A csillagos házakká nyilvánított épületeket 1944 júliusában határozták meg, ahová egy-egy körzet zsidóságának kötelezően be kellet költöznie. Ezeket a házakat Dávid-csillaggal jelölték meg, és lakásaikba akár 50-60 embert is bezsúfoltak, akikre szigorú szabályok vonatkoztak: ekkora már sárga csillagot kellett viselniük, csak a megadott órákban járhattak ki, nem ülhettek le az utcai padokra, csak kijelölt villamoskocsikba szállhattak, tilos volt látogatniuk a színházakat, mozikat, uszodákat...

Katona József utca 21.

Carl Lutz és Raoul Wallenberg – egyikük svájci, másikuk svéd diplomata – védlevelekkel, vagyis olyan, a nagykövetség által kiállított, kollektív utazásra jogosító dokumentumokkal segítették a magyar zsidóságot, amelyek kettős állampolgárrá tették tulajdonosukat, vagyis mentesítették őket a magyar törvények, így a zsidótörvények alól is.

A Tátra utca 6. szám alatt álló ház a svéd védelem központja lett, néhány lépésre a Svéd Vöröskereszt működtette kórháztól.

Carl Lutz és Raoul Wallenberg számtalanszor lépték át hatáskörüket, hogy életeket mentsenek. A svéd diplomata mentőakcióira emlékezve utcát neveztek el róla Újlipótvárosban, 1989-ben pedig emléktáblát állítottak neki.

Újlipótváros sosem látott borzalmakat élt meg a ’40-es évek derekán, pedig alig egy évtizeddel azelőtt felvirágoztatták a gombamód szaporodó építészeti remekek. Akkoriban a területet a gazdagok városrészévé akarták tenni, ezért a Szőke Imre által tervezett Pozsonyi út 15.-höz hasonlóan egyre-másra nőttek ki a földből az európai nívójú házak.

A néhány számmal feljebb álló Pozsonyi út 23. ifjabb Weiss Gyula üveggyáros megrendelésére készült. A házon a családi vállalkozás kézjegye is megtalálható, az erkélyeket elválasztó üvegfalak a Weiss-gyár termékei.

Pozsonyi út 38-40.

Hofstätter Bélának, a kor sztárépítészének és Domány Ferencnek a remekműve, az egybeépült Pozsonyi út 38-40. modern belső tereivel, márványfalaival és padlóival messze meghaladta a kor építészeti színvonalát.