Fotó:
Szécsi István / Dívány
"Brechttel alapvetően elfogult vagyok, már a főiskolán foglalkoztunk egy színdarabjával és már ott nagyon megszerettem. A Kurázsi mamáért pedig egyenesen rajongok. "
"Pontosan megmutatja, hogy az emberek különböző eszmék zászlója alatt, hogy tudnak eltorzulni úgy, hogy észre sem veszik. Ebben a környezetben pedig néma Kattrin az egyedüli, aki tiszta marad. Egy igazi ajándéknak élem meg, hogy ezt a szerepet eljátszhatom."
"Rengeteg titkom és megfejtésem lehet minden jelenetben, amit csak én tudok, és ki tudja, hogy kinek, mi jön le belőle egyáltalán."
"Szerintem mindenki figyeli a másikat. Vizuális típus vagyok, szeretem, ha a szerepeimet el tudom képzelni, ha konkrét személyek megjelennek előttem egy darab kapcsán. Volt már, hogy küszködtem egy próbafolyamat alatt, mert nem értettem a karakteremet, és egyik reggel megláttam a metrón."
"A színészet arról is szól, hogy értem meg a szerepem, mik a problémái, hol tart az életében és hol találom meg az igazságát."
"Nagyon sokáig kerestem a Katonában, hogy mitől lesz itt olyan, mint a főiskolán és csak lassan jöttem rá, hogy ez teljesen más."
"Itt a színháznál viszont már adott volt a rendszer, hogy hogyan próbálnak, kommunikálnak, ebben kellett megkeresnem a helyem."
"Sok ötletem és gondolatom van egy darab kapcsán minden szerepre és szituációra, amiket nem mindig tudok magamban tartani, de meg kellett tanulnom, hogy nem szabad minden esetben hangot adni ezeknek."
"Nem szeretek több dolgot párhuzamosan próbálni, mert akkor attól félek, hogy egyiknél sem tudok száz százalékosan jelen lenni."
"A színházi lét, inkább egy hivatás. Rengeteg lemondással jár, sokszor megfordul a fejemben, hogy megéri-e. Egyelőre úgy látom, igen, de télen, amikor sötét van és hideg, állandóan azon gondolkozom, hogy el kéne menni olajbogyót szedni egy melegebb országba."
"Nyilván kicsit később - gyerek és család mellett - más ritmusban kell csinálni a dolgokat, de most nem kérdés, hogy teljes erőbedobással elsősorban a szerepeimen dolgozzak."