szex menopauza változókor libidó

A változókor küszöbéhez érve sokan azzal szembesülnek, hogy lanyhul az érdeklődésük partnerük iránt, vagy hosszabb időre van szükségük ahhoz, hogy testileg-lelkileg izgalomba jöjjenek. A klimax általános tünetei – amelyről előző cikkünkben beszámoltunk –, az izzadás, a nyugtalanság, a hangulati zavarok szintén nem kedveznek a szexualitás pozitív megélésének.

„A vágy egy kiszámíthatatlan, összetett jelenség, ami jó és rossz hír is egyszerre” – mondja Anda Csilla szexuálpszichológus. „A szexualitásunk sem izoláltan létezik, hanem sokféle dolog függvénye, és befolyásolja a társadalom, a társadalmi elvárások is. Az, hogy mit gondolunk a szexről, függ attól, hogy hol és mikor élünk, milyen neműek vagyunk. A menopauza is a társadalom szövetébe ágyazódik be, azaz a megélés függ attól, hogy mit gondolok róla, az pedig erősen függ attól, hogy mit gondol róla a társadalom.”

Titok, csend, félelem = szégyen

A társadalom pedig legjobb esetben hallgat a témáról, azt sugallva ezzel, hogy szégyellni való. A szégyen pedig a legpusztítóbb érzések egyike. Brené Brown szerint a szégyen járványos terjedéséhez három dologra van szükség: titok (senki nem tudhatja meg), csend (nem szabad beszélni róla) és az ítélkezéstől való félelem. Sajnos a menopauza kapcsán mindhárom feltétel teljesül: szégyelljük, tehát titkoljuk, mások sem beszélnek róla, a társadalom pedig ítélkezik, rosszízű vicceket gyártva a nők életének ezen szakaszáról, tehát szégyelljük tovább, és a kör újraindul.

Számít, hogy mit gondolunk a problémáról

A szakember szerint azonban nem kell, hogy ez feltétlenül így legyen. „Kevés bizonyítékot találtak arra vonatkozóan, hogy önmagában a testi változásoknak együtt kellene járnia a szexuális működéssel: van, aki például éppen a menopauza után számol be fokozottabb szexuális életről, mert több tapasztalata van, és nem tart már a teherbe eséstől. Itt is az látszik, hogy mennyire sokat számít a jelentésadás, vagyis az, amit gondolok a problémáról” – mondja Anda Csilla. „Ne felejtsük el azt sem, hogy ha azt éljük meg, hogy elveszítettük szexuális vonzerőnket, ez a szexuális vágyunkra is hatással lesz.”

Sztereotípiák fogságában

Fontos tudni, hogy a (peri)menopauza tünetei nem egyetemesek, azokban a társadalmakban, amelyekben ez nem lezárása valaminek, egészen másféle tünetekkel jelentkezhet. Gondolkodhatunk tehát másképp is erről az egész folyamatról: „Akár kételkedhetünk is a társadalmi elvárások érvényességében. Gondoljunk itt akár az időskori szexualitással kapcsolatos sztereotípiákra, ezek nagyon meghatározóak lehetnek a saját megélést illetően is.” Érdemes tehát végiggondolni, mit érzünk a változókorral kapcsolatosan, honnan jönnek ezek az érzéseink, milyen félelmeink vannak, és ezek honnan erednek.

A nyilvánvaló változásokat persze tudomásul kell venni, de azok kezelésével is megélhető már kisebb mértékben is a változás. „A hüvelyszárazság is elveheti a kedvet, csökkentheti a vágyat, de ha ezt kezeljük, akkor az hatással lehet a vágyra is” – hangsúlyozza a szakember. A legfontosabb tehát a háttérben megbúvó testi és pszichés okok felderítése. Célszerű nőgyógyásszal egyeztetni az egyéni megoldásokról, hiszen ő tudja mérlegelni és eldönteni, hogy van-e szükség hormonpótlásra. Egy párterápiával foglalkozó szakember vagy egy szexuálpszichológus pedig segíthet a lelki okok feltárásában.

Nem a vég kezdete

A nők sokszor a párjuknak sem számolnak be a nehézségekről, pedig fontos lenne, hogy a férfiak támogató módon álljanak hozzá a folyamathoz. „A kommunikáció nagyon fontos ebben a témában is, közelebb is viheti egymáshoz a pár tagjait, ráadásul közösen több megoldást is találhatnak” – hangsúlyozza a szexuálpszichológus. Emellett segít az is, ha nem egyedül igyekszünk megbirkózni a nehézségekkel: „Sok beszélgetés, a baráti (közösség, sorstársak) és professzionális támogatás, az információszerzés mindenképpen sokat segíthetnek. Ezenkívül a táplálkozás és a mozgás akár mint stresszoldást segítő faktor is fontos lehet.”

A menopauza tehát összetett hormonális és pszichés változásokkal jár, amelyek testileg-lelkileg megviselik azt, aki benne van. De ne tekintsünk úgy rá, mintha a vég kezdete lenne, hiszen csak egy múló állapotról van szó, amely ugyan járhat kellemetlenségekkel, de egyúttal alkalmat ad arra, hogy újra felfedezzük, mi okoz nekünk örömöt – az ágyban és ágyon kívül egyaránt.