Dubaj tényleg a végletek városa

Hogy milyen Dubaj? Nagy. Hatalmas. Gigantikus.Felfoghatatlanul gazdag. Tiszta. Sőt, nagyon tiszta. Eközben pedig a férfiak 2000 éve változatlan ruhában járnak, a nők pedig fekete leples kísértetként bolyonganak a bevándorlók által tisztára súrolt bevásárlóközpontokban. Ez alapján persze úgy tűnik, hogy Dubaj szörnyű hely, ahová az ember még véletlenül se tegye be a lábát, de ez nincs így. Egyszerűen csak egy olyan város, aminek a megkedveléséhez idő kell.

Kezdjük az elején. Dubajról mindenkinek az olaj, az olajmágnások sok pénze és a magyar celebcsajok gyors pénzkereső kiruccanásai ugranak be. Két rossz hírünk is van. Dubaj már rég nem az olajból él, és a magyar lányok helyett pedig a latin csajok a keresettek, legalábbis a felső szegmensben.

Eközben Dubaj és vele együtt az egész Egyesült Arab Emirátusok egy halom pénzt fektetnek a turizmusba, ami évek óta virágzó iparág. Persze nem a nyár közepén, ilyenkor csak az elszántak maradnak és mennek Dubajba, hanem valamikor november táján, amikor a tenger finom és meleg, az éjszakai levegő 25 fokosra hűl, de napközben sincs több 30 foknál.

Mi viszont roppant bátor módon július végén indultunk el, hogy legalább valami benyomást szerezzünk a helyről, ami igencsak megosztja az ott járt turistákat, és azt a sok magyart, aki kint dolgozott vagy dolgozik.

Az Emirátusokba Magyarországról több módon is el lehet jutni, nyilván a legkönnyebb repülővel. Az Emirates extra szolgáltatásokkal és minőséggel igyekszik megnyerni a légiutasokat, a WizzAir pedig alacsony árakkal operál, de persze szinte az összes légitársaság repül Dubajba, mely az egyik legnagyobb csomópont a térségben, mivel innen lehet tovább haladni Ausztrália, Bali vagy a Maldív-szigetek irányába is. Az út 6 órás, 30 kilót lehet felvinni a turista osztályra és 40-et a businessre. Persze van egy csomó pluszszolgáltatás, ingyenes buszjárat, ajándék vízum rövid tartózkodásra, és persze egy csomó kedvesség a businessen utazóknak. Mi az Emiratesszel utaztunk, így erről tudjuk megosztani a tapasztalatainkat.

Ha valaki aggódna, a kulturális keveredés már a repülőn elkezdődik, a mi gépünkön egy stewardess beszélt csak arabul, a többiek a világ minden tájáról érkeztek. A személyzet állampolgárságát zászlók jelzik, így lehet tudni, hogy a gyönyörű Ahmed egyiptomi, a kimondhatatlan nevű, mosolygós lány pedig Dél-Koreát képviseli. Az étel szinte à la carte, két főételből lehet választani, az étkezések közt üditővel és forró kendővel kínálják az ember. A gyerekek el vannak kényeztetve, játszódoboz, színező, extrán gyerekeknek tervezett fogások, plusz folyamatosan haverkodó stewardessek vették körül az összes kicsit.

Először is érdemes tudni, hogy az Emirátusokba - más arab országokkal együtt - csak akkor lehet belépni  ha az embernek nincs izraeli pecsét az útlevelében. Ha van, és fontos az út, érdemes inkább lecserélni az útiokmányt, különben bukja a bejutást.

A reptéren már hosszú köntösbe bújt férfiak fogadják az érkezőket, a kendős férfiak és a csadorba öltözött nők látványát persze szokni kell, főleg ha az ember először jár arab országban. A következő sokk a repülőtérről való távozás után éri az embert, bármelyik társasággal utazik, az Emirates a városi reptéren tesz le, a WizzAir 40km-el arrébb az Al Maktoumon. A sokk viszont nem ez, hanem a mondjuk este 11-kor megcsapó 36 fok, ami a benti, szétklímázott hőmérséklet után azonnali heves izzadásra készteti az embert. 

