társkeresés

Kánya Kata 10 éven keresztül vezetett társkereső műsort a rádióban Kedd esti Cupido címmel, társtaláló irodája 26 éve működik, párterapeuta és coach. Abban az időben kezdett segíteni a társtalanoknak, amikor még nem a telefonunkon húztuk balra vagy jobbra a jelentkezők képét, aszerint, hogy tetszik, vagy nem szeretnénk vele találkozni. Kata szerint itt követhetjük el az első nagy hibát, függetlenül attól, hogy 35 vagy 55 évesek vagyunk.

Azt kell tudnunk, hogy mit nem keresünk

Kata úgy fogalmaz, ha úgy döntünk, hogy megtaláljuk a számunkra tökéletes társat, akkor nem azt kell tudnunk, hogy kit keresünk.

„Valójában sokféle emberbe beleszerethetünk, viszont azt tudnunk kell, hogy mi az, amiben nem tudunk kompromisszumot kötni – szögezi le Kánya Kata. Ha lehetséges, ezeket még akkor végig kell gondolni, mielőtt társat keresnénk, és akkor is ragaszkodni kell hozzá, ha a másik fél nagyon tetszik, ám pontosan tudjuk, hogy van olyan tulajdonsága, gondolkodásmódja, amellyel nem tudnánk hosszú távon együtt élni.”

Van azonban az 50 felett társat keresőknek egy nagy előnye. Ilyenkor az emberek többsége már nem akar közös házat építeni, közös vállalkozást alapítani vagy akár gyermeket vállalni. Az élet ezen szakaszain már túl vannak, így ebben nem szükséges, hogy megegyezzenek a terveik.

„A legfontosabbnak azt tartom, hogy közös legyen az értékrendjük, hiszen nehéz úgy együtt élni, ha minden este összeveszünk a híradó előtt, mert más a politikai hovatartozásunk – mondja a szakember. Ezenkívül lényeges, hogy kellő mennyiségű, minőségi időt tudjanak együtt tölteni, hiszen ezek azok az élmények, amelyek össze tudják a pár két tagját kovácsolni. Nagy szerencse, ha például hasonló a hobbijuk, vagy szeretnek együtt főzni, beszélgetni, kirándulni.”

A társkeresés sok munkát igényel

A társtalálásban – nemcsak ötven felett, de minden korosztályban – megkönnyíti a dolgunkat, ha mi magunkkal jóban vagyunk.

„Egy olyan emberrel, aki negatív, depressziós, vagy mindig feszült, nem szívesen vannak együtt mások – véli Kánya Kata. A másik fontos szempont, hogy – bármennyire is furcsán hangzik – projektként kell kezelni a társkeresést, mert ebbe bizony időt és energiát kell fektetni. Egyszer az egyik hölgy, aki a segítségemmel párra lelt, úgy fogalmazott, hogy »Tudod, Kata, nekem mennyi rossz kávét kellett meginnom, mire megtaláltam Istvánt?« Ebből is látszik, hogy a randikra időt kell szánni, és egyáltalán nem biztos, hogy az első vagy akár a második sikeres lesz. Az irodában nálam katalógus van, amelyből kiválaszthatják az érdeklődők, hogy kivel találkoznának szívesen.

Mindig azt mondom, hogy ha a fő értékrendünk megegyezik, de a kép alapján nem feltétlenül a zsánerünk, azért egy találkozást megér. Nemet mondani lehet a harmadik vagy a negyedik találkozón is, de egy fotó alapján nem érdemes elutasítani valakit.

Azonban, ha néhány találkozás után sem érzünk vonzódást, akkor ne kössünk kompromisszumot csak azért, hogy legyen mellettünk valaki. Ha az ember 30, 50 vagy 80 éves, akkor is szüksége van arra, hogy vonzódjon ahhoz az emberhez, akivel él.”

„Ha Brad Pittet akarsz, legyél te Angelina Jolie”

Kata társtaláló irodájában a legfiatalabbak 30 körül járnak, a legidősebb pedig egy 80 feletti úr, aki 60 év házasság után özvegyült meg.

„Arra vagyunk kitalálva, hogy társsal, közösségben éljük az életünket – hívja fel a figyelmet Kata. Természetes, hogy 50 felett már sokan hoznak magukkal csalódásokat, veszteségeket, de ez nem jelenti azt, hogy egyedül kellene maradniuk.

Az viszont lényeges, hogy a múltat feldolgozzuk, mire belevetjük magunkat a társkeresésbe.

„Ha az első randin még szikrázó szemmel szidjuk a volt férjünket, vagy órákon keresztül az elhunyt feleségünkről beszélünk, az senkinek nem jó – mondja a szakember. De az sem tisztességes, ha az interneten már a »kínálatot« böngésszük, azzal a felkiáltással, hogy majd elválunk, ha akad jobb. És nem győzöm elégszer hangsúlyozni az önismeret fontosságát; legyünk tisztában az előnyeinkkel és a hátrányainkkal, próbáljuk meg magunkat elhelyezni egy tízes skálán, ahogyan a leendő partnereket is. Mert akarhatom én, hogy Brad Pitt legyen a párom, de csak akkor, ha én vagyok Angelina Jolie. Ám az sem jó, ha nagyon magunk alá választunk; ideig-óráig tarthat a varázs, hogy nem vagyunk egyedül, ám idővel érezni fogjuk, hogy nem az a kategória, akivel szívesen lennénk együtt egy év múlva is.”

Sokan számolnak be arról, hogy bár szívesen keresnének párt egy válás vagy a társuk elvesztése után, de mivel kistelepülésen élnek, nem szeretnék, ha a környék erről pletykálna.

„Ez is az oka, hogy a kisvárosokban nem igazán működnek társkereső irodák, hiszen, ha egy ismerős meglátja, hogy valaki belép a kapun, egy óra múlva az egész környék tudja – erősíti meg Kánya Kata. Ilyenkor leginkább az internet marad lehetőségként, hiszen az ötvenes-hatvanas korosztályra általában ugyanaz igaz, mint a fiatalabbakra; sokszor reggeltől estig dolgoznak, és nincsenek olyan események, amelyeken megismerkedhetnének potenciális jelöltekkel. Korosztálytól függetlenül tragédia, mennyire elerodálódtak az emberi kapcsolataink. A KSH legfrissebb adatai szerint közel 2 millió magyar felnőtt él társ nélkül.”