Ne trappolj át a törcsin, ne feküdj a szájába – 10 strandetikett-tipp kezdőknek és haladóknak

„A strandon az is jó, hogy van még sok gyerek
És van homokozó és labdázni lehet
Csak azt nem értem én sok néni miért sikít,
Ha véletlen egy labda épp egy bácsira ráesik...”

Szeretem ezt a dalt és tetszik a gyereknézőpontú megközelítés is, de nagyon meg tudom érteni azt a bizonyos nénit. Pláne a bácsit, akinek a fejére esett a labda. A strandra mind kikapcsolódni, felüdülni vágyunk, és bár meglehetősen eltérő elképzeléseink vannak arról, mi is a legjobb formája ennek, a kéretlen fejbedobás éppúgy nem bakancslistás, mint az, hogy valaki futtában több köbméternyi homokot hordjon fel a törölközőnkre. Te is úgy gondolod, hogy önfeledt szórakozás, ide, egész évben ezt a hetet vártam, oda, van néhány olyan szabály, amit a strandon be kellene tartani? Akkor gyere velünk, és vegyük sorba ezeket! 

Magánterület!

Mielőtt sorra vennénk a strandon elkövethető illetlenségeket, nézzük meg kicsit közelebbről, miért is olyan könnyű összeakasztani a bajuszt épp nyaralás és strandolás közben. A legfontosabb tényező – és ezt talán már magad is megfigyelted –, hogy a strandra leköltöző magánzó, pár vagy család rendszerint kifejezetten territoriális viselkedést mutat, a strandolás későbbi része pedig részben ennek a territóriumnak az őrzéséről szól. 

Az egész a megfelelő táborhely kiválasztásával kezdődik: az ember már a strand bejáratát átlépve érzi, hogy nagy alapossággal kell eljárni, ha biztonságban szeretné érezni magát a nap során. Fontos, hogy igényeinknek, illetve csapatunk méretének megfelelően kényelmes, szellős területünk legyen, olyan elhelyezkedéssel, ami véd az időjárás viszontagságaitól is, azaz árnyékos és naptól forró része egyaránt van. Kulcsfontosságú, hogy átmeneti ingatlanunk jó közlekedésnél – a mosdókhoz és a kiszolgáló egységekhez, na meg a vízhez is közel legyen, extraként jól jön, ha mindezen felszereltség mellett még viszonylag csendes, zöldövezeti placcot sikerül kifognunk, gyerekesként esetleg közeli babamedencével vagy homokozóval.

Míg a minden igényt kielégítő lakóingatlanokat a legmódosabbak, a fullextrás strandhelyeket a legkorábban érkezők tudják elfoglalni, és előbbieket és utóbbiakat is joggal bosszantja, ha mások miatt nem tudják élvezni a táborhely extráit. A konfliktusok egy része így a nehezen megszerzett terület védelme, annak értékóvása miatt bontakozik ki, az pedig, hogy a strandolás fárasztó, gyerekkel kifejezetten stresszes és ráadásul egy rakás pénzbe is kerülhet, szintén nem simítgatja az idegeket. Csoda, hogy egy csomó dolgon felbosszantjuk magunkat? Egyáltalán nem. Lehet tenni azért, hogy mégis mindenki kényelmesen érezze magát? Nagyon is! Mutatjuk, hogyan.

1. Tartsd tiszteletben a másik ember placcát

Ahogyan te, úgy a többi strandoló is magánterületként gondol a törölközőkből, plédekből, gyékényekből vert táborra, amiben – még ha apa, anya és Pistike fekhelye között sétánynak tűnő centik is vannak – jobb szeret egyedül, illetve csak az övéivel közlekedni. Te is így vagy ezzel, ugye? Add meg akkor a tiszteletet másnak is. Ha nem muszáj, ne vágj át egy nagyobb csapat területén, ne szlalomozz, pláne ételeiddel mások törölközői között. Ha a büféből épp visszafelé tartasz, menj inkább az úton, és akkor térj csak le a saját törölköződhöz, ha már jócskán megközelítetted, így annak az esélyét is csökkented, hogy a drága sört másvalaki még drágább strandruhájára borítsd. Nem olyan nagy kérés, ugye?

Azt ugye mondanunk sem kell, hogy főbenjáró bűn másvalaki törölközőjén áttrappolni és ennek is minősített esete a bambán, piszkos papuccsal átsétálás, ugye? A törölközők közötti sebes szlalom homokos parton annál is inkább idegesítő, mert az önfeledt fürdőzni szaladó az összes útjába eső fekvőalkalmatosságra homokot rúg, amit az óvatlan napozó azonnal nedves testén vagy féltve sepregetett törölközőjén talál. Ha egy mód van rá, lassan siess!

