Fotó:
Rostás Bianka / Dívány
Minden reggel a tanyagondnok viszi a gyerekeket iskolába. Otthon nem igazán tudnak besegíteni a szülőknek, ugyanis az a tanulás rovására menne. Helyette különórákra járnak.
A mini családi gazdaságnak nincsenek erőtartalékai, annak ellenére sem, hogy minden plusz bevételt mezőgazdasági eszközökre költenek.
Pista bácsi az elkobzott gazdaságáért cserébe később egy jóval rosszabb minőségű tanyát vásárolhatott meg, a lehetőséggel, még ha ez a tartalékai elvesztését is jelentette, kénytelen volt élni, ha újra akarta kezdeni. Az 1990-es rendszerváltozás sem hozott érdembeli változást.
,,Itt addig tart a munkaidő, amíg van dolog, főleg ha betakarítás van, vagy olyan az időjárás."
Tíz évvel ezelőtt az áramot bevezették, de arra már nincs anyagi kapacitás, hogy az Ártézi kutat is lefúrassák, ami ivóvizet biztosítana a család számára.
,,A szegényes körülmények miatt szégyenkeznek a gyerekek, azt mondják: anya ne mondd el, hogy nincs vizünk, de közben meg tudatni kell, hogy a sok munka ellenére sem tudunk komfortosan élni."
A lakóépületek állapota évről-évre rosszabb, de ezek javítására már egyáltalán nincsen anyagi forrásuk.
A tendencia azt mutatja, hogy a Mihály családhoz hasonló apró gazdaságok szépen lassan kivéreznek, hiszen eszközellátottságuk korszerűtlen, termelésük pedig minimális,
így egyelőre a család fenntartásához elegendő pénzt és élelmiszert tudják kitermelni, de befektetésre, fejlesztésre már alig marad.
,,Az állatok felvásárlási ára nevetségesen alacsony."
A Mihály család mindent megtermel magának, élelmiszert szinte egyáltalán nem vásárolnak.
A férj méhekkel is foglalkozik, de a méz eladása sem mindig egyszerű.
,,Sokat küszködünk, hogy fent maradjunk, mert hiába termelünk meg magunknak mindent, rengeteg a kiadás is.
Pénzt abból keresünk, hogy eladjuk a felesleget, amit mi már nem tudunk felhasználni, piacokra járunk, vagy nagyobb konyhákra adjuk le."
A fiataloknak nem perspektíva a nehéz megélhetéssel járó tanyai életforma. A legtöbben városban képzelik a jövőjüket.