19 tuti módszer a boldogtalanságra

A boldogtalan emberek hajlamosak meghátrálni a kihívások előtt. A lehető legkönnyebb dolog bedobni a törülközőt, feladni mindent, még ha már csak egy kis erőfeszítés is kellene a cél eléréséhez. Ha valamit felad, csak az üresség, csalódottság és a vereség marad önben, úgyhogy inkább próbáljon meg mindent bevetni azért, hogy elérje a kitűzött célt. Ha még így se jön össze a dolog, legalább nyugodtan mondhatja: „Mindent megtettem az ügy érdekében.” Higgye el, jobban fogja érezni magát, és nem lesz lezáratlan ügye, amin – az előző pontban leírtak szerint – agyalhat.

Azok, akik túl komolyan veszik saját magukat, rendszerint az életet (és úgy mindent) túl komolyan vesznek. Ha kívülről tudja szemlélni magát meg a helyzetét, időnként talán még nevetni is tud azon, hogy hogyan babrált ki önnel a sors sokadszorra is, és már nem is lesz annyira borzasztó ez az egész.

A sportolásnak szellemi és fizikai előnyei is vannak. Minél többet mozog valaki, annál kiegyensúlyozottabb, és nem utolsósorban az egészségre is jó hatással van. Attól, hogy állandóan a kanapén ücsörögve/heverve tévésorozatokat néz, még nem lesz jobb kedve, és csak egyre inkább belelovalja magát a problémáiba és a magányba. Itt a jó idő, menjen el futni!

Mindannyian tudjuk, hogy célokat kitűzni magunk elé kábé létfontosságú – és talán ez az egyetlen útja, hogy befejezzük azokat a dolgokat, amikbe belefogtunk. De ugyanakkor óriási probléma, ha kivitelezhetetlen, elérhetetlen célokat tűz ki maga elé! Képesek vagyunk azt hinni, hogy akár a csillagokat is lehozhatjuk az égről, azonban, ha ez nem sikerül, csalódhatunk. A legfontosabb, hogy véghezvihető célt találjon ki magának, ami - ha elsőre még így se megy az elérése - felosztható kisebb szakaszokra, részcélokra.. Még ha kicsi dologról is van szó, győztesen tud majd továbblépni. Ne feledje: senki sem tökéletes.

Nem létezik olyan ember, akinek ne lenne legalább egy olyan étel a repertoárjában, amiről tudja, hogy nagyon egészségtelen, mégis képes lenne bármikor, bármilyen mennyiséget befalni belőle. Csakhogy azzal is tisztában vagyunk, hogy ez nem jó, és tudunk megálljt parancsolni magunknak. A boldogtalanok azonban hajlamosak arra, hogy „nekem már minden mindegy”-alapon, kizárólag egészségtelen ételeket fogyasszanak. Az egészséges ételek energiát adnak (az a baj, hogy a csokoládé is), jó hatással vannak a szervezetre, és jótékonyan hatnak érzelmi állapotunkra is (igen, ahogyan az édesség is – legalábbis eddig így hittük). Rengeteg egészséges receptet talál Alapkonyha rovatunkban, nézze meg!

Nyilván azzal is tisztában vagyunk, hogy az alvás nagyon fontos, ugyanis ettől is függ, hogy mennyire lesz produktív és jókedvű. Hiába gondolja azt, hogy jót tesz azzal, ha egy órával kevesebbet alszik, hogy befejezhessen egy projektet, ezzel csak azt éri el, hogy fáradt lesz, és emiatt nem tud megfelelően teljesíteni. Tudjon kikapcsolni, ellazulni. Sokat segíthet ebben az edzés, na meg a jó alvásban is!

Nem kérdés, minden normális, egészséges emberben vannak kétségek, de a titok nyitja annyi, hogy ezzel nem kell állandóan foglalkozni. Persze, az önfejlesztésben fontos szerepe van annak, ha beismerjük/felismerjük hibáinkat, de a boldogtalan emberek ezt képesek túlzásba vinni – ahelyett, hogy próbálnának változtatni hibáikon és pozitívan gondolkozni. A hibákat vagy el tudja engedni, vagy nem, de nem szabad, hogy bármiben is felülkerekedjenek, gátolják önnt.

Ez az egyik legnagyobb hiba, amit a boldogtalan emberek elkövetnek. Állandóan azt lesik, ki milyen boldog, hogy néz ki, mit csinál stb., és csak még borzasztóbban érzik magukat – látva, hogy nekik viszont mennyire szar. Próbáljon meg leszakadni az internetről; higgye el, megéri.

A lehető legkényelmesebb a bejáratott úton haladni, mert ugye, itt a legkevesebb a kockázata annak, hogy valami kizökkentse a megszokott kerékvágásból. De nem élhet örökké így, mert ezzel rengeteg klassz lehetőséget zár ki az életéből. Nyisson új dolgokra, próbáljon ki érdekes újdonságokat, és máris nem fog otthon unatkozni!

A boldogtalan emberek hajlamosak azon is stresszelni, hogy vajon mit mondanak/gondolnak róluk mások. Ennek aztán tényleg semmi értelme nincsen. Próbáljon meg ne mások véleményével foglalkozni; hallgasson magára, a gondolataira, foglalkozzon saját elképzeléseivel.