Van az a helyzet persze, amikor a strand annyira tele, hogy egy gyufaszálat se igen lehet leejteni, és tudjuk, hogy ilyenkor szinte lehetetlen kivitelezni a fentieket, miközben saját holmink is folyamatos veszélynek van kitéve. Odafigyelni viszont ekkor sem tilos, kevésbé frekventált időszakokban strandolni meg kifejezetten ajánlatos. 

2. Amíg nem muszáj, ne másszunk egymás nyakába

Megint csak: van az a helyzet, amikor neked már tényleg csak az utolsó szabad négyzetméterek jutnak, és ilyenkor senki (?) nem fog görbén nézni rád, amiért a közelébe telepedsz. Ha viszont bőven van hely, tedd meg, hogy nem pár centire a másiktól táborozol le. Még akkor sem, ha az a terület tűnik a legjobb helynek a strandon. A víz mellett az ember eleve sokkal kevésbé lehet privát (hiszen félmeztelenül mászkál és közösen fürdőzik vadidegenekkel), a lelki béke megőrzéséhez pedig elengedhetetlen, hogy legalább száradás közben ne kelljen mások naptejpermetében fürdőzni, cigifüstjüket belélegezni, legintimebb beszélgetéseiket végighallgatni és úgy egyáltalán: kerülgetni. Arról nem is beszélve, hogy milyen bosszantó, amikor az ember időben érkezve foglal klassz helyet, majd egy notórius késve érkező húzza keresztül a nyugalmas pihengetésre és szeparációra vonatkozó számításait.

Hogy mekkora helyet hagyjunk? A strand zsúfoltságától függetlenül legalább két törölközőnyi kihagyás indokolt, de ha engem kérdezel, a focipályányi sem sok. 

3. Figyeljünk oda a gyerekre!

Kisgyerekkel strandolni nem a pihenésről szól. Ez van: ha az ember gyereket vállal, jó, ha nemcsak az abból eredő rengeteg érzelmi pluszra készül fel, de arra is, hogy hosszú évekig kicsi az esélye, hogy a strandon nyugiban heverésszünk – feltéve, hogy nem teszünk magasról a többi strandoló igényeire. A gyerekek ugyanis – legyenek akármilyen cukik és jó fejek is – hangosak, tele vannak levezetendő energiával, lelkesedésükben sokszor figyelmetlenek, és életük első néhány évében csak nagyon korlátozottan tudják figyelembe venni az övéktől eltérő nézőpontot. Bizonyos életkor alatt ezért nem nekik, hanem a szüleiknek kell figyelniük arra, hogy féktelen és irigylésre méltó jókedvükben ne zavarják a többi strandolót. Amíg kicsik, a mi jelenlétünk szavatolja, hogy nem kerül gyanútlan strandolók fejére homok, nem rúgódik fel egy mások által épített gyönyörű vár vagy nem repül az a bizonyos labda annak a bizonyos bácsinak a fejére.

Nem kell propellerkedni, de figyeljünk oda rájuk, nemcsak a konfliktusok elkerülése, de biztonságuk érdekében is. El tudod képzelni azt a rémítő érzést, amikor egy többezres strandon egyszer csak sejtelmed sincs, hol van a gyereked?  Az ilyen sokkokat elkerülendő, érdemes a jelen lévő felnőttek között  felosztani a gyerekek felügyeletét, és közben tanítgatni is a kicsiket arra, hogyan lehetnek úgy tekintettel másokra, hogy közben ők is jól érzik magukat.

4. Ne játszunk DJ-t!

Nagy dőre, aki azt hiszi, hogy a strandon majd csak a szél suhogását és a víz moraját hallgatja. Vagy ha mindenképp ilyesmire vágyik, keressen eldugott szabad vizű partszakaszt, ahol maximum a sirályok vijjogása zavarja meg a szendergését. A strandon ugyanis mindig lesz alapzaj, és ha engem kérdeznek, kevés relaxálóbb dolgot tudok elképzelni, mint egy félreeső placcon hallgatni a semmivel sem összetéveszthető strandalapzajt: a csobbanás, a nevetés, a sikongatás és a hangosbemondó hangjának sajátos elegyét. Nem a csöndért megyünk a strandra, na.

