paks atomerőmű

Bár Csernobil óta rendkívül óvatosan viszonyul a világ az atomreaktorokhoz, a jelenlegi biztonsági szabályok az élővilágra is tekintettel vannak. Nem véletlen, hogy szinte burjánzik a növényzet, és az állatvilág is igencsak változatos formát mutat a környéken. Paks mellett öröm állatnak lenni, hiszen békében és biztonságban növekedhetnek rágcsálók, patások, halak és szárnyasok generációi. 

Paks és környéke az őskor óta lakott vidék, egykor római limes vezetett keresztül a tájon. A paksi Sánchegyen, az egykori Lussoriumon római auxiliáris csapatok állomásoztak, míg a Duna túloldalán a jazig törzsek éltek. Ez a hegy a dunántúli vidék legmagasabb löszös képződménye, szomszédságában tájvédelmi terület, az Ürgemező húzódik, mely többféle védett állatfajnak is otthont ad.

Paks, a magyar atomváros

1967 őszén jelent meg a kormányhatározat az első magyarországi atomerőmű építéséről, amely a Duna és Csámpa-puszta között fekvő, hajdan Magyari-pusztának nevezett területet jelölte ki helyszínnek. Két évvel később megkezdték a tereprendezést is, a 70-es évek közepén pedig beköltöztek az első dolgozók is a leendő atomreaktor környékén felhúzott lakótelepekbe. 1975. október 3-án lefektették az atomerőmű alapkövét, majd 1982. december 28-án megindult a kísérleti termelés az első blokkban. 1987-re elkészült a reaktor negyedik blokkja is. Az atomerőmű napjainkban az ország áramtermelésének 53,6 százalékát adja. 

Az erőmű hulladékának tárolására 2007-ben egy atomtemetőt hoztak létre a környékbeli Bátaapáti alatt. A Tolna vármegyei atomfaluba kerülő radioaktív hulladékok felezési ideje körülbelül 30 év, s ezen hulladékokat később sem tervezik a felszínre hozni, biztonságban nyugodhatnak a föld alatt. 

"A Paksi Atomerőmű két nagyobb nemzeti park, a Duna-Dráva Nemzeti Park és a Kiskunsági Nemzeti Park által határolt területen helyezkedik el. Az emberi beavatkozás ellenére az erőmű közvetlen környezete bővelkedik a természeti kincsekben. A homoki gyepek, a mocsári, lápréti, ligeti növényzet (Régi- és Új-Brinyó), az égeres láp-mocsár erdő, a dunaszentgyörgyi fás legelő, a paksi dunai ártér számos védett növény- és állatfaj számára nyújt élőhelyet" - írja az atomerőmű honlapja az élővilág sokszínűségéről. 

"Minden évben készítünk környezetvédelmi jelentést, amely számos adatot is tartalmaz" - tájékoztatta a Díványt az Atomerőmű sajtóosztálya. Mint írták, a paksi atomerőmű legnagyobb előnye a többi, nem megújuló energiaforrással szemben, hogy egyáltalán nem bocsát ki szén-dioxidot, ezzel évente 2 millió ember oxigénszükségletét takarítva meg. Ez megegyezik a magyar erdők évi oxigéntermelésével.

Folyamatosak a vizsgálatok, az eredmények transzparensek

Természetesen valamennyi izotóp kikerül a természetbe, ezt hazánkban 2004 óta újfajta korlátozási rendszer szabályozza. A paksi atomerőmű azonban még a szigorított szabályoknak is bőven megfelel, legutóbbi izotópspecifikus vizsgálataik szerint annak mindössze 0,32%-át, összességében pedig ebből 0,08%-ot tesz ki a levegőbe jutott anyag.

Az atomerőmű Üzemi Környezeti Sugárvédelmi Ellenőrző Rendszerének feladata, hogy közvetlen környezeti mérésekkel is bizonyítsa, az erőmű normál üzemben nincs a megengedettnél nagyobb hatással a környezetre. 

"Az erőmű környezetének sugárvédelmi ellenőrzése részben távmérő rendszereken, részben mintavételes laboratóriumi vizsgálatokon alapul. A kibocsátott radioaktív izotópok közvetlen környezeti megjelenésével kapcsolatban azt tapasztaltuk, hogy azok még az igen érzékeny vizsgálati módszerek mellett sem voltak kimutathatóak a földfelszíni levegőmintákban, az erőműtől 1-2 km távolságra" - írja az erőmű összegzésében.

"A dunai iszapminták, valamint az állomások környezetében vett talajminták és fűminták egyikében sem találtunk az erőműtől származó radionuklidot. A halastavak víz- és iszapmintáiban szintén nem lehetett kibocsátásból származó radioaktív izotópot kimutatni."  

A paksi víz a környező halastavaknak biztosít vízutánpótlást, egy része pedig a Dunába ömlik. A beömlés alatti néhány kilométeres szakasz vízi élővilága a kiemelten magas és tápláló biomasszának köszönhetően nem véletlenül az egyik legszámottevőbb fajgazdagságú a térségben. A különböző gázlómadarak is előszeretettel táplálkoznak ott, különösen akkor, amikor télen a környező tavak befagynak. A horgászható vízfelület a már említett, környező tavakon közel 55 hektár. A legnagyobb tava, a Kondor-tó a néhol 7 méteres vízmélységével, vén fáival, bokros, nádas partjával ideális élőhelye mind a vízi, mind a vízparti élővilágnak.

A közeli fadd-dombori Duna-holtágra is pozitív hatással van a paksi atomerőmű jelenléte, ugyanis a kialakított csatornarendszernek köszönhetően a korábban pusztuló holtág új életre kelt. Immár újra fészkel a kócsag, a vörösgém, a vándorsólyom és az egerészölyv, de otthonra találtak a nagyvadak, őzek, szarvasok és vaddisznók is.    

Hódító hódok

És nemcsak madarak, illetve nagyobb vadak, hanem rágcsálók is élnek a vízpartok mentén. Paks környéke kiemelten gazdag hódokban. A cikkben szereplő képeket is jegyző Vincze Bálint természetfotós évek óta lesi és dokumentálja a környékbeli hódpopulációt, munkáját a környékbeli horgászok is segítik. Míg pár éve ezeket az egykor védett állatokat Európában a kipusztulás veszélye fenyegette, mára – főként a Dunántúl ezen szegletében – rengetegen élnek, már természetvédelmi státuszuk is megváltozott az elszaporodás miatt.  Paks környékén azonban az atomerőmű védett környezetének köszönhetően biztonsággal élhetnek. Mivel természetes ellenségük nincs, várhatóan saját populációjuk önszabályozása is beindul idővel.  

Ha kíváncsi vagy egy másik atomerőmű környékének élővilágára is, ide kattintva a csernobili reaktor közelében élő állatokat is megismerheted.