Az 1956-os forradalom leverése után a hatalom – többek között azt a tanulságot vonta le, hogy meg kell nyerni a fiatalokat a szocializmus ügyének. Az első építőtáborok az ötvenes évek második felében ezzel az ideológiai céllal jöttek létre, és az sem volt mellékes a pártvezetés számára, hogy a fiatalok a szocialista gazdaságban hasznos építőmunkát végezzenek. A minta a testvéri Szovjetunióban a rohammunkabrigádok tevékenysége volt: szabadidejükben, önkéntesen szerveződve vállaltak és teljesítettek bizonyos, a népgazdaság számára fontos beruházásokat. (Kérdéses persze, hogy az ötvenes években mennyire beszélhetünk valódi önkéntességről.)
Magyarországon az első igazán nagy feladat a Hanság lecsapolása volt, de az ötvenes-hatvanas években szinte az összes helyszínen kemény fizikai munka várt a jelentkezőkre: többek között segédkeztek a sztálinvárosi építkezéseken, a százhalombattai Dunamenti Hőerőmű és a kiskörei víztározó építésénél, vagy a Bécs–Balaton műút megépítésénél. A Minisztertanács mindazonáltal nem volt elégedett: 1961-ben megállapította, hogy a fiatalok népgazdaságilag is hasznos munkát végeznek, de a táborok hatékonysága elmaradt a várttól. Az ötvenes-hatvanas években körülbelül 22 000 fiatal dolgozott ezeken a beruházásokon nyaranta. 1982-re, az építőtábori mozgalom 25. évfordulójára ez a szám már elérte az 53 000-et. Addigra a nagyberuházások megcsappantak, elsősorban mezőgazdasági vagy konzervgyári munkára lehetett jelentkezni.
Fürdőruhás lányok
A KISZ által szervezett építőtáborok a Kádár-rendszer ifjúságpolitikájának egyik fontos elemét jelentették, és sokaknak életre szóló emlék lett a közösségi munkával és szórakozással eltöltött néhány hét. Az ifjúsági lapok is igyekeztek népszerűsíteni az építőtáborokat, például fürdőruhás lányok képeivel. Többnyire önkéntes alapon lehetett jelentkezni, bár ha valakinek nem volt kifogástalan a „káderlapja”, az egyetemre való bekerülésnél pluszpont járhatott az építőtábori tevékenységért, és sokszor ferde szemmel néztek azokra, akik nem akarták tevőlegesen is építeni a szocializmust.
A magyar tenger és a rostocki kikötő
Többnyire faházakban, sátrakban aludtak a résztvevők, egyszerű körülmények között, de bizonyos helyeken könyvtárat is biztosítottak a munkában megfáradt ifjúság számára. A nyolcvanas években sokszor némi fizetést is kaptak, és természetesen a szállás és az utazás is ingyen volt.
Ha olyan mázlista volt a fiatal, hogy a Balatonnál kellett szőlőt kötöznie, munka után megmártózhatott a magyar tengerben.
Aki pedig igazán szerencsés volt, külföldi építőtáborban is részt vehetett, szigorúan a „baráti” országok területén: Lengyelországban, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban vagy az NDK-ban, ahol például a rostocki kikötő megépítésében vagy a meisseni porcelángyárban tehette hasznossá magát.
Napirend a táborban
A fiatalokat reggel 5-kor ébresztették. „Ki ne emlékezne például a Klapka-indulóra? A tábor életének minden fontos napirendi pontjánál szerepelt. Ébresztőkor pihenten és makacsul – akár ötször is – bömbölte az összes hangszóró. Ilyenkor a felfrissítés volt a cél. Mondanom sem kell, hogy mindenki a pokolba kívánta” – idézi fel a Szegedi Tudományegyetem TTK KISZ szervezetének lapja a táborbeli reggeleket 1961-ben. A résztvevők a reggeli után indultak dolgozni, sokszor teherautók platóján zötykölődve. Tízóraira ettek egy keveset, majd folytatták a munkát. Általában kora délután végeztek az aznapi penzummal, következett az ebéd, majd szabad program volt estig. A nap végén megtekintették a munkaverseny eredményeit, 6 óra körül vacsoráztak, utána esetleg tábortűz, gitározás, éneklés következett, este 9-10-kor pedig a takarodó zárta a napot.
„Munkával és tanulással előre a szocializmus teljes győzelméért”
Az építőtáborokba az ország különböző részeiből, sőt a szocialista tábor egyéb országaiból is érkeztek fiatalok: az NDK-ból, Bulgáriából, Lengyelországból, Kubából és Vietnámból. Jellemzően kéthetes „turnusokban” váltották egymást a többnyire szakközépiskolás és gimnazista fiatalok, de egyetemisták is szép számmal jelen voltak. A munka mellett brigádversenyek, különböző politikai és tréfás vetélkedők színesítették a tábori életet. Munka után lehetett focizni, zenét hallgatni, sőt voltak olyan helyek, ahová zenekarokat is elhívtak, vagy Ki mit tud?-ot rendeztek. Hétvégente kirándulásokra is elvitték a résztvevőket, az SZTE TTK lapja említi, hogy
„a vasárnaponkénti kirándulások a környékre a bodrogkeresztúri 'Ismerd meg a tokaji hegy levét' mozgalom keretén belül zajlottak le”.
Bizonyára megismerték, de jobban tették, ha csak mértékkel. Megesett, hogy valakiket hazaküldtek, mert „a sört és a Balaton hűs vizét jobban szerették a csákány és a lapát nyelénél”. A nyolcvanas évek közepére csökkent az építőtáborok vonzereje, hanyatlott a munkamorál, és a téeszek dolgozói is sokszor panaszkodtak a diákokra: szerintük több kárt okoztak, mint hasznot.
A hivatalos cél az volt, hogy a fiatalok „segítsék a szocializmus építését hazánkban, és hogy ezzel is hozzájáruljanak önmaguk szocialista típusú emberré neveléséhez”, de valószínűleg nem emiatt maradt emlékezetes a hajdani résztvevők számára az építőtábor. Sokkal inkább azért, mert barátokat szerezhettek, megismerkedtek életük első szerelmével, vagy éppen a tablettás bor hatásaival.
Három szakácskönyv ingyenes szállítással!
Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
