi) elvárásainkat. Ehhez teljes átalakulásra, újjászületésre van szükség. Amelyik házban áll a Plútó, ott szeretethiány lép fel. Külön fejezeteket lehetne írni a Plútó házhelyzeteiről, azonban az asztrológia annyira komplex tudáshalmazra épül, hogy nem lehet néhány sorban egyénre szabva igazzá tenni ilyen mély tartalmakat. Csupán iránymutatás lehet adni, hogy merre kezdjük el keresni a tűt a szénakazalban, ha tudjuk, születésünkkor a Plútó mely házunkban állt.
Plútó az egyes házakban
Az I-es házban vagy az ascendensen lévő Plútó a komplexusokkal (elfojtásokkal) terhelt világrajövetelt vagy szülést jelöli. Ezért az őszinte önkifejezés válik nehézkessé, amely probléma már a családból gyökerezik. Könnyen válnak a megszokások rabjaivá, mert a régit meg akarják tartani, az újnak az elfogadása pedig problémás.
A 2. házas Plútónál az anyagi átalakulási folyamat leggyakrabban az anyagi függősséggel van kapcsolatban, jellemző a pénztelenség vagy félelem az elszegényedéstől. Az átalakulás az egymásrautaltság érzetén keresztül zajlik.
A 3-as házas Plútónál gyakran problémás a testvéri viszony vagy a kommunikáció, mert nem meri azt kimondani amit érez.
A IV. házas Plútó arra tanít, hogy ne szégyelljük meg kimutatni az érzelmeinket. Olyan családi háttérre utal, ahol valamelyik szülő elfojtotta az érzelmeit és nem tudta kimutatni. Ezt a mintát vettük át, szégyelljük az érzelmeket kimutatni.
Az 5. ház az önkifejezés háza, ezért akinek itt áll a Plútója, annak meg kell tanulnia elengednie magát, önfeledten élvezni az élet örömeit. Az átalakulás a szerelmeken és a gyermekekkel kapcsolatban megy végbe, azzal az elsődleges céllal, hogy megtaláljuk az arany középutat, hogy ne essünk túlzásokba.
A 6. házban az egészségünkkel, a munkánkkal és a munkatársunkkal kapcsolatosan éljük meg a legnagyobb válságokat a Plútó hatására.
A VII-es házban álló Plútóval születetteknek olyan késztetésük van, hogy végleg összekössék az életüket egy másik emberrel. Úgy érzik, hogy egy kapcsolat által léteznek csak, ezért birtokolnak vagy birtokolják őket, mély, valódi érzelmeiktől megfosztva.
A 8-as házas Plútónál a lelki átalakulást a partnerkapcsolaton keresztül éljük meg. Intenzív átalakulások jellemzik és a kapcsolatok többször is elkezdődhetnek és véget érhetnek.
A 9-es házban található Plútó leggyakrabban külföldre visz
A X-es házban a karrieren, a társadalomban való érvényesülésünkön valamint valamelyik szülőhöz való viszonyulásunkon keresztül kapjuk az átalakulás leckéit.
A 11-es ház összefügg valamilyen csoporttal, az abban betöltött szerepünkkel. Ha nincs konkrét célunk, akkor olyan csoportokban találjuk magunkat, amelyben valamilyen ideált, eszmét keresünk, ami nem a miénk, és az ezekből fakadó csalódások segítik az átalakulásunkat.
Végül a 12-es házban lévő Plútónál a családi karmáról van szó. Valószínű, hogy a gyerek sokat szenvedett szülei kapcsolata miatt. Az erő hiányzott valamelyik szülőből, és fél, hogy az ő sorsában ez ismétlődik.
Minél jobban akarod, annál távolabbra kerül
Tény, hogy a Plútó tranzit hatására megkezdődik a harc a nyugtalansággal, a türelmetlenséggel, az irreális vágyakkal és az elvárásokkal, azonban nincs izgalmasabb, mint amikor az ember újjászületik valami egészen mássá, amiről fogalmunk sincs még az elején. A Plútói átalakulásnál az egyik aranyszabály, minél jobban akarsz valamit, annál távolabbra kerülsz az áhított céltól, de ha le tudsz róla mondani, garantáltan megkapod. (Csak nem biztos, hogy már akkor is akarni fogod! )
Teremtsük meg mi, mivé szeretnénk válni, és cserébe hagyjuk elmúlni a dolgokat, engedjük el azt, ami menni akar.
Felhasznált irodalom: Matjaz Regovec: A Plútó
