Bloggerek sütit sütnek, jószívű emberek licitálnak, koraszülöttek és anyukáik egy picit kényelmesebben töltik első napjaikat, heteiket. Egyszerű képlet és nemes cél, erre is van példa Magyarországon. Az ötlet egy külföldön élő és dolgozó gasztroblogger édesanya fejéből pattant ki, ő mozgatja a szálakat, szervezi az egyre sikeresebb akciókat. Irányításával egy csapat gasztroblogger bebizonyítja, hogy a sokszor nagyon pesszimista Magyarországon igenis össze lehet fogni a jó célok érdekében.
Interjúalanyunk a valódi nevét nem szerette volna elárulni, ezért maradunk a Nemisbéka nicknél.
Péntek reggel újra elindul a Segítsüti jótékonysági süteménylicit, amelyet gasztrobloggerek szerveznek koraszülött osztályok megsegítésére. Az idén őszi már a harmadik akció, a Segítsüti név pedig egyre ismerősebben cseng az gasztroblogok olvasótábora és az internetet olvasók körében. A licit menete: 2010. szeptember 17-én, pénteken megjelennek a posztok, a Segítsüti logójával kísérve az egyes blogokban, majd rögtön felkerülnek a licitálós menü alá. Ezután három teljes napon át következik a licit a www.segitsuti.hu-n, a licit 2010. szeptember 20-án hétfőn 23:59-kor zárul, majd minden egyes nyertesnek vele egyeztetve a bloggerek frissen újrasütik a nyereményét, és eljuttatják neki szeptember vége-október során. Az akció vége egybeesik a gyermekek világnapjával, amelyet az UNICEF 56 éve kezdeményezett. A munkád miatt külföldön élsz a családoddal, gasztroblogot írsz, dolgozol, ellátod a családodat - a blogból kiderül, hogy nem is akárhogyan. Feltételezem, hogy veled született hajlamod van a nyüzsgésre-szervezkedésre, különben hogy jutna eszedbe ennyi plusz munkát a nyakadba venni. Mi ösztönzött arra, hogy jótékonységi akciót szervezz? Pénteken indul az akció
A gyerek születése mindenkinél sok változást hoz, elmozdulnak a húsz-harminc éve kialakult viszonyrendszerek, amiket az elején kicsit furcsa és időigényes megemészteni - emlékszem az első meghökkenésre, amikor a saját nevemet kellett az “anyja neve” rubrikába beírni. Ugyanígy egyszer csak beugrott 2009 elején, hogy úristen, anyák napján már én is kapok köszöntést! Aztán valahogy egy keresés találat formájában elém sodorta a Lea otthon oldalát, és mivel a gyerek megszületése óta sokkal érzékenyebb vagyok a kicsikkel kapcsolatos szomorú történetekre, felfigyeltem rájuk, főleg, hogy írták, tárgyadományokat is elfogadnak. Korábban is csináltam a saját blogomon kisebb akciókat, de itt egy nagyobbat szerettem volna. Ezek szépen összekötődtek a fejemben: anyák napja, Lea, tárgyadomány, gasztroblog, és megkerestem az ötlettel 25 gasztrobloggert - valahogy így indult a Segítsüti-akció.
Azon túl, hogy segíteni szeretnél, van más célod is? Szeretnél példát mutatni, vagy szemeket felnyitni?
Direktben nem cél, de nagyon örülök, ha mások is kapnak rajta és szeretnének segíteni. Több megkeresést kaptam már e-mailben, hogy adjak tanácsokat hasonló akciókhoz, és igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni ezekre. Jó, ha nyílnak a szemek.
Mit gondolsz a jótékonyság műfajáról Magyarországon?