A reptérről a városba be lehet menni taxival - igen ez az az ország, ahol olcsó a taxi, vagy a hipermodern metro, amely valójában magasvasút. Ez megáll az egyes és a hármas terminálon is, és be lehet suhanni vele a városba. Én nem vittem helyi pénzt (a dirham a cikk megírásakor 78 Ft-ot ért), csak kártyát és amerikai dollárt, amit természetesen mindenütt elfogadtak, de nem volt olyan hely, ahol ne tudtam volna kártyával fizetni, kivéve egyetlen taxit. Azt érdemes tudni, hogy a taxisok egy része nem kifejezetten perfekt angol, így érdemes a címet leírva megmutatni nekik. Ha rózsaszín-bézs járművet lát, jó ha tudja, hogy ezeket nők vezetik, ez értelemszerűen a nőknek szóló taxi.

Olcsó szállást lehet találni de a sokcsillagos szállodák túlsúlyban vannak, és nem sokkal drágábbak, mint az Airbnb-s szállások. Három éjszaka a városközpontban egy teljes lakást bérelve 119000 forint, míg egy ötcsillagos szálloda a parton 150000 forint, reggelivel. együtt Természetesen lehet ennél olcsóbb helyeket is találni, az Airbnb csak Dubai városára 839 szálláshelyet dob ki.

Arra érdemes felkészülni, hogy ebben a városban nem fog andalogva romokat nézni, múzeumokat és sétálóutcát látogatni, ugyanis baromi meleg van, és az itt élők kizárólag a kocsi-légkondicionált bármi világában mozognak. Ez az egyetlen hely a világon, ahol légkondi van a buszmegállókban,sőt mindenhol, még a teraszok többségén is.

A városban taxival vagy metróval érdemes közlekedni, de a buszok is nagyon jók. Igen, itt alapvetően minden jó, minden új, és minden működik, ráadásul nagyon biztonságos ország ez, kiemelten figyelnek a turistákra. 

Mit érdemes megnézni?

Dubaj arról híres, hogy itt minden a legnagyobb, legszebb, legújabb, legmagasabb, egyszóval a legek városa. Múzeumban nem erősek, de ehelyett lehet síelni beltéren, meg lehet nézni a világ legnagyobb bevásárlóközpontját, vagy felmenni a világ legmagasabb tornyára.

Ez utóbbi a Burdzs Kalifa (Burdj Kalifa), ami 828 méteres, és természetesen a világ leggyorsabb liften lehet felmenni a tetejére - de ez nem igaz, mert egészen fentre nem lehet menni. Az egyik lift a 124-es szintre visz fel, a legdrágább belépő ide 15000 Ft, míg az extra jegy 39000 forintba kerül. Ezért az árért fel lehet menni, ott nézelődni, majd lejönni. Persze közben vásárolhat az ember ajándékokat, készítenek róla fotókat, szóval számos ponton el lehet költeni a pénzt. A liftek villámgyorsak és belül feketék, így semmit nem fog látni a tájból miközben felfelé megy, de a kilátóban addig marad, ameddig akar. A történetéről itt olvashat, ha pedig költene egy kicsit, beugorhat a toronyban lévő Armani Caféba, vagy vásárolgathat a Dubai Mallban.

Nem érdemes nagyon messze menni a toronytól, mert rögtön ott van mellette a Dubai fountaine, ami egy szőkőkút, csak kicsit más, mint ahogy gondoljuk. A Las Vegas-i Bellagio szökőkút tervezője álmodta meg, és a zenélő, hatalmas vízsugarakat kilövő kútból hol Andrea Boccelli, hol Baba Yetzu szól. Műsor minden nap 18-23 óra közt fél óránként, nem kell fizetni, csak nézni. A Dubai Mall önmagában is izgalmas, 1200 bolt várja azt az évente betérő 80 millió látogatót, aki itt akar pénzt költeni. A boltokon túl van jégpálya, sok-sok étkezési lehetőség és a híres Dubai Aquarium and Underwater Zoo, amely nem meglepő módon a víz alatti világot mutatja be. Szerencsére kintről is lehet látni a halak egy részét, amiket - gondolta volna? - a világ legnagyobb plexifalán keresztül lehet bámulni. Itt van a híres alagút amely felett több mint 300 rája és cápa lebeg, egy kis extráért (780 Ft) a halakat etetni is lehet. A belépő viszont nem olcsó, 7800 forintnál kezdődik/fő.

