Van, aki élete párját ismeri meg egy ilyen eseményen, és van, aki élete traumáját szenvedi el, vagy épp arra emlékeztetik. Lássuk, kinek mitől emlékezetes egy-egy fesztivál akár jó, akár rossz értelemben.
Nyári balesetek fesztiválkörnyezetben
A nyárhoz a fentieken kívül sajnos a heveny emésztőszervrendszeri betegségek is hozzátartoznak: oltári pech, hogyha a tervezett hatalmas bulizás éppen egy ilyen betegséggel esik egy időszakra…
„Egy kisebb nyári fesztiválra utaztam dolgozni, ne úgy képzeld el, mint manapság a Szigetet vagy akár a Soundot:
ez igazi rockerbuli volt, ahol érezhetően nem arra helyezték a legnagyobb hangsúlyt, hogy mindenhol tip-top állapotú angolvécék legyenek.
Ilyen körülmények között és munka mellett ideális volt, hogy folyamatosan a ToiToi-hoz kellett rohangálnom, mert nincs mit szépíteni ezen, hasmenésem volt. Tízszer olyan vacakul éreztem magam, mint általában ilyenkor szoktam, de legalább hamar kaptam tippet egy eléggé hatékony és az orvosok által sem ellenjavallt készítményre, onnantól a napi háromszor három tablettát dobáltam be, így csak rossz volt a gyomrom, de legalább nem rohantam a gusztustalan vécébe” – idézte fel egy neve elhallgatását kérő olvasónk.
Van, akinek ennél kicsit komolyabbak a gondjai: bulizás közben adódhatnak ugyanis kisebb-nagyobb balesetek is.
„Elmentünk egy vidéki fesztiválra, és a lánynak, aki a szobatársam volt, nagyjából a nulladik percben ment ki a bokája. Helyi ügyelet meg minden megvolt, de ráállni nem tudott. Hab volt a tortán, hogy ő vezetett le, ráadásul nem is saját autóval, hanem egy olyannal, amit rajta kívül senki más nem vezethetett volna. A rögzítőben ezt nyilván nem tudta megtenni, szerencsére volt, aki beugorjon, meg a pasija támogatta ott napokig. Még nekem is nehéz volt nézni, nem hogy neki átélni…” – ecseteli Szandra.
De hallottunk lábujjtöréses esetről is, amiben az az igazán kényelmetlen, hogy úgysem csinálnak vele semmit,
viszont ha maradsz bulizni, onnantól kezdve aggódhatsz amiatt, hogy ki lép rád.
Ruházati gondok
Egy fesztiválra mindenki igyekszik kirittyenteni magát a zenei stílusnak és saját ízlésének megfelelően. Talán a Sziget a legszínesebb, és ez a helyszíne következő történetünknek is.
„Akkoriban még ki mertem menni az utcára melltartó nélkül is, ez most már pár szüléssel később elképzelhetetlen, de akkor még lehetséges volt. Szóval így viseltem egy félvállas, tapadós felsőt, és valamiért viccesnek tartottuk, hogy az ásványvizes üveg kupakjából fogyasszuk el italunkat,
ami természetesen rám ömlött, és így a képzeletnek már végleg nem hagyott semmit.
Legalább jó meleg volt, és gyorsan száradt!” – mondja Ági, akinek ez még mindig kellemesebb élménye lehet, mint amivel Zita szembesült.
„Nem köntörfalazok, nekem megjött a Szigeten úgy, hogy abszolút nem voltam a dologra felkészülve, ezért papír zsebkendőkkel kellett megoldanom a dolgot. Ez még azelőtt volt, hogy élelmiszerüzlet meg hasonlók nyíltak volna a fesztivál területén, ki kellett volna gyalogolnom a bejáraton túli nagyáruházig, ez még mindig jobb ötletnek tűnt!” – mondta el.
Szerelem, szerelem…
Átkozott gyötrelem, ami bár fesztiválkörülmények közt is fellobbanhat, megtörténhet az is, hogy csak szalmalángrománc lesz belőle, vagy még az sem. Szilvi esetében az utóbbiról van szó.
„Mentünk egy elektronikus zenei fesztiválra, vagyis mentünk volna, de pár nappal előtte bemondta az unalmast egy teljesen mondvacsinált indokkal – valószínűleg meggondolta magát, vagy nem akart lebukni a csaja előtt, akit, mint kiderült, elfelejtett megemlíteni. Ott álltam a lefoglalt szállással, leforrázva, dühösen.
A barátnőmmel ültünk a parton és folyékony búfelejtőket fogyasztottunk, amikor a víz egy oszladozó halhullát sodort elénk.
Annyira szürreális volt a helyzet, hogy ezen már röhögtem” – meséli, hozzátéve, volt még egy köre az illetővel később is. „Akkor már messziről elkerült, én meg fogtam magam, és egy tizenöt SMS hosszúságának megfelelő, visszatekintve oltári gáz üzenetet küldtem neki. Máig nem értem, miért nem kaptam észbe előbb!”
Néha az exek is ilyen alkalmakat ragadnak meg, hogy bejelentkezzenek.
„Egykori nagy kedvencünk koncertjén képes volt nekem mindenféle teljesen egyértelmű üzeneteket küldözgetni, miközben pontosan tudta, hogy örökre leírta magát előttem.
Mekkora pofátlanság!” – fakadt ki Zsuzsa.
Hogy ne csak ilyesmiről ejtsünk szót, álljon itt egy pozitív példa is, Sáráé:
„A párom egy vízparti fesztiválon jött rá arra, hogy nekünk össze kell tartoznunk, de csak néhány nap múlva jöttünk össze. Ennek ellenére erre a fesztiválra emlékszem úgy, mint a bulira, ami összehozott – közben már mind a ketten tudtuk, mi a helyzet, de nem történt köztünk semmi, viszont nagyon jól éreztük magunkat, és szikrázott köztünk a levegő, mások is észrevették.”
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