Viszont nem is koncertért vagy kéretlen live-setért. Szuper, ha van egy menő JBL-ünk, és meg vagyunk róla győződve, hogy előremutató a zenei ízlésünk, de érdemes figyelembe venni, hogy mások nem biztos, hogy vevők a hangosan bömböltetett Halott Pénzre vagy Cooky rikkantásaira. Tartsunk mértéket, ha audioélményekről van szó: hallgassunk zenét fülessel, vagy úgy lőjük be a hangerőt, hogy a hozzánk legközelebbi placcon is nyugodtan lehessen beszélgetni, vagy legalább kérdezzünk rá azoknál, akiknek épp most telepedtünk az intim szférájába, hogy zavarja-e őket a zene. És nyissunk valami magával ragadó klasszikussal!

5. Mindent a maga helyén és idejében

A strand generációk találkozóhelye, a fürdést csecsemő és idős ember is egyformán élvezi, még ha más intenzitással is. Nem véletlen, hogy a nagyobb strandokon igyekeznek ezt a többféle igényt kielégíteni, és gyerek-, illetve babamedencét, nyugalmas napozóteraszt, kifejezetten úszóknak tervezett vagy épp pancsolásra, ugrálásra kitalált medencét is biztosítani. Ez így van jól, és akkor használjuk jól a strandot, ha figyelembe vesszük  ezek rendeltetését is, és azt vesszük igénybe, ami nekünk való. 

Triviális dolgok, de érdemes megfontolás tárgyává tenni, hogy az úszómedencébe ne ugráljunk bombát, a skacok ne a napozóteraszon rohangáljanak, és keresztrejtvényt sem érdemes a pancsolómedence partján fejteni. A babamedencébe csak babák és az őket gondozók menjenek, és ha nem muszáj, ők se lábáztatónak használják a térdig érő vizet, a gyerekmedence ovisait ne uralják le a kamaszok, a babák fürödjenek úszópelenkában, és a még az ovisokat is vigyük el a mosdóig, ahelyett, hogy a fa tövébe pisiltetnénk őket. Mindennek megvan a maga helye és ideje a strandon is. Ha mindannyian figyelünk egymásra, sokkal kevesebb konfliktussal kell majd szembenéznünk. 

6. Ne szemeteljünk

Szemetelni nagyon ciki, ezt egyre többen tudják, és egyre többekben ébredt fel a környezettudatos szemlélet is. A strandokon ennek ellenére rengeteg elszórt szemét gyűlik fel a nap végére, ami nemcsak gusztustalan látvány, de közvetlenül is szennyezheti a vizet és a környezetet. Nem gondoljuk, hogy a strandolók testületileg úgy határoznának, márpedig szemetelni fognak, inkább arról lehet szó, hogy eleve több szemét gyűlik fel (otthon azért jó eséllyel nem eszünk egy nap két fagyit, két műanyag palackos üdítőt és egy zsírpapíron tálalt lángost), amiről ráadásul könnyű meg is feledkezni.

Legurítottad a sört a törölköződnél és most álomba szenderülnél? Kinek van kedve elmenni a szemetesig? Nekünk sem lenne, de az itt-ott elhagyott műanyagot, ketchupmaszatos szalvétát, cigicsikket bármikor széthordhatja a szél, aztán meg csak messzebbre kell futni az összegyűjtéséért. Épp ezért érdemes erőt vennünk magunkon, és minden fogyasztás után elslattyogni a kukához, vagy szemeteszacskót magunkkal vinni. Ezzel ráadásul akkor is környezettudatosak lehetünk, ha a strandon nem megoldott a szelektív gyűjtés. Szemetünket nem túl nagy erőfeszítéssel magunkkal vihetjük, és otthon a megfelelő kukába dobhatjuk. 

7. Mosdóhasználat

Nem feltétlenül strandspecifikus probléma, a strandok mosdói mégis mintha minden nyilvános vécénél rosszabbak lennének. Nem elég a szokásos körbepisilt deszka, le nem húzott papír és hasonlók, az egész helyiségben tocsogni lehet a vízben. Na, engem konkrétan kiráz a hideg ettől. Nem illemszabály, csak jó tanács: mindenképpen papucsban menj a vécéig, és ha már ott vagy, pár apróságra figyelj.

