Fotó:
Németh Sz. Péter / Dívány
A csodás art deco/Bauhaus Átrium moziban jártunk, bemutatták az épület rejtett zugait.
Magács apuka és fia vezette a csoportokat, az idősebbik a hely művészeti igazgatója.
Mi persze Vincével mentünk, aki úgy ismerte a járást, mint a tenyerét.
Aktív és okos volt, mindenről volt sztorija.
Büszkén mutogatta a régi táblát (anno Május 1. volt a mozi neve évekig).
Alacsony belmagasságú katakombákba vezetett minket az épület alá.
Szép régi filmtekercsek porosodtak itt.
Tekercs-miliő.
Vince persze készült egy fejlámpával, bár nem volt egyszerű a teljes csoportnak bevilágítani a pincét.
A moziterem kupolája, az ún. Tejútrendszer.
Utána konferenciát is tartottak a Bauhausról.
Avítt kapcsolószekrény.
Aztán feljutottunk a tetőre, és láthattuk a környező bérházak hátsó udvarait.
Lehetett létrát mászni.
Inferno verde.
Vörös pokol.
Felmászva bejuthattunk egy pici ajtón a nézőtér fölé, a szellőztető kamrába.
Aki feljebb akart mászni a létrákon, Vince a balesetveszélyre hivatkozva leparancsolta őt.
Szép udvarokat nézve.
Az említett szellőztető helyiség. A pincében elhelyezett óriási ventillátor ide tudja kitolni a levegőt, vagy innen húzza be.
A keringetés több évtizedes kialakítású, de a mai napig perfektül üzemel.
Egyedül egy klímát terveznek beizzítani a jövőben.
Feljutottunk az egykori tervező, Kozma Lajos lakásába is, ami a hetedik emelet zömét elfoglalja.
Iszonyatos pusztulat fogadott minket, szemét, sitt és mocsok mindenfelé.
Hét emelettel a Margit körút felett.
Tágas és roppant hosszú erkély, rozsdálló korláttal.
Romok mindenhol, pedig fantasztikus lehet ez a lakás, ha karban van tartva.
Ósdi írógép.
A lakás egyik mellékhelyiségében - tán spájz lehetett egykor - a lift gépházát rendezték be.
Lépcsőforduló, á la Kozma.
Homlokzat á la Kozma.