Hatévesen vett részt a sztálingrádi csatában a második világháború legfiatalabb katonája

Szergej Aleskov valószínűleg 1936 februárjában (más források szerint korábban, 1934-ben) született a nyugat-oroszországi Kalugai területhez tartozó Griny falucskában, amely a háború alatt német megszállás alá került. Szerjozsa édesapját még a háború előtt elveszítette, két felnőtt bátyja bevonult katonának, egyedül édesanyja és harmadik testvére, Petya maradt otthon, akik aktívan részt vettek a faluban folyó partizántevékenységben. Idővel a németek megszimatolták, hogy a falusiak élelmiszerrel, más javakkal és ha szükséges, búvóhellyel segítik az ellenállókat, ezért bevonultak Grinybe, ahol kegyetlenül megkínoztak és lemészároltak minden gyanús személyt.

Étlen-szomjan bolyongott az erdőben

A megtorlásnak Szerjozsa bátyja és édesanyja is áldozatul estek: Petyát felakasztották, a fia életéért könyörgő anyát pedig a Gestapo emberei agyonlőtték. 1942 augusztusában egy partizánbázison ütöttek rajta a német katonák, a lakók többsége ekkor elmenekült a faluból: Szerjozsa menekülés közben elveszett és napokon keresztül bolyongott magányosan, étlen-szomjan a közeli erdőben, míg egy szovjet felderítőegység rá nem bukkant.

A katonák megdöbbentek a sokkos állapotban lévő, legyengült, éhező fiúcska láttán, akit egy pokrócba csavarva a táborba vittek és azonnal kikérdeztek: a fiú elárulta a nevét, arról viszont fogalma sem volt, mennyi ideje járkált egyedül az erdőben, amikor pedig édesanyja felől kérdezték, sírva fakadt. Az egység orvosai ellátták, elrongyolódott ruhája helyett pedig kapott egy méretre szabott katonai egyenruhát. Az egység (a 142. gárda lövész hadosztálya) vezetője, Mihail Vorobjov őrnagy később úgy emlékezett: amikor meglátta az éhező, holtfáradt, rongyos kisfiút, szíve szerint „berohant volna az ellenséges vonalak mögé és megfojtotta volna az első nácit, akit talál”.

Újdonsült nevelőapja felfogadta szárnysegédnek

Az őrnagy megszánta és hamar megkedvelte a tragikus sorsú kisfiút: hivatalosan örökbe fogadta, és elérte a feletteseinél, hogy adoptált fia az egység mellett maradhasson. Szerjozsa a csatatéren természetesen nem harcolt, de lelkesen, nagy odaadással segítette megmentőit: nem hivatalos szárnysegédként szolgált az őrnagy mellett, az ő feladata volt a táviratok, újságok és egyéb üzenetek, levelek kézbesítése, az ütközetek során pedig vizet, töltényeket, gránátokat vitt a katonáknak. A legenda szerint még menyasszonyt is szerzett fogadott édesapjának: felhívta Vorobjov figyelmét egy csinos és kedves ápolónőre, Nyina Begyovára, akit az őrnagy hamarosan feleségül is vett.

Egy alkalommal a fiú újságot vitt a táborba, amikor gyanús alakokra lett figyelmes a közeli szénabálában: jelentette felfedezését a parancsnoknak, aki azonnal elküldte néhány emberét az ügy kivizsgálására. A bujkálókról kiderült, hogy német felderítők, akiket azért küldtek ki, hogy megfigyeljék és walkie talkie-n keresztül jelentsék a szovjet hadállások elhelyezkedését. A kisfiú felfedezésének köszönhetően időben sikerült likvidálni az ellenséges katonákat, nem csoda, ha a gyereket hivatalos dicséretben részesítette a parancsnokság.

Hőstettéért pisztolyt kapott ajándékba

Később egy német tüzérségi bombázás során a csapat táborát találat érte, Vorobjov őrnagy lakrészének fedezéke beszakadt és a leomló romok maguk alá temették a parancsnokot. Szerjozsa azonnal nevelőapja segítségére sietett, először maga próbálta kiásni őt a romok alól, majd amikor ez lehetetlennek bizonyult, gyorsan segítségért rohant: a helyszínre siető katonák még időben érkeztek, az őrnagyot élve sikerült kimenteni a törmelék alól. Hőstettéért az alig hétéves „Aleskov közlegényt” Vaszilij Csujkov marsall Harci Érdemekért Érdeméremmel tüntette ki, és egy Browning félautomata pisztolyt (más források szerint egy Walthert) is ajándékozott neki.

Az egységet 1942 novemberében a Sztálingrád környéki harcokba vezényelték, ahol Szerjozsa lábát megsebesítette egy repesz. Az ifjú közlegény kórházba került, felépülése után azonban visszatért egységéhez és egészen a háború végéig folytatta a szolgálatot. Élete gyakran került veszélybe a fronton: a Donyec folyón való átkeléskor kis híján a vízbe fulladt, egyszer pedig egy német pilóta lőtte le majdnem: bajtársai ugyanis viccből alhadnagyi egyenruhát adtak a kisfiúra, az ellenséges gép vezetője pedig a magasból azt hitte, valódi szovjet tisztet lát odalent és tüzet nyitott.

Inkább a jogász pályát választotta

Szergej egysége végül 1945-ben Lengyelországban fejezte be a harcot, a békekötést követően a hadszíntéren született Vorobjov család Cseljabinszkben telepedett le, és (legalábbis a hivatalos szovjet propaganda szerint) boldogan éltek tovább. Csujkov marsall kérésére Szerjozsa – aki természetesen megkapta a Nagy Honvédő Háborúban Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérmet is – a tulai Szuvorov Katonai Iskolában tanulhatott, melyet 1954-ben végzett el.

Előélete és tanulmányai dacára az egykori gyerekközlegény mégsem a katonai karriert választotta: jogi diplomát szerzett, majd Cseljabinszkbe hazatérve a város ügyészi hivatalában dolgozott, később a helyi plexiüveggyár jogi tanácsadója lett. Kétszer is megházasodott, de mindkét kapcsolat válással végződött. Két gyermeke és több unokája is született, 1985-ben pedig megkapta a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem negyvenedik évfordulójára emlékérmet.

A háborúban eltöltött gyerekkor, a megpróbáltatások és a káros szokások azonban (gyerekkorától kezdve erős dohányos volt) hamar tönkretették Aleskov egészségét: 1990 februárjában, mindössze 54 évesen hunyt el szívroham következtében egy buszmegállóban, munkába menet. A hatéves hadszárnysegéd történetét máig szívesen említik háborús legendáriumaikban az oroszok, ennek ékes bizonyítéka, hogy 2019-ben játékfilm készült Aleskov gyerekkatonaként eltöltött éveiről.