Fotó:
dívány.hu / divany
Somi Panni 1991 óta oktat klasszikus indiai táncot és indiai színjátszást Budapesten és lép fel önálló táncelőadásokkal Magyarországon és külföldön egyaránt.
Somi Panni tanítványaival mutatta be az indiai szakrális táncokat.
Németh Tamás Somi Panni egyetlen férfi táncosa.
Nem egy nő szeme csillant fel a közönség soraiból Németh Tamás fedetlen felsőteste és szöggesztív tekintete láttán.
Az indiai táncban nagyon fontosak a kézmozdulatok.
A szakrális táncot táncolók állandó kiegészítője a csörgőkkel ellátott bokapánt.
A tánc olyan éteri eleganciát kölcsönöz művelőjének, hogy azt a legkiválóbb balett táncosok is megirigyelnék.
Vannak olyan dél-indiai falvak, úgynevezett dévadászi falvak, ahol senki nem foglalkozik tánccal, hanem az ősi mesterséget űzi ezen a néven.
A XIX. század végén és a XX. század elején is megvetendőnek tartották maguk az indiaik is a táncot, annyira rányomta a bélyegét a dévadászik elkurvulása a táncművészetre, hogy azt csak titokban művelték, tabuként kezelték.
A dévadászi azt jelenti, hogy az isten szolgálónői. Ők egyfajta szakrális templomi táncot műveltek.
Az indiaiak mindenről azt állítják, ami indiai, hogy több ezer éves múltra tekint vissza, ám ez a tánc esetében például nem így van.
Egy dévadászi táncos a XII- XII. században meglehetősen gazdag volt. Dárgakövet, aranyat kapott a munkájáért.
A XX. század elején a balettvilágban egy egyetemes változás következett be. A szerzők, koreográfusok valami egzotikusra vágytak. Így találtak rá Indiára.
Nyugaton elkezdték tanulmányozni Indiát, és annak elfeledett, szőnyeg alá söpört táncművészetét, melyet a nyugati színpadokon a balett nyelvére transzformáltak. A siker őrületes volt. India divatos lett.
Egyre több táncos utazott ki a földrésznyi országba, hogy megismerkedhessen az ősi tánccal, majd ennek a folyamatnak eredményeképpen Indiában gomba módra nőttek ki a földből a tánciskolák.
Érdekes, hogy a nyugati gyarmatosítók hatására vált szégyenné az indiai tánc, pár évszázaddal később pedig a nyugat adta vissza ennek a mesterségnek a tisztességét.
Somi Panni elmondta, hogy az indiai tánc hagyományának ápolása nagyon fontos, ám ha az adott hagyomány nem alakul, nem csiszolódik a korral, nem fejlődik, akkor azt akár ki is lehet dobni a kukába.
Az indiai tánc művelői keleten és nyugaton fontosnak tartják a szakrális táncok elsajátítása és gyakorlása mellett a fejlesztését, alakítását, a modern világra átültetett verziójának megfogalmazását, annak terjesztését.
Egy hagyomány nem akkor él, ha állandóan ugyanazt ismételgetjük (ahogyan az pl. a magyar hagyományokkal sajnos így van), hanem akkor él, ha azt fejlesztjük, csiszoljuk, átörökítjük az újabb generációknak.