Sarki fényes kerti parti 400 km-rel a sarkkörtől északra: magyar nőként Norvégiában

Ez még mind hagyján! A praktikusan gondolkodó, nyugodt, észszerű és egyszerűen logikus norvégok úgy szervezik a vendégjárást, hogy a meghívottak előzetesen feliratkoznak egy listára, amin mindenki vállal valami hozzájárulást a bulihoz. Ki visz ennikét, ki innikét, ki vesz részt a takarításban. Egy biztos, a termoszba bekészített filteres kávéból több liter fog fogyni. Észak-Norvégiában 400 km-re a sarkkörtől, ahol Petra magyar férjével és 2 gyermekükkel él, úgy fogyasztják ezt a felnőttek, mint a vizet. Nem mondhattam volna azt, hogy úgy, mint a gyerekek a cukrot, ugyanis a gyerekek cukorkát, csokit tradicionálisan nem kapnak hét közben. Erre a szombat a kijelölt alkalom, akkor viszont bepótolják, kisebb Mikulás-csomagokkal felérő csoki- és cukorkacunami kerül ilyenkor az aprócska tejfogak közé, de hétfőtől újra eljön a mini „édességelvonó”.

Jólét

A norvég életszínvonalat valóban lehet jólétnek és jóllétnek is nevezni. Az árak ugyan az egekben, de a magas fizetések mellett ez már sokkal kevésbé zavaró. Nem hivalkodók a házak, az otthonok, az autók, ezekből nem lehet következtetéseket levonni a családok anyagi állapotára vonatkozóan, de nagy szakadékok a jövedelmekben nincsenek is. Az pedig, hogy mindenkinek van elég pénze, olyan nyugodt légkört és biztonságos életet eredményez, amelyben a biciklijét mindenki letámaszthatja bárhol, vagy felügyelet nélkül hagyhatja a parton a cuccát, mert semmi bántódása nem fog esni.

A befogadás, az egyenlőség és a praktikus hozzáállás köszön vissza abban is, hogy a gyerekek szülinapi bulijait összevonva tartják, így a nyári, őszi, téli, és tavaszi gyerekeknek egy-egy zsúrt szerveznek, ahova ajándékként minden gyerek ír egy képeslapot. Az ünnepi falatok tekintetében sincs verseny: az elmaradhatatlan hot dog, esetleg pizza, majd porból készült csokitorta és muffin, felnőtteknek kávé a termoszban.

Miért nehéz a norvég nyelv?

A lapos hierarchia nemcsak a kiegyensúlyozott férfi-női feladatokon érhető tetten, de főnök és alkalmazott között sem tátong nagy űr, nincsenek merev korlátok. Ez a közvetlen kommunikáció leképződik a nyelvben is, ami kifejezetten direkt, célirányos, nem túl udvariaskodó. Petrának norvég nyelvtanulása során nehezére is esett megszokni, hogy lehetetlen norvégul olyan udvariasan fogalmazni, ahogyan azt magyarul tenné. A nyelvtanulást a számos és jelentősen eltérő dialektusok együttélése is bonyolítja. A nyelviskolákban a standard norvégot tanítják, de ezzel a közértben vagy az autóbuszon nem feltétlenül könnyű boldogulni.

Az nem fészer, hanem óvoda

Becsülendő, hogy a jómódban is azok a hobbitevékenységek élveznek előnyt, amelyek nem a költekezésről szólnak. A legtöbb népszerű szabadidős elfoglaltság nem a pénz körül forog: a síelés, sífutás, kirándulás, túrázás a kedvenc időtöltések közé tartoznak. A norvégok ügyesek, szeretnek barkácsolni, sokat is mókolnak a házuk táján. Ez talán összefügg a szolgáltatások magas árával is, amire viszont jobb nem vagyonokat költeni. Szeretnek varrni és kötni is, nincs is skrupulusuk a buszon vagy a szülői értekezleten elővenni kötőtűjüket, és haladni pár megállót a legújabb pulcsin.

A munkamegosztás nemcsak a partik kapcsán figyelemre méltó, de a háztartásban és az élet egyéb területein is sokkal kiegyenlítettebbek a viszonyok férfiak és nők között. Megszokott és gyakori például az óvó bácsik jelenléte az óvodákban. Egyébiránt rengeteg időt töltetnek a gyerekekkel a szabadban Észak-Norvégia igazán jó levegőjén, sőt olyan óvoda is van, ami gyakorlatilag szabadtéri, csak van egy kis melegedő, ahova néha betérnek. A „fedettebb”, hagyományos óvodába a szülőknek be kell vinniük egy extra babakocsit hálózsákkal, és a gyerekeket ebben altatják az udvaron, egy fedett fészerben egy elemes bébicsősszel, ami megszólal, ha jönnie kell az óvó néninek vagy bácsinak.

