A Larousse Gastronomique egy lexikon. Nem szakácskönyv, így első lapozgatásra nem fogja el az embert a leküzdhetetlen vágy, hogy minden benne található receptet azonnal kipróbáljon. Az óriási anyag elsőre lebénítja az olvasót. Minden, ami a konyhaművészethez egy kicsit is kapcsolódik helyet kapott itt, hiszen ez a lexikon dolga. Megtudhatjuk belőle, hogy mi a konyha, a hűtőszekrény vagy a kanál, de azt is, hogy hogyan készítik a franciák, az olaszok vagy a svájciak a habcsókot.
Kötelező mindenkinek, aki komolyan érdeklődik a gasztronómia iránt. Kötelező, mert a kötetnek hihetetlen szimbolikus jelentőséget tulajdonítanak, egy magára valamit is adó gasztrosznob polcán ott kell, hogy virítson. Punktum. A sznobériát félretéve pedig gyakorlati haszna miatt is érdemes kicsengetni az igen borsos árat érte. Ez tényleg az a megkérdőjelezhetetlen forrás, ami eligazít minket gasztro-dilemmáinkban.
Az első kiadás a francia konyháról 1938-ban Prosper Montagné szerkesztésében jelent meg, és olyan nagyságok írtak hozzá előszót, mint Auguste Escoffier és Phileas Gilbert - a kor meghatározó séfjei. Ez napjainkban is így van, a sok kiadást, szerkesztést és bővítést megélt alapmű szerkesztőbizottságának elnöke 2007 óta Joël Robuchon, aki a francia konyhaművészet legtöbb csillaggal és sapkával kitüntetett sztárja. Az ő gondozása alatt a lexikon jelentősen bővült, a nemzetközi konyhák érdekességei is bekerültek a kötetbe, amelyet Le Grand Larousse Gastronomique címmel adtak ki. Ennek alapján készült el a magyar kiadás, kiegészülve a magyar konyhára vonatkozó fejezetekkel.
