pszichológia árnyék személyiség jung

Az árnyék fogalma Carl Gustav Jung svájci pszichológustól, az analitikus pszichológia megalapítójától származik. Jung Freud tanítványaként indult, majd utazásai után, a törzsi kultúrákat megismerve megalkotta saját személyiségelméletét. Jung úgy vélte, hogy személyiségünk különböző rétegekből tevődik össze. Amit mások felé is szívesen mutatunk, ami érintkezik a többi emberrel, az a perszóna.  A szó görög eredetű, és álarcot jelent: ezt öltötték fel az ókori Görögországban a színészek az előadásokon.

Egy perszónánk van, de szerepünk több is lehet: egyszerre lehetünk anyák, dolgozó nők, szeretők, barátnők stb. A perszóna három tényező mentén alakul ki: milyen az énideálunk, mit várnak el tőlünk a többiek, és milyen a realitás, amelyben mindez testet ölthet. A perszóna jó esetben rugalmas, és tisztában vagyunk vele, hogy nem azonos személyiségünk egészével. Nem szerencsés például, ha valaki a munkájával, illetve az ott betöltött pozíciójával azonosítja magát, hiszen ez a korlátlan azonosulás akár lelki krízisekhez vagy betegségekhez is vezethet. 

Az árnyék a perszóna ellentéte, gyakorlatilag azoknak a tulajdonságoknak, hajlamoknak az összessége, amelyet tudatos szinten elfogadhatatlannak tartunk. Itt vannak mindazok a tartalmak, amelyeket elítélünk vagy elfojtunk: például destruktív gondolataink, a társadalom számára nem elfogadható ösztönök vagy indulatok. „Az árnyékszemélyiség gyermekkorban alakul ki, bár egy része velünk született. A család és a tágabb környezet, továbbá a társadalom által elfogadhatatlannak vélt ösztönök, viselkedések és tulajdonságok a környezet nyomása, büntetése, elvárásai miatt lehasadnak a személyiségről, és elfojtódnak. Később már a személy (az ego) saját értékrendjével és énképével össze nem egyeztethető tartalmak is idetartoznak” – mondja Clark Glória pszichológus. 

Sötét alakok

Hogyan tudunk „találkozni” az árnyékunkkal, illetve felismerni, hogy mi alkotja azt? A pszichológus szerint álmainkban, kontrollálatlan kitöréseinkben és másokra vetített formában jelenhet meg: Például, ha álmainkban egy velünk azonos nemű negatív szereplő bukkan fel, vagy üldöz bennünket egy sötét alak, akkor nagy valószínűséggel saját árnyékunk mutatja meg magát. „Viselkedésünkben akkor érhetjük tetten, amikor saját magunk számára is váratlan és érthetetlen dolgokat teszünk: elveszítjük a kontrollt az indulataink felett, vagy teljesen elragad bennünket egy érzelem vagy ösztön, és ennek hatására olyasmit teszünk, ami a lelkiismeretünkkel, józan belátásunkkal ellentétes. Idetartoznak függőségeink is.” Az árnyék könnyebben „előbújik” belőlünk, amikor nagyon fáradtak vagyunk, vagy nagy rajtunk a nyomás, a stressz. Illetve alkohol vagy kábítószer hatása alatt is könnyen tetten érhetjük énünk sötét oldalát.

Legtöbbször azonban az árnyékunkat másokra vetítjük. „Érdemes megvizsgálnunk, vajon mi miben hasonlíthatunk arra a velünk azonos nemű személyre, aki nagyon idegesít bennünket, vagy aki az »ellenségünk«. Vajon nem azért zavar-e bennünket, mert olyan, mint amilyenek mélyen belül mi is vagyunk, de nem szeretnénk ezzel szembesülni?” – teszi fel a kérdést a szakember. 

Szembenézés a sötét oldallal

Minél merevebb a perszóna, tehát minél jobban azonosulunk a külvilág felé mutatott képünkkel, annál több dolgot fojtunk el, így árnyékunk egyre erősödik, egyre sötétebb és erőszakosabb lesz. Hogy ezt elkerüljük, érdemes integrálni, azaz tudatosítani és magunkba olvasztani ezeket az elfojtott ösztönöket és vágyakat. Ez azzal kezdődik, hogy szembenézünk énünk „sötétebbik” oldalával, elfogadjuk, hogy nemcsak azok vagyunk, akiknek szeretnénk mutatni magunkat, hanem kettős természetünk van: énünknek van egy olyan oldala is, amely agresszív, destruktív, vagy számunkra elfogadhatatlan tulajdonságokkal rendelkezik.

Nem könnyű, de megéri

„Az árnyékkal való szembenézés elsőre talán nehéz és fájdalmas élmény lehet, hiszen összetörik a magunkról kialakított ideálkép” – figyelmeztet Clark Glória. Ugyanakkor megéri a fáradságot: az árnyék ugyanis kreatív energiával láthat el bennünket. „Sokszor az elfojtott tulajdonságok igen hasznosnak bizonyulhatnak, ha a tudatos kontrollunk alá vonjuk őket. A szembenézéssel, tudatosítással az árnyék meg is szelídül, hiszen többé nem tápláljuk az erejét az elfojtás által. Ha árnyékunkat legalább részben integrálni tudtuk, akkor rugalmasabbá válik a személyiségünk, jobban tudunk alkalmazkodni nehéz helyzetekhez, és másokkal szemben is megértőbbekké válunk, hiszen már tudjuk, hogy mi sem vagyunk tökéletesek.”