Vajon mennyire kell őrültnek vagy idealistának lenni ahhoz, hogy az ember komolyan azon kezdjen gondolkodni, hogyan lehetne picike, erkély és ablakpárkány nélküli lakásában növénytermesztésbe kezdeni? Britta Riley mindenesetre ezt tette, és cége, a windowfarms.org 2010-re bekerült az Entrepeneur Magazin 100 legígéretesebb vállalkozása közé.
Én pedig a TED-en láttam az erről tartott előadását, amit érdemes megnézni, nem hosszú, de nagyon érdekes. Sajnos angolul van és még nincs hozzá magyar felirat.
Az egész úgy kezdődött hogy Britta elolvasott egy Michael Pollan cikket a New York Times-ban. Pollan egyébként újságíró, egyetemi oktató és sikeres író, egyik legismertebb könyve, az Életadó ételeink magyar fordításban is megjelent. (de szerintem még annál is jobb az Omnivore's Dilemma, amit egyelőre még csak angolul lehet elolvasni.) A lényeg, hogy Pollan elég meggyőzően érvel amellett, hogy jó dolog minél kevesebb agyonfeldolgozott élelmiszeripari szemetet fogyasztani. Még az sem elég, ha látszólag friss hús, vagy zöldség-gyümölcs van az asztalunkon, mert azok többsége is tele vanmindenféle vegyszerekkel. Britta pedig továbbgondolta ezt a dolgot.
A vállalkozásban minden hívószó szerepel, ami ma népszerűvé tehet egy céget. Egészséges életmód, hiszen az egész arról szól, hogy az ember otthon is képes legyen zöldségtermesztésre. A szociális média alkalmazása – Britta úgy döntött, nem akar saját, védett terméket létrehozni, ezért a fejlesztéskor létrehozott egy online platformot, ahol mindenki segíthetett a tökéletesítésben. Környezetvédelem, mert az otthon termesztett zöldségek és gyümölcsök jóval kevesebb energiaráfordítást igényelnek, mint a nagyüzemi termelés. És hihetetlen mértékű kreativitás.
Engem ezek közül leginkább az nyűgöz le, ahogy az ablakgazdák szinte hónapok alatt 20 ezres közösséggé dagadtak. A vállalkozás 2009-ben indult, akkor kezdett Britta, és barátnője, Rebecca Bray kísérletezni az úgynevezett hidroponikus növénytermesztéssel. Ennek lényege, hogy a növények nem földben, hanem speciális tápoldatban növekszenek. Ezzel a módszerrel dolgozik a NASA is, amikor az űrállomásokon próbálja megoldani az űrhajósok friss zöldség-gyümölcs ellátását.
Britta úgy vélte, hogy egy New Yorki lakásban adott körülmények nem sokban különböznek az űrállomásokban tapasztalhatóaktól, így a hidroponikus megoldás kézenfekvőnek tűnt.
Innen már csak egy lépés volt a folyamatos áramoltatást biztosító cső- és szivattyúrendszer elkészítése. És ekkor vette kezdetét a közösségépítő csoda. Mert az első rendszer hangosan szörcsögött, rengeteg energiát fogyasztott és időről időre leállt. De a lelkes kísérletezők gyorsan épülő tábora, saját tudásukat beleadva a projektbe, pillanatok alatt megoldott minden technológiai problémát.
Ma már a cég szociális vállalkozásként működik, ami azt jelenti, hogy az eladott termékekből és szociális befektetőkből tartja fent magát. Ez utóbbiak olyan befektetők, akik hajlandóak a hagyományos befektetőknél jóval kevesebb százalékot kérni a bevételekből. Britta eredetileg non-profitot szeretett volna, de be kellett látnia, hogy a dolog így működőképesebb.
Az a jó, hogy ha valaki ablakgazda szeretne lenni, nem kell feltétlenül drága pénzért megvásárolnia a teljes berendezést. Dönthet úgy, hogy maga készíti el, és ez esetben csak a 30 dolláros (kb 6000 ft) alapcsomagot veszi meg. Ebben az esetben regisztrálnia kell, akkor kapja meg a részletes üzemeltetési instrukciókat. Ilyenkor arra kérik az új tagot, hogy az online közösségben minél többször számoljon be kísérleteiről, ossza meg tudását és tapasztalatait a termesztésről.