Sok mindent tanulunk a szülőktől, mint például azt, hogyha nem tudunk valakiről vagy valamiről semmi szépet mondani, akkor inkább hallgassunk. A boldogtalanok viszont abban élik ki magukat, hogy másokat fikáznak,mert úgy érzik, ezzel saját magukat jobb színben tüntethetik fel - csak hát ez, ugye, sosem jön be. Ha ilyesmin kapná magát, sokkal jobb megoldás, ha megpróbálja dicsérni az ön körül lévőket – mert így, még ha eredetileg a háta közepére sem kívánta őket, tényleg felfedezhet bennük is valami szimpatikus vagy jó tulajdonságot. Arról nem is beszélve, hogy dicséret hatására az addig talán tényleg ellenszenves kolléga/ismerős is ellágyul, máshogy áll önhöz, más hangnemben kezd válaszolgatni, szóval ha nem figyel oda, munka után már együtt kávézgatnak majd valami kellemes, árnyas kerthelyiségben, úgy meg hogyan fog otthon, egyedül keseregni?

 

Mindenki megérdemel egy-egy agypihentető napot! Akik túl sokat dolgoznak, figyelmen kívül hagyják saját igényeiket, ha pedig még nők is, gyerekneveléssel és háztartással (meg egy kevésbé haladó gondolkodású férjjel) a nyakukon, úgy a hétvége se mondható pihenésnek. Ha tényleg ez a helyzet, ha valóban nem tud lazítani, néha tényleg nem árt kivenni egy-egy napot és csak magunkkal törődni.

Amikor nem alakulnak jól a dolgok, a szomorú emberek képesek naphosszat elbújni a szoba legsarkába, ahol aztán kellő átéléssel, háborítatlanul tudják a valóságosnál akár jóval szörnyűbb helyzetüket felvázolni maguknak, annak kilátástalanságán és reménytelenségén keseregve. Ettől persze nem lesz nekik jobb. Szóval, amikor minden összeomlik (vagy legalábbis ön így érzi), a lehető legjobb, ha a magányos stresszelgetés helyett inkább olyan emberek társaságát keresi, akik közel állnak önhöz. Így könnyebben kikapcsol az agya, nem csak a rosszra koncentrál, tőlük pedig - az érzelmi támogatás mellett - akár új nézőpontokat, ötleteket is kaphat a nehézségei megoldására. Ne féljen segítséget kérni: a család és a valódi barátok mindig ott vannak, amikor szükség van rájuk.

A boldogtalan emberek hajlamosak elhagyni magukat, elhanyagolni külsejüket, egészségi állapotukat, és nem törődni semmivel. Ez nem vezet sehova, hosszú távon pedig nemcsak az a veszélye, hogy zsíros hajjal hogy nyit ajtót a postásnak, hanem mondjuk lesz egy jó kis diabetesze az egész napos kanapén ücsörgéstől és csipszzabálástól. Ha még nehéz is minden nap kikelni az ágyból, tegye meg, öltözzön fel, szervezzen magának programokat - ha csak minimálisan is érdekli, és emberek közé kell mennie hozzá, máris fél sikert tett kifelé a boldogtalanságból - , és gondoljon arra, hogy egyszer majd jobb lesz. És tényleg.

A boldogtalan emberek hajlamosak arra, hogy napokig pufogjanak egy semmiségen, és képtelenek megbocsátani. Ön ne tegye: ezzel csak a saját életét keseríti meg, és ismét csak a szervezete megy rá, ha a folyamatos önhergeléssel folyamatosan az egekben tartja a stresszhormon-szintjét. Tényleg nem könnyű, de trenírozza magát tudatosan arra, hogy elengedje a dolgot (főleg, ha már úgyse tud változtatni a következményeken, lásd 1-es pont), és inkább továbblépjen. Ha egyszer sikerült, legközelebb is menni fog, idővel könnyebb is lesz, szóval lője be célként a zen-buddhista nyugalmat minden élethelyzetben.

Sokan felismerik, mi a boldogtalanságuk oka, mégis beletörődnek abba, hogy nem jó a párkapcsolatuk és/vagy a munkájuk. Mégsem váltanak, inkább szenvednek az adott helyzetben. Pedig vagy ön megy rá egy ilyen szitura, vagy borítja a bilit, de esetleg csak évekkel, évtizedekkel azután, hogy meg kellett volna tennie - és még rosszabb lesz rádöbbenni, hogy mennyit késlekedett ezzel. A derűlátó emberek jobban kezelik ezeket az állapotokat is: nem hagyják, hogy a megszokás vezérelje az életüket. Merjen kilépni a komfortzonájából!

Állítólag felfordulás honol azoknak az életében, akiknek a lakásában rendetlenség van. A megkeseredett emberek, akiknek nincsenek terveik és nem szervezik meg az életet maguk körül, nehezebben küzdenek meg a kihívásokkal - de ezt már a fentiekben taglaltuk. Ha vissza akarja szerezni az uralmat a széteső élete felett, először is rakjon rendet maga körül, de szó szerint. Rendezze át a szobát, dobja ki a fölösleges kacatokat, és találjon mindennek helyet, máris jobban fogja érezni magát. 

Bár nem árt, ha az ember magára is gondol, 24/7-ben ezt csinálni maga a katasztrófa. Törődjön a külvilággal is, ha máshogy nem megy, vegyen kutyát! Vagy legalább egy kaktuszt.