Egyre sürgetőbbnek érzed a vágyat, hogy anya/apa legyél, de nem mersz belevágni, amíg nincsenek meg hozzá az alapvető anyagi feltételeitek? Ez komoly dilemma, ezért megkérdeztük pszichológus szakértőinket, köztük a SelfGuide pszichológiai műhely és az Önsegítő személyiségfejlesztő műhely alapítóit arról, hogy szerintük mennyire jogosak ezek a félelmek. Túlzott óvatosságnak, esetleg a kapcsolatban való bizonytalanság jelének vagy józan megfontolásnak érdemes értékelni a hasonló aggodalmakat?
Sorozatunk korábbi részeit itt olvashatod el.
Kuna-Várhelyi Gábor: Elsősorban biztonságra van szükségünk
Van néhány alapvető emberi igény, amelyekről hosszú távon semmiképp nem lehet lemondani. Az egyik ilyen a biztonság. Gondoljunk csak az utóbbi egy év krízisére! Rövid távon talán elviseljük a világunk biztonságának elvesztését, és igyekszünk alkalmazkodni az új feltételekhez, de ha mindezt sokáig kell kibírnunk, az bizony fárasztó, szorongáskeltő. Ma már talán nem meglepetés, hogy a Covid-karantén időszak elején beharangozott baby boom, a születések számának emelkedése elmaradt. Ellenkezőleg, átmenetileg csökkent a gyermekvállalási kedv. Aranyos gondolat volt, hogy ha kényszerűen otthon kell majd ülnünk, több időnk lesz egymásra, és azt bizonyára gyermeknemzéssel fogjuk elütni. Az ember viszont nem így működik. Sőt, egyik élőlényfaj sem működik így. Az állatvilágban jól ismert és dokumentált jelenség, hogy amikor a környezeti feltételek romlanak, az élőlényközösség tagjai stresszt élnek át, a születések száma csökken. Mindez logikusan belátható, természetesen működő születésszabályozási eszköz. Ha rosszak a feltételek, túlélni kell, és nem további munka- és energiaigényes vállalkozásokat indítani. Egyszerű ez.
Néha elfeledkezünk róla, de az ember is a természet része, ránk is vonatkoznak a törvényszerűségei, és ugyan tudattalanul, de mi is alkalmazzuk a szabályait. Ha hiányzik a biztonság, nem akarunk elköteleződni, utódokat létrehozni. Van viszont néhány képességünk, amivel azért mégis többek, összetettebbek vagyunk az élővilág többi képviselőjénél. Az egyik ilyen a gondolkodás, elemzés, belátás képessége. Mi megtehetjük, hogy megfigyeljük és végiggondoljuk, mi lehet a biztonságunk vagy bizonytalanságunk forrása. Ha jövőtervezésben, elköteleződésben, gyermekvállalásban gondolkodunk, kétségtelen, hogy vannak objektív feltételek, amiknek teljesülniük kell, hogy bele merjünk vágni. Ha nincs hol lakni, ha az elszegényedés veszélye fenyeget, nehéz lelkesedni, és azt mondani: „Mindegy, lesz, ami lesz, vágjunk bele!”.
De van sok olyan kapcsolat is, ahol nehezen megy az elköteleződés, ahol egyik vagy másik fél részéről évek óta tart a halogatás, pedig objektíven nem ennyire éles a helyzet. Az elakadást, a halogatást persze saját magunk és a másik számára is indokolnunk kell. „Majd, ha tudunk kocsit venni… majd, ha meglesz a ház… majd, ha kineveztek… majd, ha…” Némelyik szempont sokszor persze jogos, de sok esetben inkább a „majd”-on van a hangsúly. Bizonytalanság van bennünk a szükséges biztonságérzés helyett, érezzük ezt, indokokat keresünk, és a választ az anyagi feltételek hiányában találjuk meg.
Alapfeltételek és kapcsolati biztonság. Mindkettő kell, hogy jól menjen az elköteleződés. Ha az utóbbi megvan, és elég erős, képesek vagyunk akár kockázatot is vállalni. Nehéz helyzetben vagyunk, albérletben élünk, Covid van? Nem baj, együtt meg fogjuk oldani. De ha bizonytalanok vagyunk magunkban, a saját igényeinkben vagy a kapcsolatban, nincs az a csillagászati összegeket mutató bankszámlakivonat, ami feloldhatná ezt.
