Cikiztek a fogpiszkáló lábam miatt

Gyanakodhatunk pajzsmirigy túlműködésre, fel nem ismert 1-es típusú diabéteszre és krónikus betegségekre is. Dietetikusunk összegyűjtötte a lehetséges okokat, amiért nem mindig irigyelhetjük a modell alkatú nőket.

Az Evészavar és Diéta Mesterkurzus sorozatainkban már számos cikk foglalkozott a hőn áhított karcsúság elérésének lehetséges módjaival, vagy éppen a kóros soványság iránti vággyal, az anorexiával. Ez alkalommal azt a helyzetet járjuk körbe, ha valaki akaratán kívül fogy le, vagy csak egyszerűen képtelen hízni. Ők a szerencsés kivétel, vagy nekik is ugyanolyan problémát jelent a testtömegük, mint a teltebb alkatú társaiknak?

Ha már hízni nem tudtam, izomra vágytam

„A gimnazista osztálytársaim néha Kehes Karolának hívtak. Nem azért voltam sovány, mert madáradagokat ettem, hanem bármennyit ettem, meg sem látszott rajtam. A 165 centimhez kábé 47 kiló voltam, mellem semmi. Nem az evésre gondoltam folyamatosan, de azért volt étvágyam. Sokat cikiztek azzal, hogy fogpiszkáló lábam van. Ha már hízni nem tudtam, erősíteni akartam, hogy legalább izmosabb legyek, és attól majd testesebbnek tűnök, persze akkor is megkaptam, hogy minek sportolok, csak fogyni fogok tőle. Egyetlen megoldás volt a soványságomra: amikor terhes lettem, végre nőnek néztem ki, és a szoptatás után sem ment össze teljesen a mellem, a csípőm is kerekebb maradt. Biztosan megváltozott az anyagcserém - bármi is történt, nagyon örülök neki" - osztotta meg velünk történetét a 33 éves Karola.

Szinte mindannyian ismerünk olyan embereket, akik irigylésre méltóan karcsúak. Sőt, többnyire még jó magasak is mellé, de ez nem feltétel. A dolog persze nem ilyen egyszerű. Ami nekünk tetszik, vagy úgy gondoljuk, a férfiaknak biztosan bejön, az az illetőnek lehet, hogy éppen óriási teher. Az sem kizárt, hogy közben ő tőlünk venne át szívesen pár kilót, amit mi persze szíves örömest át is adnánk neki. Azt gondoljuk, hogy nekünk a rosszabb, mert lefogyni milyen nehéz. Ha azonban a másik oldal is szóhoz jut, hamar kiderült, hízni sem lehet ám olyan egyszerűen.

Túl sovány ez a gyermek

Már kisbabaként is az anyukák, nagymamák a kicsit húsosabb, dundi gyerekekért lelkesednek jobban, és aggódva figyelik csemetéjük minden mozdulatát: vajon eleget evett, ivott a gyerek? Nem túl sovány? Jaj, biztosan beteg, ennie kell!

Aztán jön az óvoda, suli, ahol a nyápic, nyurga, kákabelű legények, leányok ugyanolyan kevésbé népszerűek, mint a kövér pajtásaik. Lám, nem lehet elég korán kezdeni. Felmérésekből ismert, hogy bizony már az általános iskolások is fogyóznak, akkor is, ha erre okuk (vagyis felesleges kilóik) nem lenne.

A kamaszkor a nagy átalakulások ideje, eddig még nem dőlt el igazán semmi sem alak szempontjából. A vézna kislányból egyszeriben bombanő válhat, ha kicsit kikerekedik, míg a kerekebb padtársa is szépen hozzánőhet a súlyához, és a végén mindenki boldog. Persze mindezért tenni is kell, nem múlik minden csak a géneken. A felnőttkorba lépve aztán a test és a külsőségek ugyanolyan fontosak maradnak, hiszen nem csak a párkeresés, de még a munka világában is számít, ki hogyan fest. A szélsőségeket pedig sehol sem nézik jó szemmel.

Időskorban aztán már egyre inkább a hanyatlás lép előtérbe. Ilyenkor szintén nem előnyös, ha valaki túl sovány, hiszen akkor kevésbé fitt, ellenálló, így esendőbbé válik (szó szerint és átvitt értelemben is). No persze, ha pedig teltebb a kelleténél, akkor a szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség és egyén nyavalyák találhatják jobban. Egy szó, mint száz: az arany középút a legjobb megoldás itt is, persze megtalálni sosem könnyű.

A szépségideál

Korunk szépségideálja hosszú ideje légiesen karcsú. A zsírpárnák, babaháj nem divat. Naponta zúdulnak ránk az újabbnál újabb diéták leírásai, az egyre látványosabb fogyást ígérő kapszulák, löttyök, krémek, gépek listája szinte végtelen. Eközben nagyon keskeny az a határvonal, ami a szexisen sovány, karcsú, nőies forma és a gebe, csontkollekció, „elől deszka, hátul léc" típusok között húzódik. Mindössze pár kiló az eltérés és néhány centi, de mégis mekkora különbség!

Egy ponton túl már nem olyan nagy élvezet, ha modelleket megszégyenítően vékonyak vagyunk. Kellemetlen lehet, ha már nem találunk megfelelő méretű ruhát, mert a régi gönceink és a női részlegen minden csinos darab lötyög rajtunk, de a gyerekruhák színei, mintái, fazonja megint csak nem nekünk való. Azért egyre több boltban vehetünk XS-es ruhákat is. Bár gyanítom, ez néha csak egyfajta optikai csalás, amivel a nők hiúságát szeretnék legyezgetni a cégek: az amúgy sem vaskos S-es nők ezentúl még boldogabbak (?) lehetnek, hiszen még kisebb számozású kisebb ruhát vehetnek fel. Jó, jó, tudom, tényleg vannak olyan alacsony hölgyek is, akik éppenséggel tényleg jobban örülnek ennek, mert könnyebben találnak ruhát maguknak (mellesleg én magam is néha már ilyen méreteket hordok, bár úgy érzem, nem vagyok átlagon aluli alkat). Valahol itt kezdődhet egy anorexiás pályafutása, mert nem nehéz vérszemet kapni néhány ilyen bevásárló túrát követően.

Zavaró, ha a párunk arra panaszkodik az intim pillanatokban, hogy már nincs mit fognia rajtunk, mert minden csontunk szúrja a hozzánk tapadó testét. Egy idő után hamar ráununk, ha édesanyánk és/vagy barátnőink egyre élénkebben érdeklődnek arról, mit ettünk ma, és nem vagyunk-e éhesek. Vigyázat, egészséges alkatú barátnőnk egója is sérülhet, ha mellénk áll a tükörben, és a mi piszkafa lábaink mellett a saját izmos, arányos combjait túl drabálisnak érzi.

Lehetséges és leggyakoribb okok

Kiemelném, hogy az alábbi felsorolással senkibe - aki kicsit is magára ismer a fentieket olvasva - nem szeretnék belebeszélni semmilyen betegséget, mert a legtöbb esetben a túlzottnak tűnő karcsúság mögött semmilyen kóros állapot nem húzódik meg: a dolog lehet egyedi sajátosság (öröklött hajlam akár) vagy csak egy átmeneti állapot, ami egyből rendeződik, amint a körülmények ismét jóra fordulnak (például túl esünk a szerelmi bánaton, sikeresen letudjuk az összes vizsgánkat, stb.). Ugyanakkor, ha ez az állapot mégsem múlik el, és hiába eszünk rendszeresen és normál adagokat, akkor érdemes orvoshoz fordulni, hogy kiderüljön, mi áll a háttérben.

A túlzott soványság főbb lehetséges okai:

• Pszichés eredet: ez alatt nem az anorexiát értem itt, hiszen akkor a fogyás igenis szándékos, hanem például gyász, szakítás, depresszió vagy egyéb érzelmi viharok miatt is csökkenhet a testtömeg, hiszen a lelki állapotunk a testünkre is kihat.
• Ehhez hasonlóan túlzott stressz eredményeként is bekövetkezhet fogyás (vizsgaidőszakban, új munkahely esetén a kezdeti drukk miatt, vagy attól való félelmünkben, hogy bármikor kirúghatnak a jelenlegiről).
• Előfordulhat, hogy az agyban történt idegrendszeri elváltozás (sérülés) miatt az éhségközpont károsul, és az illető nem érzi, ha éhes, így nem érez késztetést, hogy egyen (bár valószínűleg ez nagyon ritka, és többnyire nem csak akkor eszünk, ha éhesek vagyunk).
• Túlzásba vitt testedzés, amelyet az illető nem kompenzál megfelelő energia-, tápanyagbevitellel (ilyenkor sem feltétlenül a fogyás a cél, lehet, hogy csak nem figyel oda kellően - például többet eszik, de nem a megfelelő minőségű élelmiszerekkel - vagy annyira megszállottja az adott sportnak, hogy más nem is érdekli).
• A pajzsmirigy túlműködése (hipertireózis, amely gyógyszeres kezelést igényel).
• Felszívódási zavarok (pl. cöliákia, vagyis lisztérzékenység esetén).
• Még fel nem ismert 1-es típusú cukorbetegség (az inzulin hiánya vagy nem megfelelő „hatásfoka" miatt a vizelettel nagy mennyiségű cukor ürül, és a beteg hiába eszik sokat, mégis fogy).
• Mennyiségi alultápláltság (egyszerűen fogalmazva nem eszik eleget az illető, például mert nem jut elegendő mennyiségű élelemhez vagy egyszerűen elfelejt enni).
• A legrettegettebbek a különböző daganatos betegségek (különösen akkor kell erre gyanakodni, ha a fogyás nagy mennyiségű, és gyorsan következik be).
• Egyéb krónikus betegségek, különösen hosszabb ideig tartó kórházi bennfekvés is megnöveli a túlzott fogyás esélyét.
• És ahogy már említettem, lehet valaki alkatilag sovány, amit a szüleitől vagy távolabbi felmenőitől örökölt.

A folytatásban arról lesz szó, hogyan tudunk egészséges mértékben hízni. Itt természetesen azt az esetet vizsgáljuk majd, amikor a fogyás, soványság hátterében nincsen ismert vagy kivizsgálatlan szervi vagy funkcionális elváltozás, amely szakszerű orvosi kezelést, és emellett további dietetikai segítséget igényelne.

Szerzőnk dietetikus.