Tudjuk, hogy az adrenalin hormonnak milyen létfontosságú szerepe van az életünkben: ez teszi lehetővé, hogy fokozott izgalmi állapotban is huzamosabb ideig éberek legyünk és jól teljesítsünk. Azokat azonban, akik maguk vadásznak az izgalmas élményekre, a vakmerőség és az extrém helyzetek átélése során okozta eufórikus öröm könnyen megszállottá teheti. „Nem tudhatod, mennyi veszély leselkedik rád, amikor leszaladsz a közértbe vagy amint épp jóízűen szürcsölgeted otthon a reggeli kávédat. Miért ne másszak hegyet vagy búvárkodjak, ha engem az erőt próbáló, izgalmas kalandok tesznek boldoggá?” – összegezte véleményét az adrenalinéhségről egy világutazó ismerősöm.
Az adrenalinfüggőség ma számos formában – munkamánia, boltkór, játékfüggőség, pornográfia, kleptománia vagy extrém sportok űzése – megnyilvánulhat. Egyesek ódzkodnak a félelmetes helyzetektől, nem szeretik a váratlan, ismeretlen eseményeket, és kizárólag a megszokott környezetükben érzik jól magukat. Egy ilyen életben azonban egy ún. szenzoros élménykereső megdöglene az unalomtól: ők épphogy a változatosabb, kihívást jelentő ingerekre vágynak, és a komfortérzetet az extrém helyzetek átélése nyújtja számukra.
Kockázatkeresők
„A szenzoros élménykeresők általában hedonisták, örömkeresők, gyorsabban vezetnek autót, gyakrabban nyúlnak alkoholhoz és drogokhoz, kedvelik az extrém sportokat, szexuálisan aktívabbak és tapasztaltabbak, a szokatlant keresik. A magyarázat: minél alacsonyabb valakinek az alapvető izgalmi szintje, annál inkább igyekszik azt növelni viselkedésével. Emellett környezeti hatások is szerepet játszhatnak: Ha valakivel szemben gyermekkorában túl magas elvárásokat támasztottak és nem tudott megfelelni, nem kapott elismerést, erősebb bizonyítási vágy munkál benne és veszélyesebb, extrémebb élményekre van szüksége, hiszen így kapja meg azt a nagyobb adrenalinlöketet, illetve elismerést, figyelmet, amelyre szüksége van. Az ilyen emberek azt hiszik, hogy a veszélyes helyzetek megélése során több öröm, mint fájdalom éri őket, úgy érzik, nem eshet bajuk, jutalomként élik meg az élményt, és az aggasztó jeleket nem veszik tudomásul" – mondta a Díványnak Csizmadia Dóra Dalma pszichológus.
„Az izgalom hatására megemelkedő adrenalinszint miatt éberré és érzékenyebbé válnak, és miközben szervezetük hatalmas belső energiákat mozgósít az életben maradásért, rendíthetetlenül hisznek abban, hogy nem eshet bajuk. Az adrenalinnal együtt endorfin is felszabadul a szervezetben, amely eufóriát okoz. Ennek köszönhetően tompul a fájdalomérzékelés, és a veszélykeresők nem éreznek félelmet, éhséget, szomjúságot sem. Ha pedig testük hozzászokik a megemelkedett adrenalinszinthez, akkor legközelebb már több izgalomra, egyre nagyobb és veszélyesebb kihívásra van szükségük ugyanannak a boldogságszintnek az eléréséhez” – vezette le a szakértő a mechanizmus működését.
Amikor elszakad a cérna
Adrenalinfüggők azonban nem csak a sziklafalakon csüngenek: az online játékok hősei vagy a szerencsejáték-függők is ide sorolhatóak. „A játékfüggő számára egyre kevésbé jelent örömforrást, pluszt, ha nyer. A vágyakozás során erős hiányérzetet él meg, de a beteljesülés nem hoz már örömöt, csak pillanatnyi megnyugvást. Ha emellett kiüresednek mindennapjai, és az életében a legfontosabb helyet a függés veszi át, akkor a „több” és „még több” már nem lesz elég, az ördögi körből nehezen lehet kiszabadulni. Ha nem nyer a játékfüggő, akkor azt érzi, hogy a legközelebbi próbálkozást már biztosan siker koronázza, ha pedig nyer, akkor biztos benne, hogy a következő percben is szerencsés lesz. Úgy érzi, hogy függetlenül a kudarcoktól, nem adhatja fel, mert már csak egy hajszál választja el a sikertől. A függők kevésbé képesek a hosszútávú célok meglátásában, a pillanatnyi öröm olyan nagy erejű csábítást jelent, amiért minden mást feláldoznak, életük más területei elsekélyesednek, elvakítja őket a játékláz, bagatellizálják tetteik súlyát és romboló hatását, hárítják a felelősséget, halogatják a változást. Az elvonási tünetek annyira hatalmukba kerítik őket, hogy már csak akkor érzik magukat jobban, ha játszhatnak” – magyarázta a pszichológus.
