A lányok vonzóbbak voltak, mint a talicskázás – Építőtáborok a szocializmusban

fortepan 88443
Bálint Lilla

Barackszedés, kukoricacímerezés, szőlőkacsolás, autópálya-építés, ároktisztítás… ma már kevés középiskolás töltené a nyarat kemény fizikai munkával, pedig a Kádár-korszakban erősen ajánlott volt részt venni a szocializmus építésében. Az építőtáborok legfőbb vonzerejét természetesen nem a munka, hanem az ismerkedés és a szórakozás lehetősége jelentette.

Az 1956-os forradalom leverése után a hatalom – többek között azt a tanulságot vonta le, hogy meg kell nyerni a fiatalokat a szocializmus ügyének. Az első építőtáborok az ötvenes évek második felében ezzel az ideológiai céllal jöttek létre, és az sem volt mellékes a pártvezetés számára, hogy a fiatalok a szocialista gazdaságban hasznos építőmunkát végezzenek. A minta a testvéri Szovjetunióban a rohammunkabrigádok tevékenysége volt: szabadidejükben, önkéntesen szerveződve vállaltak és teljesítettek bizonyos, a népgazdaság számára fontos beruházásokat. (Kérdéses persze, hogy az ötvenes években mennyire beszélhetünk valódi önkéntességről.)  

Magyarországon az első igazán nagy feladat a Hanság lecsapolása volt, de az ötvenes-hatvanas években szinte az összes helyszínen kemény fizikai munka várt a jelentkezőkre: többek között segédkeztek a sztálinvárosi építkezéseken, a százhalombattai Dunamenti Hőerőmű és a kiskörei víztározó építésénél, vagy a Bécs–Balaton műút megépítésénél. A Minisztertanács mindazonáltal nem volt elégedett: 1961-ben megállapította, hogy a fiatalok népgazdaságilag is hasznos munkát végeznek, de a táborok hatékonysága elmaradt a várttólAz ötvenes-hatvanas években körülbelül 22 000 fiatal dolgozott ezeken a beruházásokon nyaranta. 1982-re, az építőtábori mozgalom 25. évfordulójára ez a szám már elérte az 53 000-et. Addigra a nagyberuházások megcsappantak, elsősorban mezőgazdasági vagy konzervgyári munkára lehetett jelentkezni.

Fürdőruhás lányok

A KISZ által szervezett építőtáborok a Kádár-rendszer ifjúságpolitikájának egyik fontos elemét jelentették, és sokaknak életre szóló emlék lett a közösségi munkával és szórakozással eltöltött néhány hét. Az ifjúsági lapok is igyekeztek népszerűsíteni az építőtáborokat, például fürdőruhás lányok képeivel. Többnyire önkéntes alapon lehetett jelentkezni, bár ha valakinek nem volt kifogástalan a „káderlapja”, az egyetemre való bekerülésnél pluszpont járhatott az építőtábori tevékenységért, és sokszor ferde szemmel néztek azokra, akik nem akarták tevőlegesen is építeni a szocializmust. 

A magyar tenger és a rostocki kikötő

Többnyire faházakban, sátrakban aludtak a résztvevők, egyszerű körülmények között, de bizonyos helyeken könyvtárat is biztosítottak a munkában megfáradt ifjúság számára. A nyolcvanas években sokszor némi fizetést is kaptak, és természetesen a szállás és az utazás is ingyen volt.

Ha olyan mázlista volt a fiatal, hogy a Balatonnál kellett szőlőt kötöznie, munka után megmártózhatott a magyar tengerben.

Aki pedig igazán szerencsés volt, külföldi építőtáborban is részt vehetett, szigorúan a „baráti” országok területén: Lengyelországban, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban vagy az NDK-ban, ahol például a rostocki kikötő megépítésében vagy a meisseni porcelángyárban tehette hasznossá magát.

