szenvedélybetegség hozzátartozók

Mi az általános gyakorlat: a függősége miatt maga a szerhasználó vagy a hozzátartozója fordul először segítségért?

Előbb éli meg problémának a család a hozzátartozója függőségét, mint maga a szerhasználó, ezért általában a családtag kér előbb segítséget. Akkor fordulnak hozzám, amikor már tehetetlenek a szerhasználó függőségével szemben, amikor már semmi sem segít.

Hogyan tudnak segíteni a családtagok?

Az leginkább attól függ, hogy a függő épp hol tart a szerhasználatában. Azt a függőt, aki inni vagy drogozni akar, semmi és senki sem fogja visszatartani, még egy családtagja sem. Addig, amíg nem éli meg saját, személyes mélypontját, nem fog leállni. Eléggé erős szenvedésnyomás, mélypont nélkül pedig nincs felépülés.

A mélypont elérésében mennyire tud segíteni a családtag?

Tehet olyan lépéseket, amelyek elősegíthetik az igazi mélypont elérését. 

Hogyan?

Akkor segít a legjobban a függőnek, ha nem támogatja őt a szerhasználatában.

Például nem fizeti ki a férje adósságát a kocsmában, és nem is visz haza neki alkoholt, vagy egy ittasan okozott balesetnél nem vállalja magára a felelősséget.

De ugyanúgy segíthet azzal is, ha nem engedi otthon inni vagy drogozni, és nem telefonál be a családtagja munkahelyére azért, hogy hazugsággal kimentse az éppen bedrogozva vagy részegen hazaállító hozzátartozóját.

Hogyan kér segítséget a szerhasználó hozzátartozója?

Általában a családtagjuknak kérnek időpontot. Amikor megkérdezem, hogy miért nem a szerhasználó telefonál, általában az a válasz, hogy azért, mert ő még nem akarja. Ilyenkor egyértelműen a segítséget kérő hozzátartozó a kliens, vele lehetne elkezdeni dolgozni, ha ő akarja.

És akarja?

Gyakran nem. Nem mindig sikerül belátnia, hogy miután egyelőre neki fáj a legjobban a szerhasználó miatt kialakult helyzet, neki kellene elkezdeni önmagán dolgozni. Annak ilyenkor semmi értelme, hogy a szerhasználót erőszakkal elhozza hozzám.

Van-e olyan tulajdonság, ami általában jellemző a szerhasználók hozzátartozóira?

A legtöbb szerhasználó mellett általában ott egy másik függő: egy férj/feleség, élettárs, szülő vagy gyerek, aki a függő „függője” lesz. Ő a társfüggő, aki mindent elvisel, eltűr, mindent próbál kontroll alatt tartani, könyörög, kérlel és szid, ő a megmentő. Ő a segítségkérő is, aki szeretné ugyan, hogy a hozzátartozója felépüljön, de ha ez valóban bekövetkezik, akkor nem lenne már játékszere.

Akkor ez azt is jelenti, hogy nagyobb eséllyel épül fel egy szerhasználó is, ha a társfüggő hozzátartozója is elkezdi a saját felépülési munkáját?

Igen, hiszen amikor a változás, fejlődés útjára lépett szerhasználó visszatér ugyanabba a kapcsolatba, a nem felépülő társfüggőnek már nem lesz elég jó. A felépülésben lévő függőnek ugyanis már van saját véleménye, saját döntéseket hoz, vannak önálló gondolatai, így a társfüggő már nem tudja lefutni a játszmázási köreit, nem tudja kontroll alatt tartani, gyámolítani és irányítani őt. Ilyenkor hangzik el az ominózus mondat: „Jobb volt, amikor ittál!”.

Mi történik ezután a társfüggővel?

Keres egy másik szerhasználót, hiszen egy aktív társfüggő mellett egy aktív szerhasználónak van csak helye. 

Hogyan alakul ki a társfüggőség?

A szerelemfüggőköz hasonlóan, a társfüggőkről is általában kiderül, hogy alkohol- vagy drogfüggő, esetleg más diszfunkcionális családban nőnek fel.

Gyakran bántalmazó szülők gyermekei, akiket vagy abuzáltak, vagy egyszerűen csak nem figyeltek rájuk, szeretetlenség volt a családban.

Ha egy gyerek azt látja, hogy az anyja, apja kitart a másik mellett, akármilyen mérgező is a kapcsolatuk, számára ez lesz a minta, így felnőttként is ugyanilyen kapcsolatot „keres” majd.

Magyarul: senki sem véletlenül él egy szenvedélybeteggel…

Szükségük van egymásra. A szerfüggő arra hivatkozva nem hagyja abba az ivást vagy a drogozást, mert a párját nem bírja másképp elviselni, a társfüggő viszont azt mondja, azért viselkedik úgy, ahogy, mert a párja iszik. Ördögi kör. A patológiák vonzzák egymást.

Tulajdonképpen akkor a két függőség között nincs is különbség?

Hasonlóan működnek, ezért is találnak egymásra, hiszen kielégítik egymás szükségleteit. A szerhasználó szere a drog, az alkohol, a gyógyszer vagy a játék, a társfüggőé pedig maga a szerhasználó. 

Hogyan épülhet fel a függőségéből egy társfüggő?

Hosszú út vezet odáig, amíg egy társfüggő beismeri, hogy változtatnia kell. Neki is el kell jutnia a mélypontig, amikor szembenéz azzal, hogy tehetetlen a szerhasználóval szemben, és teljesen tönkrement az élete. Miután a leépülés is hosszú évekig tart, a felépülés is hosszadalmas folyamat. A változás legalapvetőbb tényezője, hogy el kell engednie a „szerét”, és meg kell tanulnia saját magára fókuszálni. Új kapcsolatokat kell építenie, az eddigiektől teljesen eltérő tevékenységek után kell néznie, és meg kell ismernie azt az érzést is, hogy milyen egyedül lenni. Nem könnyű.

Hova fordulhatnak segítségért a hozzátartozók?

Számukra is az egyik leghatékonyabb út az önsegítő közösség, ahol megtapasztalhatják, hogy mások is ugyanazokkal a problémákkal küzdenek. A csoportokon belül megtanulnak a saját szükségleteikre fókuszálni, és szembesülnek azzal, hogy mennyire nem a saját életüket élték addig.