Egyrészt tök jó, ha nem csuromvizesen célzod be a mosdót és áztatod el az egészet, figyelsz rá, hogy hogy hagyod ott magad után a helyiséget, a kidobandókat a szemetesbe és nem a vécébe dobod és nem ülsz fel annak a divathóbortnak, miszerint kézmosás után a lehető legnagyobb területen sikk szétdobálni a kéztörlőket. Arra van ugyanis a szemetes. És tudod, mi nagyon európai dolog? Az, hogy ha nemcsak ügyelsz arra, hogy ne kerüljön miattad rosszabb állapotba a vécé, de az is, ha egyszerű fintorgás vagy magadban pufogás helyett kedvesen jelzed a személyzetnek, ha valami gáz van, vagy elfogyott a papír a mosdóban! 

8. Eszünk, iszunk, jól vagyunk!

Lehet kísérletezni azzal, hogy az ember otthonról visz csomagolt ezt-azt, de ha olcsóbb is, lényegesen macerásabb, ráadásul egy jó lángos-palacsinta-jeges tea kombó nélkül nem is történt meg a strandolás. Szóval minden parton töltött nap eljön az a pont, amikor beállsz a büfésorba. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én a legtöbbször magamra kapok valamit ilyenkor. Megengedőbb vagyok persze, ha egy fagyispulthoz, vagy csak innivalókat árusító büféhez kell sorban állni, a ráérősen hekket falatozók között viszont szerintem nem túl elegáns félig vagy teljesen pőre fenékkel mászkálni. Fura és kész. Arról nem is beszélve, hogy míg az ember szaunában féltőn óvja alfelét és csakis a saját törölközőjén foglal helyet, a strandon unzsenírt ülünk le egymás után egy szál semmiben. Nem tűnik túl jó ötletnek, az viszont igen, hogy mielőtt ebédért állnánk sorba, magunkra kapjunk valamit. Ha kiöltözni nem is kell, egy strandruha, egy sort és póló jó szolgálatot tehet, amikor épp kultúrember benyomását akarod kelteni. 

9. Nem kell bámészkodni

Jó, okés, elismerem, hogy sokan vannak, akik csinosságuk/sportosságuk teljes tudatában többek között az elismerő pillantásokért is strandolnak, viszont az is biztos, hogy csak azért, mert a strandon jellegéből adódóan kevesebb ruhában van az ember, még nem mindenki szeretné, hogy megbámulják. Sem azért, mert egy bámész szerint nagyon nem kellett volna felvennie ezt vagy azt az adott ruhadarabot, sem azért, mert egy másik szerint milyen jól tette, hogy felvette. Meleg van, nyár van, fürdeni pedig tényleg ezekben a falatnyi dolgokban a legkényelmesebb, de ez még nem felhívás sem keringőre, sem bunkóskodásra, igaz? Próbáld visszafogni magad, akármilyen csinos domborulat vagy kipletykálandó pocak került a szemed elé: mi lenne, ha inkább magaddal foglalkoznál? 

És ha már bámészkodás: igaz az inverze is. Legyünk mi is diszkrétek, ha nem akarjuk, hogy a környezetünkben strandolóknak feszengve kelljen félrenézniük. Öltözzünk az öltözőben, és a gyerekünket se futtassuk meztelenül körbe a strandon, hm? 

10. És végül: lazuljunk le kicsit

Ahhoz, hogy élvezhető legyen a strandolás, nem kell, hogy mindenki tojáshéjakon járjon és mással se törődjön, csak azzal, hogy hogyan nem lesz terhére a másiknak. Annál is inkább, mert egymás elviselése nem csak az egyik félen múlik. Ha az ember strandra megy, az illő viselkedéshez az is hozzátartozik, hogy megpróbál toleráns lenni és nem várja el, hogy a gyerekek néma csendben masírozzanak a vízbe, hogy a tinik ne örüljenek felhőtlenül és kicsit hangosan az életnek, és egyáltalán, hogy temetésre emlékeztessen a buli. Ha emberek közé megyünk, el kell fogadnunk, hogy sokfélék vagyunk és a legjobb szándékkal sem oldható meg, hogy délelőtt tíztől négyig zenállapotban heverésszünk a parton.

A fáradt, nyűgös kisbaba sírni fog, akármennyire is csitítják a szülők, előfordul, hogy eltéved egy frizbi vagy egy labda, és olyan is lesz, hogy valaki figyelmetlenségből rálép a placcunkra. Alapvető udvariasság, hogy a véletlen baleseteknek nem tulajdonítunk nagy jelentőséget, nem csinálunk a bolhából elefántot, és szemforgatás nélkül elfogadjuk a bocsánatkérést.