tárgyakhoz beszélés

Az antropomorfizmus azt jelenti, hogy gyakran emberi tulajdonságokkal ruházunk fel olyasmiket, amik nem emberiek, például állatokat, tárgyakat, a természetet, de akár fogalmakat is. Amikor valaki antropomorfizál, hangokat, gondolatokat, érzéseket, arckifejezéseket, fizikai jellemzőket, de akár erkölcsi értékeket is rávetít a környezetére. Furcsán hangzik, de a különböző személyiségjegyek házi kedvencekhez való hozzárendelésétől az élettelen tárgyak érzelmekkel való átitatásáig az antropomorfizálódásra való hajlam mélyen bevésődött pszichénkbe. Annyira a mindennapjaink része, hogy szinte észre sem vesszük, hogy csináljuk. Teljesen természetes beszélő állatos filmeket nézni, arccal felruházott kaspóba növényeket ültetni, vagy azt képzelni, hogy pulcsink, amit a parkban felejtettünk, biztosan értünk szomorkodik. Mi késztet bennünket arra, hogy emberi tulajdonságokat vetítsünk ki a nem emberi entitásokra?

Az állatok és tárgyak mint a kapcsolódás eszközei

Tökéletesen elcsépelt mondat, de tagadhatatlan, hogy az ember társas lény. Olykor eltérő mértékben, de szomjazzuk a kapcsolódást. Emberként leginkább az különböztet meg minket az állatoktól, hogy képesek vagyunk átérezni, megérteni és értelmezni mások érzelmeit, szándékait. Amikor állatokat vagy tárgyakat antropomorfizálunk, ezt a képességünket kiterjesztjük az embertársaikon túlra, lehetővé téve számunkra, hogy kapcsolatba kerüljünk a minket körülvevő világgal. Az összekapcsolódás olyan élményét kelthetjük ezáltal, amit egyébként nem éreznénk. Az állatok és tárgyak antropomorfizálása oldhatja a magányt, és lehetővé teszi számunkra, hogy a szociális interakciók iránti igényeinket egyedi módon elégítsük ki.

Mindez ahhoz is hozzásegít bennünket, hogy jobban megérthetjük az eseményeket vagy más élőlények viselkedését, működését. Az állatok és tárgyak antropomorfizálása gyakran éppen ezért megküzdési mechanizmusként is szolgálhat, különösen olyan helyzetekben, amikor az irányítás hiányát vagy bizonytalanságot élünk át. Ha emberi tulajdonságokat rendelünk nem emberi entitásokhoz, nemcsak jobban megérthetjük, de könnyebben megjósolhatjuk viselkedésüket. A kontroll érzése stabilitást biztosít, csökkenti a szorongást, és elősegíti a jobb megértést ebben az összetett és egyben kiszámíthatatlan világban.

Emberi tárgyak, humanizált állatok

Az állatok és tárgyak antropomorfizálására való hajlam mélyen gyökerezik emberi természetünkben. Igaz, ritkán tudatosítjuk, de a mindennapjaink része. Néhány példa:

• Beszélő állatok az irodalomban: Számos történetben és mesében az állatokat olyan emberszerű tulajdonságokkal ábrázolják, mint a beszéd-, gondolkodási és érvelési képesség. Kezdve akár a bölcs bagoly, a ravasz róka és a bátor oroszlán alakjával, akik sokszor erkölcsi tanítás céljából antropomorfizálódnak.
• Rajzfilmfigurák: Az animációs rajzfilmek gyakran antropomorfizálják az állatokat, sőt akár a tárgyakat is. Az ikonikus példák közé tartozik Miki egér, Micimackó, de idesorolhatóak a modernebb mesék is, mint a Zootropolis.
• Kisállattartás: Az emberek gyakran antropomorfizálják kedvenceiket emberi érzelmeket és szándékokat tulajdonítva nekik.
• Játékok és tárgyak: A gyerekek gyakran emberi tulajdonságokat tulajdonítanak játékaiknak, barátként vagy társként kezelik őket. Az olyan játékok, mint a Teddy mackók, nevet, személyiséget, sőt elképzelt párbeszédeket is kapnak, elmosva a határokat az élő és az élettelen között.
• Márkakabalák: A reklám- és marketingkampányok gyakran alkalmaznak antropomorfizmust, hogy emlékezetes és rokonszenves kabalákat hozzanak létre. Ilyen például az Energizer- vagy a Duracell-nyuszi is.
• A természet megszemélyesítése: Az antropomorfizmus az állatokon és tárgyakon túl a természeti világra is kiterjedhet.
• Antropomorf istenségek: Számos vallási és mitológiai rendszerben az istenségeket emberi jellemzőkkel ábrázolják, beleértve az érzelmeket, vágyakat és viselkedést. Ezek arra szolgálnak, hogy a természetfelettihez való viszonyt érthetőbbé tegye az emberek számára.

Ezek a példák jól mutatják, hogy az antropomorfizmus milyen sokrétűen áthatja kultúránkat, nyelvünket és mindennapi interakcióinkat. 

Emellett érdemes tudatosabban is foglalkozni vele, hiszen ez a hozzáállás segíthet észrevenni projekcióinkat, amiket esetlegesen tévesen aggatunk kisállatainkra, akik éppen emiatt hátrányos helyzetbe kerülhetnek. Például azt éljük meg, hogy nem szeretnek minket, miközben valami lappangó fájdalom miatt visszahúzódóak. Másrészről gyakran az antropomorfizmus a magányosságunk jelzője is lehet, ahol valós humán kapcsolatokra van szükségünk.