Fotó:
Rostás Bianka / Dívány
Az épület több mint százéves, anno 5000 Ft-ért vásárolták meg a TSZ-től. Saját kezükkel javították, építették újjá a rossz állapotban lévő tanyát.
Csatordai Mihálynak a TSZ-es munkája mellett a saját földjein is helyt kellett állni. A felesége szerint voltak olyan évek, amikor szinte csak aludni járt haza a férje.
Ma már teljesen kiüresedett a porta, nem tartanak állatokat, a földeket is eladták. Egyikük egészségi állapota sem bírná már a fizikai munkát.
A három felnőtt összesen 170 000 Ft-ból gazdálkodik. Csatordaiék nem panaszkodnak, de az épületek felújítására, az ablakok szigetelésére nem tudnak félretenni. Az idő pedig dolgozik az amúgy is nagyon régi épületeken.
Miska bácsi egy éve tudta meg, hogy súlyos beteg, de mindent ugyanúgy csinál mint azelőtt. Egy év alatt hat kemoterápiát kapott, egyelőre kontrollokra jár.
Bár már az emlékeken kívül semmi más nem köti őket a tanyához, nem hagynák el. Minden nehézség ellenére szeretnek itt élni.
Mariska néni negyven éve ápolja magatehetetlen, halmozottan sérült fiát. A háta már egyre nehezebben bírja, de nem gondol arra, hogy bentlakásos otthonba adja egyetlen fiát.
A tanyájukon be van vezetve a víz, az áram az ivóvizet artézi kútról kapják. A WC, ahogy száz-kétszáz évvel ezelőtt, az udvaron található.