Nehéz ügy. Sok szempontból zavaros terület, iszonyú sok szervezet van, nekem nagyon hiányzik az átláthatóság, szerintem nagyon sok segíteni szándékozó ember bizonytalan, nem tudja, hova nyúljon, ha bizonyos szeretne lenni abban, hogy úgy valósul meg a segítsége, ahogy ő szeretné. A pénzadományokban sokan nem bíznak, hogy tényleg oda jutnak, ahova szánják őket, és a nyári árvízkáros tudósítások nekem sajnos azt mutatták, hogy a tárgyadományok sem mindig jelentenek megoldást, ha hiányzik mögülük a megfelelő szervezés. Ezért volt nagyon fontos a Segítsütiben, hogy mindennel tételesen elszámoljunk, lássák az emberek a konkrét számlákat, lássák, hogy mire költöttük a pénzüket, hogy igenis oda kerül, ahova szánják, és hogy ebben az akcióban lehet bízni.
Követtél bármilyen hazai vagy nemzetközi példát? Volt olyan példa, amihez szerettél volna hasonlítani a célkitűzés vagy a a felkarolt ügy tekintetében?
A Segítsütiről szeretném azt hinni, hogy saját gondolatból indult ki, de biztosan valaki már kitalált hasonlót korábban külföldön. A sütőcsapat rengeteget csiszolt az eredeti elképzelésen, így a végeredmény teljesen kollektív munka. A karácsonyi sok kicsinél az ötlet forrása egy, a külföldi gasztroblogokon szervezett, “Menu for Hope” elnevezésű gasztrotombola, ezt “magyarítottuk” Mautner Zsófival és Kandikó Évával, formáztuk olyanra, ami otthon működőképes. A célok pedig teljesen hazaiak.
4,3 millió forint összegyűlt egy év alatt
"Az eredeti elképzelés az volt, hogy a 25 gasztroblogger süt egy-egy tepsi sütit, és ezt mondjuk 2500 Ft-ért “eladjuk”; ezt fejlesztette Lila Füge ötlete 1000 Ft-ról induló licitté. Tehát onnan indultunk, hogy 62.500 forintból veszünk pár csomag pelenkát, törlőkendőt, ezt-azt. Amikor 170.000-nél jártunk, virtuálisan visítottunk az e-mailekben. A vége 467.374 Ft lett, plusz a Fűszeres Eszter által kitalált Segítfüzetekből (a sütireceptek füzetbe rendezett kis gyűjteménye) még 114.000 Ft jött össze. A 2009 decemberi sok kicsin félidőnél nagyon titokban egymilliót reméltem – 1.840.000 Ft lett a vége; teljes eksztázis. A tavaszi Segítsüti előtt azt jeleztem a két osztályvezető orvosnak, hogy úgy összesen 700.000 Ft körül számolhatunk -1.912.780 Ft gyűlt össze. A három akció eredménye együtt 4,3 millió forint, egy év alatt"- mondta interjúalanyunk.
Gondoltál arra már az elején, hogy egyre több és egyre sikeresebb akciók kerülnek majd ki a védőszárnyaid alól?
Nem, sőt, igazából a Segítsüti rendszeres megrendezése is csak menet közben merült fel, amikor láttuk, hogy ez milyen jól sikerült. Amikor 2009 júliusában lezárult az a Segítsüti-akció, Dolce Vita megkérdezte egy e-mailben, hogy “Karácsony?”. Azt biztosan tudtam, hogy a több tepsi sütisütés nem működne abban a mozgalmas időszakban, senkitől nem lehet ezt elvárni, de már töprengtem egy új akción, és pár nappal később meg írtam is az alapötletet Zsófinak – innen indult a sok kicsi. Aztán az idei sikeres tavaszi Segítsüti után felmerült, hogy még egyet lehetne szervezni, és nekiláttunk. Általában menet közben spontán alakulnak-formálódnak az ötletek, a teljes résztvevői kör együttműködésével.
Mi alapján választod ki a támogatott szervezeteket, témákat, ügyeket? Van valami személyes kötődésed bármelyikhez?