A balatonaligai KISZ építőtábor lakói a Balatonboglári Állami Gazdaság alsótekeresi üzemegységében ribizlit szednek
A balatonaligai KISZ építőtábor lakói a Balatonboglári Állami Gazdaság alsótekeresi üzemegységében ribizlit szednekFortepan / Urbán Tamás

Napirend a táborban

A fiatalokat reggel 5-kor ébresztették. „Ki ne emlékezne például a Klapka-indulóra? A tábor életének minden fontos napirendi pontjánál szerepelt. Ébresztőkor pihenten és makacsul – akár ötször is – bömbölte az összes hangszóró. Ilyenkor a felfrissítés volt a cél. Mondanom sem kell, hogy mindenki a pokolba kívánta” – idézi fel a Szegedi Tudományegyetem TTK KISZ szervezetének lapja a táborbeli reggeleket 1961-ben. A résztvevők a reggeli után indultak dolgozni, sokszor teherautók platóján zötykölődve. Tízóraira ettek egy keveset, majd folytatták a munkát. Általában kora délután végeztek az aznapi penzummal, következett az ebéd, majd szabad program volt estig. A nap végén megtekintették a munkaverseny eredményeit, 6 óra körül vacsoráztak, utána esetleg tábortűz, gitározás, éneklés következett, este 9-10-kor pedig a takarodó zárta a napot.

„Munkával és tanulással előre a szocializmus teljes győzelméért”

Az építőtáborokba az ország különböző részeiből, sőt a szocialista tábor egyéb országaiból is érkeztek fiatalok: az NDK-ból, Bulgáriából, Lengyelországból, Kubából és Vietnámból. Jellemzően kéthetes „turnusokban” váltották egymást a többnyire szakközépiskolás és gimnazista fiatalok, de egyetemisták is szép számmal jelen voltak. A munka mellett brigádversenyek, különböző politikai és tréfás vetélkedők színesítették a tábori életet. Munka után lehetett focizni, zenét hallgatni, sőt voltak olyan helyek, ahová zenekarokat is elhívtak, vagy Ki mit tud?-ot rendeztek. Hétvégente kirándulásokra is elvitték a résztvevőket, az SZTE TTK lapja említi, hogy 

„a vasárnaponkénti kirándulások a környékre a bodrogkeresztúri 'Ismerd meg a tokaji hegy levét' mozgalom keretén belül zajlottak le”.

Bizonyára megismerték, de jobban tették, ha csak mértékkel. Megesett, hogy valakiket hazaküldtek, mert „a sört és a Balaton hűs vizét jobban szerették a csákány és a lapát nyelénél”. A nyolcvanas évek közepére csökkent az építőtáborok vonzereje, hanyatlott a munkamorál, és a téeszek dolgozói is sokszor panaszkodtak a diákokra: szerintük több kárt okoztak, mint hasznot.

Krumpliszedés az újbögi építőtáborban, 1976
Krumpliszedés az újbögi építőtáborban, 1976Fortepan / Urbán Tamás

A hivatalos cél az volt, hogy a fiatalok „segítsék a szocializmus építését hazánkban, és hogy ezzel is hozzájáruljanak önmaguk szocialista típusú emberré neveléséhez”, de valószínűleg nem emiatt maradt emlékezetes a hajdani résztvevők számára az építőtábor. Sokkal inkább azért, mert barátokat szerezhettek, megismerkedtek életük első szerelmével, vagy éppen a tablettás bor hatásaival. 

Mentes Anyu szakácskönyvek

 

„A kevesebb több. A mentes jobb."

 

Nemes Dóra újságíró, a Mentes Anyu márka és közösség megálmodója, de mindenekelőtt kétgyerekes anyuka. Szakácskönyveiben kipróbált recepteket válogatott össze, amelyek az inzulinrezisztensek, cukorbetegek, vagy életmódváltók étrendjébe passzolnak.

A könyvekbe most betekintést nyerhetsz. 
Amit az online lapozgatóban megtalálsz:

  • Tartalomjegyzék
  • Előszó
  • Részlet Étrendem - Szarka Dorottya dietetikus kisokosából
  • + 1 recept is!

Mentes Anyu szakácskönyve 1+2 kedvező áron online rendelhető!

 

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra