Az emberek nemcsak futni és sportolni szeretnek, hanem inni is: ugye önnel is megesett már, hogy egy fárasztó szigetkör után másra se vágyott, csak egy sörre? És végülis mi rossz lehet abban, ha sportolás után kicsit lazítunk? Egy korsó sör körülbelül 200 kalória, ennyit meg bőven le is mozogtunk már (egy átlagos 70 kilós ember mérföldenként 120 kalóriát éget), tehát elhízni nem fogunk – fejtegeti a The Conversation.
Viszont a hosszabb edzés kimeríti a máj és az izomzat cukorraktárait, vizet és elektrolitokat is vesztünk sport közben az izzadással (főleg, ha meleg van), ezért aztán fontos az ivás, szakszóval, hidratálás sportolás közben és után. A különféle sportitalok gazdagok ásványi anyagban és cukorban, akárcsak a sör! Bár abban kicsit kevesebb a nátrium, de ránézésre pont olyan jó egy sör a futás után, mint egy neonszínű, műanyagízű sportital.
Nem a sör a baj, hanem az alkoholtartalma
De sajnos csak ránézésre, ugyanis a 4-5%-os alkoholtartalom nem segíti a hidratálást (sokat járunk miatta pisilni), így hátráltatja a szervezet feltöltődését. A futás során például az izomzatunk nagy terhelésnek van kitéve, akárcsak ízületeink és csontjaink – ahogy lábunk becsapódik, lökéshullámok haladnak át rajtunk, sokaknak megfájdul a térde, mikro-izomszakadások jelentkezhetnek, egy szóval: a futás megviseli a testet. Egyes tanulmányok szerint az edzés utáni alkoholfogyasztás negatívan befolyásolja a regenerálódás folyamatát, és növeli a későbbi sérülések esélyét. Állatkísérletekkel bizonyították, hogy az alkohol gátolja a folyamatokat, melyek során a sérült fehérjék lebomlanak az izmokban és új, egészséges sejtek foglalják el helyüket.
A májat a hosszú távú alkoholfogyasztás roncsolja (ez nem újdonság), de sajnos a rendes glikogén-raktárazásba is bezavar az ivás, márpedig a máj az egyik legfontosabb glükóz- (avagy cukor-) raktárunk, melyre nagy szükségünk van, amikor megerőltetjük magunkat. Ha iszunk, azzal rontunk teljesítményünkön.
Hurrá, itt egy újabb okoskarkötő!
Végre van már arra is okoskartötő, hogy megtudjuk, eléggé részegek vagyunk-e – írja a New York Magazine. A BACtrack Skyn olyan szenzorral van ellátva, ami érzékeli az etanolmolekulákat, melyeket alkoholfogyasztás közben párologtat ki bőrünk, így nem kell többé saját (ivás közben amúgy is rosszul működő) ítélőképességünkben bízni, a karkötő jelez, ha túl részegek vagyunk, azaz ha túl magas a véralkoholszintünk.
És még csak arra sincs szükség a méréshez, hogy szondát használjunk, olyan okoseszköz ugyanis eddig is létezett, mely lélegzetünkből meg tudta mondani, mennyire vagyunk ittasak: a BACtrack Skyn remekül működik simán a csuklónkra kötve. Egy baj van vele: még nem árulják, de itt fel tud iratkozni a várólistára, hogy azonnal értesüljön róla, ha az eszköz forgalomba kerül. Másik baj az lehet, ha már túl részeg a karkötő viselője ahhoz, hogy kicsit is érdekelje, mit mutat az okoseszköz – de ez már legyen az ő baja.
A sport egyik legnagyobb előnye, hogy szabályozza a vércukorszintet, így segít megelőzni a diabétesz kialakulását – ezt is lenullázzuk az ivással. Egyes tanulmányok arra is rámutatnak, hogy a sport és alkohol keverése növeli a stresszhormon (kortizol) jelenlétét a szervezetben, de csökkentheti a tesztoszteronmennyiséget, ami pedig az izomépítésben nagyon hasznos segítség lenne.
És akkor a lényeg
Tehát alkoholt inni edzés után alapvetően nem jó – sőt, igazából soha nem jó. De ahogy a legtöbb hasonló tudományos cikk végén, szerencsére itt is eljutnak a szerzők, Philip J Atherton és Matthew Brook odáig, hogy leírják: egy-két sör még nem a világ, ennyit nyugodtan lehet inni edzés után, meg úgy amúgy is, kivéve persze, ha épp az olimpiára készül. Az edzés utáni alkoholfogyasztás területe ráadásul kevéssé kutatott, szóval amúgy se tudnak erről sokkal több okosságot mondani, csak azt, hogy a túlzott alkoholfogyasztás valóban ártalmas, ha módjával iszunk, akkor meg nincs akkora baj.
Egy szó mint száz, ha idáig eljutott az olvasásban, akkor eláruljuk: ihat nyugodtan egy, vagy akár két sört is a fárasztó szigetkörök után, csak aztán ne kísérje le az egészet öt vodkával. Köszönjük, Philip J Atherton és Matthew Brook, most már nyugodtan fogunk inni!