Szalay Ágnes: Igen és nem
Ez a kérdés elég bonyolult, és messze nem csak pszichológiai, így attól tartok, nem fogok tudni elkerülni egy kis egyrésztezést-másrésztozást. Azt gondolom, az ideális az lenne, ha minden, az életét éppen együtt kezdő párnak, illetve családnak meglenne a saját helye. Az ő házuk, ami az ő váruk. Azonban ez lassan újra nagyon sokaknál az elérhetetlen álom kategóriába kerül. Egyre nehezebb a fiataloknak saját lakáshoz jutni vagy albérletet fenntartani, és az sem biztos, hogy megéri, ha az erejüket meghaladó anyagi elkötelezettségbe hajszolják bele magukat, hogy meglegyen a külön ingatlan. Ezért aztán ne is házasodjanak vagy vállaljanak gyereket? Hát nyilván nem. Ha úgy érzik, hogy igazán vágynak a házasodásra, vagy a gyerekre, akkor vágjanak csak bele! Eléggé felkészültnek úgysem fogják érezni sosem magukat, szóval erre kár lenne várni.
Az viszont fontos, hogy vágyjanak rá. Számtalan hamis és csalóka indokból jönnek létre házasságok és fogannak meg gyerekek, és ezek miatt már eleve kudarcra lehetnek ítélve, még ha meg is vannak az anyagiak. Tehát ne azért lépje meg a pár a nagy lépést, mert ezt várják tőle, vagy mert abban reménykedik, hogy a mérföldkő átugrása majd javítani fog az egyébként több sebből vérző kapcsolaton. Szóval a legbiztosabb feltétel, aminek meg kell lenni: az érzelmi elköteleződés. Na de ha ez meg is van, az egyéb feltételek hiánya annyi feszültséget, létbizonytalanságot, stresszt és egyensúlytalanságot vihet a kapcsolatba, hogy a legelkötelezettebb párok is szenvedhetnek benne. Mi minden lehet a gond?
Egyensúlytalanság
Természetesen előfordul egy pár élettörténetében, hogy hosszabb-rövidebb ideig egyiküknek több áldozatot kell hoznia, jobban kell alkalmazkodnia, mint a másiknak. Ha azonban tartósan nehezebb a pálya az egyik félnek, attól kiszolgáltatottá válhat, alárendeltnek érezheti magát – így igazságtalanná válnak a feltételek, és ez hamar boldogtalansághoz vezet. Egy együttélés vagy gyerekvállalás során ilyen egyensúlytalanság számos okból előállhat. Az egyiküknek van munkája, a másiknak nincs. Valamelyikük lakóhelyére, családjához, városába, netán országába költöztek, és míg az egyik fél a komfortzónájában, barátai, szerettei között van, a másik egyedül, párján kívül magányosan. A kisbaba gondozása az egyikük vállát nyomja inkább. Valamelyikük beteg rokont ápol. Egyenlőtlen az anyagi javak eloszlása stb. Ha a pár, a család elszánt abban, hogy mindenki számára prioritás, hogy mindenki jól legyen, akkor ezeket a helyzeteket kezelni kell. Ehhez pedig az szükséges, hogy bizalommal, őszintén, a másik érzéseit elfogadva tudjanak beszélni egymással. Ha nincs is rövid távon drasztikus megoldás a helyzetre, az már rengeteget segít, ha a másik tisztában van a nehézségeimmel, jogosnak ismeri el, és netán azt is megtapasztalom, hogy a helyzet kezelésére, a kompenzálásomra, támogatásomra közösen igyekszünk kitalálni valamit. Ha ott vagyunk egymásnak, a párunk támaszkodni tud ránk akkor is, ha nekünk könnyebb valamiért – akkor egész nehéz helyzetek is sokkal könnyebben vehetők, örömtelibbé válhatnak.