Általában megtalálnak az internet segítségével. A Leához, anyaotthonokhoz nincs semmi kötődésem, még nagyon távoli se, tényleg véletlenül bukkantam rájuk. A koraszülés is elkerült, de elejétől olvastam például Lucia blogját és küzdelmeit a témában, annak idején be is szereztem neki innen koraszülött ruhákat, mert otthon ez nehézségekbe ütközött. Aztán rátaláltam, hogy Vaczkó-Kovács Orsi ingyen kölcsönzött ruhacsomagokkal segíti a koraszülött babás családokat, neki is vettem ruhákat a készletbe, innen meg már egyenes út vezetett a Manócsomag Közcélú Alapítvánnyal való kooperációhoz és a koraszülöttek idei támogatásához. A sok kicsinél maradni akartunk valahogy a gasztronómiánál, így találkoztunk össze a Gyermekétkeztetési Alapítvánnyal, az idei cél (amit még nem árulhatok el), pedig Zsófi ötlete volt. Tavaszra is van már elképzelés, arra is az internet segítségével bukkantam, de ez is még titok. A gyerekek érintettsége a visszatérő tényező az ügyeknél.
Hogy látod az ezirányú tevékenységed hosszabb távon? Szeretnél ezzel komolyabban foglalkozni, intézményesülni?
Másfél év alatt egy egyszerinek indult akcióból eljutottunk az évi három, remélhetőleg rendszeresen visszatérőig, úgyhogy még középtávon is nehéz megjósolni a változásokat, nemhogy hosszútávon. Szeretem csinálni, és szeretném csinálni, amíg csak bírom, de nyilván ez már most sem egyemberes feladat, hanem nagyon komoly csapatmunka minden egyes alkalommal. Folyamatosan igyekszünk fejleszteni mindig, ügyesebben szervezni, csiszolni, zökkenőmentesíteni, amit kell, és a távolabbi jövőben jó lenne afelé elmozdulni, hogy inkább “hálót adjunk, ne halat”, de jelenleg a halakra is nagyon nagy szükség van. Az intézményesülés elkerülhetetlennek látszik, de úgy szeretnénk majd csinálni, hogy megőrizzük értékeinket.
Egyértelmű, hogy a gasztroblogger társaság jó kiindulási alap volt az akciók megszervezéséhez, sokan vannak és sok mindenkit elérnek - gondoltál már arra, hogy az interneten túl vidd az akciókat?
Jelenleg ezt az egészet az internet és a sok éve színvonalasan tevékenykedő gasztrobloggerek tartják és kötik össze, úgyhogy nehéz elképzelni ezen a kereten kívül, főleg, hogy külföldről csak így lehet szervezni. Az “offline” élethez, akciókhoz olyan logisztika és anyagi hátter kellene, ami pillanatnyilag nem áll rendelkezésre, és ezért még nem látom, miként működhetne. De mivel folyamatosan formálódik minden, bármi előfordulhat, akár rövidtávon belül is.
A Segítsüti előkészítése két-három hónap, napi sok órában, napi 20-70 e-mail jön-megy, főleg a “csúcs” előtt. Szerencsére főleg tavasz óta Orsival megosztjuk a munka dandárját, de a sütisütők is rengeteget tesznek hozzá - a Lilahangya-család tervezi például a Segítfüzeteket, hogy csak egyet emeljek ki a rengeteg hozzájárulás közül. Az akció után a bevásárlások szervezése, a szállítás a támogatottakhoz, a számlák intézése még kettő-négy hónap, az már jóval kisebb intenzitással szerencsére. A sok kicsi is úgy három hónappal előtte indul, ott az előkészítési rész jóval csendesebb, jelentős része Mautner Zsófira hárul, aki a céges felajánlásokat intézi, de idén várhatóan az utómunkák lesznek nagyobbak, mint tavaly. Amikor esténként órákon át bőszen kopog a billentyűzet, a – szerencsére nagyon türelmes – férjem csak rámnéz, felhúzza a szemöldökét és annyit kérdez: “már megint segítsütizel?”
Mire vagy a legbüszkébb?
Fellengzősnek hangozhat, pedig nem annak szánom: arra, hogy a sokszor nagyon pesszimista Magyarországon igenis össze lehet fogni a jó célok érdekében, lehet segíteni, lehet becsületesen támogatást nyújtani – és mindezt sikeresen.