A Jumeriah beach olyan, mint bármelyik tengerpart, csak itt nagyon magas hotelek övezik a tengerpartot, valamint az általunk megszokott pezsgő éjszakai élettel ellentétben itt senki nem lóg éjszaka a parton, kivéve minket, a megkergült magyar különítményt, és gyerekeket. Az egész csak azért meglepő, mert éjjel egy körül mentünk ki levegőzni, a napvédővel ellátott homokozóban mégis játszott 3-4 kisgyerek. A tenger júliusban éjszaka is nagyon meleg, novemberben állítólag már élvezetes, de most olyan 36-37 fokos lehetett.

A legperverzebb dolog megítélésem szerint a fedett sípálya, ahol -5 fok van és igazi hó. A környezetvédők által biztosan halálra átkozott hely viszont nagyon kedvelt a helyi lakosság és a turisták körében is. Ráadásul nem kell előre gondolkodni, az embernek mindent a kezébe adnak, egyszer használatos zoknitól a sífelszerelésig, és még méretre is állítják. Különösen vicces, hogy olyan emberek teszik ezt, akik havat saját hazájukban eddig sosem láttak. Lehet síelni és snowboardozni, zipline-on lecsúszni, na és egy nagy gumigömbben pörögni is. Elvileg két pálya van, ami igazából egy, és két felvonóval lehet eljutni a csúcsra.A jegy nem olcsó, a legolcsóbb verzió felnőtteknek 200 dirham (15600 Ft), míg egész napra 300 (23400 Ft). Ezért lehet sokat síelni, és mindent adnak, kivéve a kesztyűt és a sapkát, tehát ezt vagy vegye meg előre, vagy vigyen magával otthonról. 

MIt lehet itt enni?

Röviden: mindent. Mivel ez az az ország, ahol szinte mindenki valahonnan jön, ezért minden nemzet ételei megtalálhatóak az éttermekben; legyen szó indiairól, japánról, görögről, vagy arabról, minden van. Croissant-t enne reggelire? Semmi probléma, a sarkon pont van egy boulangerie, ugorjon be oda. Szusit enne? No problem, 180 dirhamért (14040 Ft) all you can eat van, alkohollal, a Beninhanában.

Amit persze nagyon ajánlott kipróbálni, ha már arra jár, az a friss gránátalmalé, de amúgy is szinte bármilyen gyümölcsből préselnek friss levet, legyen szó mangóról, ananászról vagy narancsról. Ez nagyjából 1000-1200 ft-ba kerül, és ezért az árért fél litert kapunk. 

Persze nem szabad kihagyni az arab ételeket, főleg az előételek és a főételek izgalmasak, a desszertek az európai ízlésnek túl édesek, de persze senkit nem fosztanánk meg attól, hogy kipróbálja, milyen például egy tevetejes fagylalt sáfránnyal. A húsfélék főleg szárnyasok, sertéspörköltöt itt ne keressen, de van kecske és juh, na meg marha. A mezze, mezzah, névre hallgató előételek isteniek, ilyen a baba ganosuh (sült padlizsán, tahiniből, olívaolajból, citromléből és fokhagymából készült mártással), a fatoush (uborkás, gránátalmás píritott kenyeres saláta), az itthon is ismert hummus (csicseriborsópüré), és még megannyi számtalan változat. Jókat enni mindenhol lehet, mi próbálkoztunk bevásárlóközpontos ebéddel is - amivel kapcsolatban voltak fenntartásaim, de ezek elmúltak -, teljesen korrekt ételeket kaptunk. A Mezza House kifejezetten jó választás volt, ha megtalálják a helyet - mivel egy lakópark belsejében van -, akkor isteni ételeket lehet enni, ráadásul lehet vizipipázni is. 

Ahogy a fentiekből is látszik: nehéz összefoglalni, hogy milyen Dubaj, hisz van egy izgalmas része, ugyanakkor erőteljes tradíciók és merev szabályok jellemzik. De az ott élők szerint ha valaki ezeket elfogadja, akkor jól lehet itt élni.