Pornófüggőség agy

Dr. Nicole Prause, a Liberos független kutatóintézet alapítója és vezetője a szexuális viselkedést és a szexualitás biológiai oldalát vizsgálja munkájában. Prause kutatásai alapján úgy véli, erős túlzás a pornóra való rákattanást a drogfüggőséghez hasonlítani, hiszen erre semmilyen konkrét bizonyíték nincsen – olvasható a Psychology Today hasábjain.

Pszichológiai és nem biológiai függőség

Prause és munkatársai azt vizsgálták kísérletek segítségével, hogyan reagál az emberi agy a pornóra. Műszeres letapogatással mérték alanyaik agytevékenységét, miközben azok párjukkal szeretkeztek, illetve amikor pornográf filmekre végeztek önkielégítést. Az addikció egyik jellemzője, hogy a függőséget okozó dologra sokkal erőteljesebben reagál az érintett agya. A pornó esetében nem találtak erre utaló jeleket a kutatók.

Természetesen léteznek olyan emberek, akik egész nap megállás nélkül szexvideókat néznek. A jelenség azonban pszichológiai, és nem biológiai eredetű – véli a szakember. Sokan menekülésként kattannak rá a pornóra – ezzel próbálják elfeledni depressziójukat vagy kitörni a stresszből. Másoknál egyfajta megszokássá válik a pornónézés: ők észre sem veszik, és egyre több időt töltenek a felnőttfilmek bámulásával, más, hasznosabb elfoglaltságok kárára.

Prause szerint a pornófüggőség félreértelmezése súlyos károkat is okozhat az érintetteknek. Mivel a kábítószer-függőséghez hasonló, biológiai alapú addikciónak gondolják, hasonló módszerekkel is próbálják kezelni azt a szakemberek, a legtöbb esetben eredménytelenül. Szerencsétlen betegeiket hosszas, megerőltető leszoktató kezelésnek vetik alá, melynek káros lelki hatásait később terápiás úton kell eltüntetni. Rengeteg dezinformáció is kering a témában, egyesek például azt híresztelik, hogy a pornófüggés út a pedofília és az erőszakolóvá válás felé.

Nem a pornó teszi tönkre a házasságot

Azok, akik a szexfilmek ellen ágálnak, azt is gyakran emlegetik, hogy a pornónézés megrontja a párkapcsolatot és tönkreteszi a családokat. Pedig párkapcsolati problémák mindig is voltak, már jóval a pornó megjelenése előtt, és egy kapcsolat stabilitása nem azon múlik, néznek-e pornót a felek, vagy sem. Az pedig egyénenként változó, kinek fér bele az értékrendjébe, hogy a párja pornót néz, illetve ki az, aki ezt a megcsalás egy formájának tekinti.

Szintén sokan féltik a gyerekeiket a pornótól, attól tartva, hogy megrontja őket és károsítja későbbi szexualitásukat, ha a barátaikkal titokban erotikus újságokat bújnak vagy belepillantanak egy-egy felnőttfilmbe. A gyerekek ilyenkor természetes kíváncsiságukat próbálják kielégíteni. Habár természetesen minden pszichológiai inger kihat valamelyest a szexuális fejlődésre, a kutatások azt mutatják, sokkal erőteljesebben hat a szülők szexualitáshoz való viszonya a gyerekek lelki fejlődésére, mint azok az ingerek, melyeket ilyen módon szereznek.

Az is viták tárgya, hatással van-e a pornónézés a gyerekek agyának fejlődésére, vagy pedig fordítva, indokolható-e biológiai, agyi különbséggel az, hogy egyes gyerekek szívesebben néznek erotikus tartalmakat, mint mások. Mivel pornót vetíteni kiskorúak számára illegális, ezért nem léteznek kutatások, amelyek ezt empirikusan bizonyítani tudnák. Az viszont valószínű – véli Prause –, hogy azok a gyerekek, akik szexuálisan előbb érnek és erősebb nemi vágyakat mutatnak, mint társaik, hamarabb fedezik fel a felnőttfilmeket és kíváncsibbnak mutatkoznak irántuk.

Olyat is olvasni olykor, hogy a mai, jóval szélesebb körben elérhető és más formában – főként különböző internetes csatornákon – terjesztett pornográfia máshogy, sokkal intenzívebben hat az agyra, mint régebben a mozis, videós szexfilmek, ezért könnyebben és erősebb függőséget okoz. Prause ezt is cáfolja. A kísérletek semmilyen agytevékenységbeli eltérést nem mutattak, amikor az alanyok klasszikus módon, videón, tévében, illetve amikor interneten néztek pornót.

Másként hat az agyra a szex és a maszturbálás

Fontos azt is megemlíteni, hogy mennyire más folyamatok játszódnak le az agyban, amikor partnerével szeretkezik, mint amikor pornóra maszturbál valaki. A két dolog teljesen más, ezért nem is szabad összemosni őket – véli Prause. A kutató éppen ezért megalapozatlannak tartja a szexrobotoktól való félelmet, azok ugyanis sohasem lesznek képesek felváltani azt a különleges érzést, melyet egy hús-vér partnerrel való szexuális együttlét jelent.

Az intézetben folyó legújabb kutatások az ún. periorgazmikus jelenségekkel foglalkoznak. Ezek azok a különös idegi és testi változások, melyek az orgazmus pillanatát követően jelentkeznek egyeseknél, amikor tényleg a csúcson érzik magukat. Egyesek ilyenkor nevetni kezdenek, mások sírni, megint másokra gyengeség törhet rá, vagy akár fájdalmat is érezhetnek. A hasonló különleges jelenségek kizárólag két ember közötti szeretkezés esetében léteznek. Amikor valaki pornóra végez önkielégítést, folytonos izgalmi állapotban van, nincsenek hasonló csúcspontjai – ez is bizonyítja a markáns különbséget a két dolog között.

Végezetül Prause felhívja a figyelmet rá, mennyi áltudományos, hamis híresztelés terjeng, melyek inkább a szenzációhajhászás és nem az ismeretterjesztés céljából születnek. Vigyázni kell – állítja – az olyan tartalmakkal, melyek tudománytalan megfogalmazással és túlzásokkal élnek. Amikor valaki azt állítja, a szex vagy az önkielégítés dopaminnal „árasztja el” az agyat, könnyen gyanítható, hogy nem érti, miről beszél, ugyanis tudományos megfogalmazásban sohasem használnak efféle kifejezéseket.