Több tízezres pezsgőket kóstolhattunk a luxusvacsorához

 Csütörtök este, 28 fok. A Belvárosban mozdulni sem lehet a turistáktól, az összes terasz tele, mi pedig pezsgőbemutatóra tartunk, ahol végre kiderül, hogyan sikerült a Dom Perignon 2005-ös évjárata. A szűkkörű vacsorára a beugró 30000 Ft, ez öt fogást takart, és persze egy csomó pezsgőt, meg némi konyakot.

Furcsa hely az Innio, nem jutott volna eszünkbe, hogy pont ide szerveznek pezsgőkóstolót: nem kimérten elegáns, nem is a túltolt trendiség sugárzik belőle, nincs aggályosan kitalálva minden részlet, inkább egy laza, "este beugrom egy pohárra" helynek tűnik.

A vacsora némileg nyögvenyelősen indul, a légkondi nélküli helyre nehéz beterelni a népeket, inkább kint dohányoznak az utcán, várva a hőség enyhülését. Rövid bevezető után kóstolhattuk meg az előételt, apróra vágott tengeri sügért zöldalma és uborka darabokkal, tengeri spárgával és mákkal. Az Innio hitvallása, hogy minőségben a legjobbat igyekeznek kínálni, így tengeri sügér a párizsi piacról érkezett - tökéletes is volt, a hozzá kóstolt Moet Brut Imperial (13000 Ft) pedig kiemelte a gyümölcsös aromákat - ezt a szakkértő fogalmazta így, mi képtelenek lettünk volna ilyeneket mondani. Közben Fütő Bea pezsgőmániás szakírótól megtudtuk, hogy a Cristal, hasonló presztizsű termék mint a Dom Perignon. Előbbi egyszer pezsgőbotrányba keveredett: Jay-Z rasszistának titulálta az addig általa előszeretettel fogyaszott és megénekelt méregdrága Cristalt gyártó cég vezetőjét, és azóta nemhogy nem fogyasztja, de még éttermeiből is kitiltotta.

Azt érdemes tudni, hogy Champagne egy borvidék Franciaország észak-keleti részén. Központja Reims, itt található a legtöbb nagy pezsgőház is (a másik központ Epernay városa). Champagne relatíve hűvös időjárása és meszes talaja miatt nagyon éles, savas borokat terem, ezek pedig kitűnő alapanyagai a pezsgőnek. Az 1700-as évektől készítenek itt pezsgőket, és a mai napig a Champagne-ban készült pezsgőket tartják a legjobbnak a világon. Bár az egész világ azonosítja Champagne-nyal a pezsgő fogalmát, a legendával ellentétben nem itt találták föl ezt az italfajtát. Már két évszázaddal azelőtt, hogy Dom Perignon bencés apátsági pincemester elkezdte a pezsgőkészítést Champagne-ban, készítettek szénsavas borokat Franciaország délebbi területein.

Az azonban kétségtelen, hogy a ma pezsgőként ismert ital gyártási technológiáját a champagne-i pezsgőházakban dolgozták ki. Az évjáratos pezsgő mindig egy minőségi jellemző, a legjobb alapborokból készült csúcspezsgők  többnyire egyetlen évjárat borából készülnek, ezek a presztízs cuvée-k, amelyeken természetesen feltűntetik az évszámot. A szüret után – a Dom Pérignon esetében – 7-8 év palackos érlelés következik, aztán jöhet a degorzsálás és likőrözés, majd palackban is pihentetik, tovább érlelik. Ez azért is érdekes, mert egy nem évjáratos champagne-t csak 1,5 évig kötelező érlelni, egy évjáratosat  pedig csak 3 évig, de még a presztízs cuvée-k között is magasnak számít a 7-8 éves érlelés.

A továbbképzés közben megérkezett a kacsamell sóskával, spenóttal, gyömbéres jus-szel. A fotósunk szerint a kacsa volt rágós, mi a gyömbért nem leltük fel az ételben, de kárpótolt a sóska-spenót épp csak párolt, nagyon zöld íze, amihez kaptunk egy kicsi 2003-as Dom Perignon Rosé-t (84000 ft - 94 pont), amitől a világ szebb lett, és hirtelen szinte mindenkit szeretni tudtunk. Ezen az sem változtatott, hogy az asztalfüge mousse iszonyatosan édesre sikerült, pedig került hozzá egy kis sós crumble is, de ezt már észre sem vettük, mert csak a Hennessy konyak lüktetését éreztük a szánkban.

Az persze kiderült, hogy mi itt nem leszünk törzsvendégek, pezsgőszakértőként sem fogunk dolgozni maradék éveinkben, és a méregdrága pezsgő is kár belénk, mert nem vagyunk képesek megkülönböztetni egy tizenezrest egy majdnem százezrestől. De sokakkal ellentétben mi legalább bevalljuk.