Intimitás hiánya
Ha nincs idő és tér a fiataloknak magukban lenni, időt tölteni együtt, akkor azt hamar megsínyli egy kapcsolat, akár van gyerek, akár nincs. Nem véletlen, hogy tapasztalt párterapeuták is az együtt töltött időt javasolják mint a házasság fenntartásának legfőbb eszközét. Akármennyire is kénytelen valaki sokat dolgozni, akárhogyan is össze kellett költözni az anyósékkal, arra nagyon érdemes figyelni, hogy meglegyen a párnak az együttléthez szükséges idő és tér.
Családi problémák
Ha nincs meg a feltétele annak, hogy a pár külön kezdjen bele a közös életbe, akkor veszélyesebb lehet, hogy a már meglévő családi konfliktusok, a szülőkkel, testvérekkel való játszmák beszippantják a párt, és részévé válhatnak egy olyan viszálynak, ami nem is az övék. Ebben érdemes tudatosnak lenni, és megint csak: egymás között őszintén, a problémát nem elmismásolva beszélni a helyzetről.
Anyagi gondok
Nagyon nyomasztó, ha az életben maradás, a megfelelő körülmények megteremtése erőn felüli munkát igényel vagy bizonytalan. Ebben a helyzetben talán az lehet a legjobb tanács, hogy nem kell azt hinni, hogy muszáj a helyzetet egyedül megoldani, hanem érdemes lehet megbízható és szakértő segítséget igénybe venni.
Összességében azt gondolom, hogy jó, ha egy új életszakaszhoz minden feltétel adott, de a körülményeknél talán fontosabb feltétel az egymás iránti bizalom és az őszinte és elfogadó kommunikáció képessége.
Milanovich Domi: A pénz nem boldogít, de az egészséges élethez kell
Bár a pszichológia máig hajlamos az individualizáló megközelítésre, azaz sokszor az egyén szintjén igyekszik segítséget nyújtani, lényeges, hogy a kliensek társadalmi, kulturális, politikai és bizony, gazdasági beágyazottságát is figyelembe vegyük. Az emberek pénzügyi helyzete ugyanis pszichés jóllétük egyik meghatározó eleme. Számos kutatás kimutatta, hogy a nélkülözés komoly rizikófaktora a testi-lelki betegségeknek. A szegénység befolyásolja a gyerekek agyi fejlődését, olyan negatív következményeket okozva, amelyek egész életükre kihatnak. A szegénységet persze nem stigmatizálni kell, hanem minden lehetséges eszközzel felszámolni. Ez társadalmi felelősségünk.
Hiába tanultuk, hogy nem illik a pénzről beszélni, „egymás zsebében turkálni”, igenis fontos ezekről a kérdésekről a kapcsolat legelejétől kezdve megtanulni nyíltan kommunikálni, de legkésőbb a közös élet, a gyermekvállalás tervezésekor. Az alábbiakban összegyűjtöttem 5 szempontot, amit szerintem érdemes átgondolnotok:
- Az őszinteségről és a bizalomról is szól. Tegyük fel, jó ideje jársz valakivel, amikor kiderül róla, komoly adóssága van. Mint az Aladdinban: Jázmin csak a végén tudja meg, hogy akit hercegnek hitt, igazából koldus. Alapvetően szomorú és nagyon emberi, ha valaki szégyelli a helyzetét, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet megbízni valakiben, aki végighazudja a mesét? Jó ötlet őt választani? Mi a garancia arra, hogy másban igazat fog mondani? A pénzügyi titkokkal nem az a baj, hogy megoldhatatlanok, hanem az, hogy hazugságban tartanak. Az őszinteség, az átlátható kommunikáció viszont legalább olyan fontos alapja a kapcsolatnak, mint a pénz.