Hát igen, így van ez, ha a mottó:

Ez a norvég filozófia a hidegre vonatkozóan. És valóban, nagyon jó minőségű és hatékony ruhákat készítenek, amikben tényleg jól ellen lehet állni a kissé amúgy tényleg hűvös időnek. Amikor Petra egyszer április végén a fagyos időben oviba vitte beszoktatós kisfiát, és arra érkeztek meg az intézménybe, hogy a gyerekek a jeges pocsolyákban milyen boldogan pancsolnak, hirtelen megértette, hogy a norvég mondást komolyan kell venni.

Ki a szabadba!

Innen nézve azt gondolnánk, van az a hideg, amikor nem vágyom szabadtéri összejövetelekre: grillkolbászra a szabadban, forró kávé hörpintgetésére jó barátokkal, még akkor sem, ha mindez mesés tájon, színes falú házak és magas hófalak között történik, egész egyszerűen azért, mert hideg van. Ez a jól öltözött norvégokat azonban cseppet sem zavarja, ezért gyakoriak a szabadban a találkozók, a túrázás, a természetjárás minden évszakban.

Ettől függetlenül sok norvég szeret utazni, így kedvelt formula télen a napfényes és szinte kánikulai melegnek számító 15-20 Celsius-fokos Spanyolországba látogatni, aminek megvan az az előnye is, hogy a repülőjegy megvételén és a szálláson kívül az egész „nyaralás” általában kevesebbe kerül, mint az élet odahaza.

Gasztronómiai viszonyok

Érthető módon, a sarkkörtől 400 km-rel északra szinte semmi nem terem meg helyben, ezért a legtöbb élelmiszer, zöldség és gyümölcs csomagolva érkezik, ami extrán fontossá teszi, hogy a norvégok annyira környezettudatosan éljenek, mint ahogyan teszik is. Felelősen járnak el a rengeteg csomagolóanyag ügyében, mert egyébként is nagyon szabálykövetők.

Általában péntekenként taco a vacsora, és ebédre nem esznek meleget a norvégok. A munkahelyükre szendvicset csomagolnak, majd háromnegyed négykor befejezik a műszakot, begyűjtik a gyerekeket, és délután 5 óra körül fogyasztják el a meleg vacsorát. Ezután nem sokkal, már 7 óra körül a gyerekeket fektetik is. (Sorozatunk egy korábbi részéből megtudhattuk, hogy Spanyolországban este 7-kor még javában a siesta utáni, napi második műszakjukat töltik az emberek a munkahelyükön, a hazaérkezés inkább este 9, a vacsora 10-11 óra, a lefekvés többnyire éjfél után esedékes, amikor egy norvég már réges-régen az igazak álmát alussza.)

Kis színes

• A természeti adottságok egyedülállók: a nyár a maga 2 hónap világosságával, a tél pedig a 2 hónapnyi sötétsége mellett a sarki fény káprázatával.
• Nagy hagyománya van az önkéntes munkáknak, ez minden közösségben elvárt és természetes mindenki részéről.
• A norvég zászlót előszeretettel használják, nemcsak a május 17-i nemzeti ünnepre lobogózzák fel a házakat, középületeket, de ha valakinek születésnapja van, mondjuk egy gyerkőcnek, akkor is kikerül a lobogó otthon és az óvoda falára is.
• A sok szabadtéri mozgásnak, egészséges táplálkozásnak köszönhetően a norvég idősek feltűnően fittek.
• Minden kor- és társadalmi osztályba tartozó nagyon jól beszél angolul.
• A norvégok jellemzően jól tájékozottak, ami már gyerekkorban kezdődik: a gyerekek számára a világ eseményeit feldolgozó hetilap és híradó is készül, amit gyakran néznek és megvitatnak az iskolában is.
• Az átlag norvég nyugodtságából adódóan a közlekedés is nyugodt, a dudát szinte soha nem használják.

Egy kétgyermekes magyar családanya szemével valahogy így fest az élet a befogadó szellemiségű Norvégiában, ahol a bevándorlás, a szexuális identitás megélése, a fogyatékosság és a sajátos nevelési igényűek integrált oktatása az élet és a társadalom természetes részét képezik.