A kockázatkeresők jól működnek túlingerléses helyzetben, ám az eufóriát általában egy érzelmi mélyrepülés követi. A kevésbé megterhelő helyzeteket a fokozottan élménykeresők nehezebben viselik, a hétköznapokat, a szokványos tevékenységeket unalmasnak, akár elviselhetetlennek találhatják. Akár az egész életüket üresnek, monotonnak érezhetik, így amilyen magas szintű az eufória, olyan mély lehet utána az üresség érzete is. Marvin Zuckerman, a szenzoros élménykeresés elméletének kidolgozója szerint a függők ebben az esetben nem képesek kontrollálni saját viselkedését, ami gyorsan lerombolja az emberi kapcsolatokat és depresszióhoz vezethet.
Tudni kell mértéket tartani
Az adrenalinfüggés tehát egy kiszolgáltatott, kontrollvesztett állapot, amely diszkomfort érzettel jár. Tudni kell, hol a határ a hobbi és a függőség között, és figyelnünk kell környezetünk visszajelzéseire is, hogy kialakítsunk egy egészséges életformát. „Kisiskolás korom óta vonzanak az olyan tevékenységek, amelyek a természethez kötődnek és erőt próbálóak. Sokáig versenyszerűen úsztam, azután a síelést is kipróbáltam, végül jött a kerékpározás, amibe azonnal beleszerettem és ez a ragaszkodás egyre csak nő. Délelőtt iskolába jártam, a délutánokat edzéssel töltöttem, este pedig leckét írtam. Feszített volt a tempó, de nagyon élveztem, mert soha nem unatkoztam és minden időmet hasznosan töltöttem. A sport kitartásra, önbizalomra és egészséges kikapcsolódásra nevelt. Verseny közben sokszor érzek fájdalmat és többször volt már bennem veszélyérzet, de ez normális. Úgy gondolom, hogy ha felülkerekedünk a félelmeinken, azáltal önmagunkat is legyőzzük. Ez nem azt jelenti, hogy ész nélkül csinálok mindent, a családom támogatásával mindig megfontolom, mire vállalkozom" – meséli Benkó Barbara hegyikerékpáros olimpikon.
Leszokás
A fokozott veszélykeresés, mint ahogy minden függőség, valamilyen belső hiányérzetre utal, amelyre gyógyírt jelenthetnek a tartalmas és értékes emberi kapcsolatok, illetve önmagunk megvalósítása. A szenvedélybetegnek először is be kell látnia, függőségével mekkora kárt okoz magának és környezetének. Nagyon fontos ebben a család szerepe, őszinte és támogató hozzáállása. A kockázatkeresőknek érdemes olyan tevékenységeket keresniük, amelyek kevesebb veszéllyel járnak, mégis elegendő kihívást jelentenek számukra. Ez lehet akár versenyzés, a családdal vagy barátokkal, vagy más, az endorfinszintet emelő élmény, mozgásforma.
Mi az adrenalin?
Az adrenalin egy, a mellékvesevelő által termelt hormon és ingerületátvivő anyag. Legfőbb élettani feladata hogy a fokozott izommunkához biztosítsa a megnövekedett energiaigényt:
- tágítja a vázizmok, a szív, az agy és a máj ereit,
- ugyanakkor szűkíti a bőr, a bélcsatorna, a lépés a vesék ereit.
- A raktárakat kiürítve növeli a keringő vér mennyiségét.
- Növeli a szívösszehúzódások erejét, a szívfrekvenciát és a perctérfogatot.
- A glikogén lebontásának fokozásával növeli a vércukorszintet,
- valamint fokozza a zsírlebontást is.
Nagyobb dózisban adva érszűkítő és vérnyomásnövelő hatása dominál. Gyógyszerként injekció formájában alkalmazzák helyi érszűkítésre (pl. vérzéscsillapítás céljából), vagy szisztémásan, súlyos allergiás állapotokban (pl. anafilaxiás sokkban) ill. akut szívelégtelenségben vagy szívmegálláskor. VIII. Magyar Gyógyszerkönyv-ben adrenalin-tartarát néven hivatalos.
Forrás: Wikipedia