- Fokozhatja a hatalmi egyenlőtlenségeket. Bármennyire törekszik a nemi egyenlőség elérésére egy heteroszexuális pár, a rendszer számos eleme ma is abba az irányba hat, hogy visszahúzza őket a hagyományos nemi szerepekbe: a férfi terepe a publikus szféra, a munka világa, a pénzkeresés; a nő legyen otthon, vezesse a háztartást, gondoskodjon a család érzelmi, testi, lelki szükségleteiről. A gyermekvállalás ebből a szempontból egy rendkívül kitett időszak, amikor elbillenhetnek a hatalmi viszonyok. Nem véletlen, hogy gyakran a párkapcsolati erőszak is ekkor veszi kezdetét. Azzal, hogy valaki – túlnyomó többségében a nők – kiesik a munkaerőpiacról, kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Extra tudatosságot igényel, hogy a pár továbbra is arányosan ossza meg a terheket, odafigyeljen mindenki szükségleteire, és kompenzálja a másik felet azon a területen, ahol nehezebben tud bevonódni. A nőnek legyen lehetősége önmegvalósításra, intellektuális tevékenységekre, sportra, stb., a férfi tudjon időt tölteni a babával. Azonos nemű pároknál ezek a dinamikák szintén előfordulhatnak.
- A gyerekért te vállalsz felelősséget. Bár törvény is tiltja, hogy gyerekeket szegénység miatt szakítsanak el a szüleiktől, és a család anyagi támogatása az államnak is feladata, sajnos ez sokszor nem valósul meg a gyakorlatban. Természetesen az is lényeges, hogy a gyermekvállalás előtt fel tudd mérni, hogy képes vagy-e biztosítani a testi-érzelmi-társas fejlődéshez szükséges alapfeltételeket. Mi tartozik ebbe? Ha a sokat emlegetett Maslow-piramisból indulunk ki, akkor az biztosan, hogy a fiziológiai (étel, ital, ruha, fűtés, tisztálkodás) és a biztonság iránti szükségletek (otthon, kiszámíthatóság) kielégüljenek. Ez persze semmit nem von le a szeretet, a valahová tartozás, a megbecsültség jelentőségéből. Ezek talaján tud létrejönni az összes többi: a kognitív vagy az esztétikai szükségletekre való odafigyelés.
- Tervezd meg a családi költségvetést. Amikor gyereket vállal az ember, a kiadásai és a bevételei átrendeződnek. Ha kétszülős családról van szó, az egyikük fizetése kiesik, a szülés után járó ellátások összege nem túl magas. Jó eséllyel a másik szülőnek is kevesebb ideje lesz dolgozni – hacsak nem akar lemaradni a gyereke első éveiről. Az is igaz, hogy várhatóan lesznek olyan költségek, amik átmenetileg nem fognak terhelni titeket, mert a baba érkezése életmódváltást is jelenthet. Nem fogtok annyit bulizni, programokra járni, utazni, legalábbis az elején. Érdemes kiszámolni, hogy első körben mennyibe kerülhet a babavárás, illetve tudatosítani, hogy milyen feltételeket tartotok optimálisnak a gyereknek. Ha jó minőségű használt cuccokban is gondolkodtok (pl. babakocsi, gyerekülés, játékok), sok pénzt takaríthattok meg, és a környezetet is kímélitek. A gyerekek gyorsan nőnek, nem biztos, hogy mindenből vadiújat kell venni. A klímakatasztrófa korában nem feltétlenül kell minden talpalatnyi helyre új házakat építeni, ki lehet használni a már létező ingatlanokat.
- Törődésnek álcázott kontrollálás. Nagyon fontos, hogy bárkinek, aki gyereket nevel, legyen támogató hálója. Körülvegyék olyan családtagok, barátok, akik be tudnak segíteni – étellel, szeretettel, gyerekfelvigyázással, fuvarokkal, de ha szükséges, akár anyagiakkal is. Ugyanakkor nem mindegy, hogy ez milyen dinamika keretében zajlik. Tenned kell cserébe valamit? Elvárásokkal jönnek a szüleid a pénzért cserébe? Bele akarnak szólni, hogy mit hogyan csinálj? Sértik az autonómiádat? Vannak emberek, akikkel szemben nagyon nehéz tartanod a határaidat, ha közben szívességeket fogadsz el tőlük. Ha nehezebb köztetek a viszony, érdemes kihagyni belőle a pénzt, és inkább másokhoz fordulni segítségért, vagy lejjebb adni az igényekből, ha ez lehetséges.
