szerelem rúzs

Amikor szerelmesek vagyunk, földön túli csodaként éljük meg az érzést, pedig szó sincs semmiféle varázslatról. Ha két ember között működik a kémia, az javarészt a biológiai adottságoknak köszönhető.

Években mérhető, és nem tart a sírig a szerelem

Számos tanulmány bizonyítja, hogy a kapcsolat kezdetén érzett heves szerelem nem tart tovább két-három évnél. A kezdeti tűz pedig legfeljebb hét évig pislákolhat. Az érzelmi intenzitásnak megfelelően a szerelemnek különböző szakaszai vannak. A kezdeti lobogást, lángolást az az érzés váltja fel, amikor a szerelmünkben már sokkal inkább azt a társat látjuk, aki támogat bennünket.

Majd ennek a lecsillapodásnak köszönhetően a heves érzelmek meghittségre váltanak, amikor a tiszteletnek jut a főszerep. Ebben a szakaszban az intenzív szerelem együttérző szeretetté változik. 

Ennek tudatában kell navigálnunk a kapcsolatunkat, ha azt szeretnénk, hogy a lobogó szenvedély után is életben maradjon a viszonyunk. 

Ezt érezzük, amikor szerelmesek vagyunk

A szerelem nem más, mint az az intenzív vonzalom, amit a másik személy iránt érzünk. Ez az érzelem valójában különböző összetevőkből áll. Életre hívhatja a például a szükség, amikor azt érezzük, azért szeretünk valakit, mert szükségünk van rá valamilyen személyes okból kifolyólag. A szerelem érzése adódhat valamiféle kompenzációból is, amikor a szeretett személy kompenzálja azokat a dolgokat, amelyek belőlünk hiányoznak. 

Az igazi szerelem e három dolog kombinációja, ami a szükségtől és a kompenzációtól a feltétel nélküli szeretet felé halad, és megnyitja az utat egy egészséges kapcsolathoz.

A rúzs színe sem mindegy

Az emóciókon túl párválasztási szokásainkat jelentősen befolyásolja az a fajta törekvésünk, hogy a génjeinket a leghatékonyabban örökíthessük tovább, és az utódunknak a lehető legjobb életkörülményeket biztosítsuk.

A kutatók szerint a szervezetünk által termelt feniletilamin nevű vegyület felel a szerelem érzéséért. Vagyis biológiai értelemben ez kell ahhoz a bizonyos két ember közti kémiához, ami a párválasztást megalapozza. Természetesen sok más egyéb hormon is szerepet játszik a szerelemben. Ilyen például az oxitocin, ami a kötődést erősíti és orgazmus hatására is termelődik, elősegítve a szeretőnkhöz, a szerelmünkhöz való kötődést. 

De képesek vagyunk csupán szagok alapján is kiválasztani, ki az, aki vonzó számunkra. És azt, hogy az orrunk nem téved, szintén vizsgálatok igazolták: egymás illatából képesek vagyunk kikövetkeztetni, ki az, akivel utódlás szempontjából optimális lenne a genetikai találkozás. 

Szintén tudományosan bizonyított tény, hogy a férfiak szívét nem lehet minden esetben holmi női rafinériával vagy szépségtrükkel megnyerni. A természetesség és az őszinteség jegyében a férfiak sokkal inkább kedvelik, ha egy nőnek magasabb a hangszíne, és a csábítónak gondolt vörös rúzs helyett rózsaszínre vannak színezve az ajkak.

Ezért nem tudjuk túltenni magukat egy exünkön

Sokan évek múlva sem tudnak elszakadni egykori szerelmüktől, és ennek az az oka, hogy az embereknek téves elképzeléseik vannak a szerelemről. Ilyen hiedelem például, amikor elhisszük, hogy nem mi magunk, hanem a sors irányítja a szerelmet.

Aztán ott az „egyetlenről” szóló mítosz, amikor az emberek azt hiszik, hogy csak egyetlen személy van, akit nekik szánt az ég, holott valójában több potenciális partner is létezhet, akik megfelelhetnek az igényeknek. 

Ezek a hiedelmek megszállottá teszik az embereket az exük iránt, és azt hiszik, volt szerelmük az igazi és az egyetlen tökéletes partner. Ebből kifolyólag bezárják az ajtókat a többi lehetséges szerető előtt. Ám ez nem helyes, mert megakadályozza őket abban, hogy találkozzanak más emberekkel, akik boldoggá tehetik őket.