Ezt tanultuk a női szexualitásról 67 év kutatás során

Március a női történelem hónapja volt, cikkekben mi is több alkalommal megemlékeztünk a történelmet alakító, vagy épp a nemük miatt háttérbe szorított nőkről. Kedvenc szexológusunk, dr. Justin Lehmiller kapcsolódó cikkében azt foglalja össze, mit tett az elmúlt csaknem hetven évben a tudomány annak érdekében, hogy a női szexualitást jobban megérthessük.

Messziről indultunk: a női szexualitást a nyugati kultúrákban hosszú ideig tabuként kezelték, a női szexuális kielégülés vagy öröm nemhogy prioritás nem volt, ha a szexről volt szó, de lényegtelen, jelentőség nélküli vagy ordenáré dologként tekintettek rá. A szex hosszú ideig az a dolog volt, ami gyermekáldáshoz segítette az embereket, és amit a férfiak élveztek, a nők meg megadóan tűrtek. Nézzük, hol kezdődött és merre vezetett az út, aminek jelenlegi állomásánál már jóval szabadabban merünk a női szexualitásról beszélni.

Kinsey: akivel az egész elkezdődött

Bár a női szexualitás vizsgálata már a múlt század első évtizedeiben megkezdődött, az átfogó és megközelítésében, módszereiben tudományos kutatás dr. Alfred Kinsey nevéhez fűződik. Elődei ugyanis legfeljebb egy-egy elszigetelt esettel, furcsasággal vagy egy-egy nő beszámolójával foglalkoztak, általánosabb érvényű megállapításokat így nemigen tudtak tenni.  

1953-ban, bő 67 évvel ezelőtt jelent meg Kinsey alapvető jelentőségű és felforgató könyve, a Szexuális viselkedés a nőkben című munka, ami mintegy 6000 nővel készített személyes mélyinterjún alapult, mintája pedig az Egyesült Államok teljes területéről származott. 

Azok a bátor nők, akik részt vettek ebben a folyamatban, sokkolták a világot. A Kinsey készítette interjúkból ugyanis az derült ki, hogy a nők sokkal szexuálisabb lények, mint ahogyan azt korábban gondolták. Sok más egyéb mellett azt találták, hogy nagyon sok nő maszturbál, soknak van szexuális élete a házasság előtt, és többeknek voltak viszonyai is. A kutatás arra is rávilágított, hogy sok nőnek volt azonos nemű partnerrel folytatott szexuális kapcsolata is. 

Kinsey korábbi munkája, amelyben a férfiak szexualitásával foglalkozott, szintén eléggé megosztó volt, a nőkkel foglalkozó könyv azonban tényleg kiverte a biztosítékot. A nők bemutatását obszcénnek érezte a közönség. A könyvet ennek ellenére, vagy épp ezért, ma a 20. század egyik legmeghatározóbb munkájának tartják, ami alapjaiban változtatta meg azt, ahogy a női szexualitásról gondolkodunk. 

A mű ráadásul egy sor, a közvéleményben akkoriban élénken élő tévhitet segített eloszlatni, többek között Sigmund Freudnak azt az elgondolását, miszerint a női orgazmusból a hüvelyi a magasabb szintű, az érettebb, a csiklóorgazmus pedig egyfajta kezdetleges, gyerekded változat. 

Freud meg volt győződve arról, hogy az érett és szexuálisan helyesen fejlődött nők a puszta behatolástól is el tudnak elélvezni, és azok, akinek ehhez csiklóingerlése van szükségük, diszfunkcionálisan működnek, de legalábbis neurotikusak. 

Kinsey ezzel szemben azt a következtetést vonta le mintegy 6000 nő megkérdezéséből, hogy döntő többségük csiklóingerléssel jut el a csúcsra, és a hüvelyi orgazmus magasabbrendűségének mítosza szoros összefüggésben áll a férfiak komplexusaival és azzal a tévhittel, hogy az orgazmushoz nekik kell hozzájuttatniuk a partnerüket. Ez a gondolat az 1950-es években egészen forradalmi volt. 

Interjúktól a Sex Labig: Masters és Johnson

Az 1960-as években a szexkutatásban újabb fordulat állt be: a kikérdezéstől a laboratóriumi vizsgálatok irányába indultak a korszak kutatói. William Masters és Virginia Johnson egy egészen új látószögből kezdték el vizsgálni a a női öröm természetét. Masters és Johson a szex fiziológiáját tanulmányozták, és azt szerették volna megtudni, pontosan mi történik a testben szex közben az izgalom kialakulásától az orgazmusig. Munkájuk előtt ez olyasvalami volt, amit korábban csak állatokon tanulmányoztak. 

Masters és Johnson azzal a forradalmi tettel, hogy rá tudtak venni nőket, hogy a laboratóriumban önkielégítést végezzenek, vagy épp szexeljenek, miközben nemcsak árgus szemek, de különböző gépek is figyelik őket, megint csak olyan ismeretekkel gazdagította a kutatókat, amik alapvetően befolyásolták a női szexualitás megítélését. Az egyik kulcsmegfigyelésük az volt, hogy a nők egy része több orgazmus elérésére is képes. Az általuk vizsgált férfiak döntő többsége szex után egyfajta laza, nyugalmi állapotba tér vissza, ahonnan újabb orgazmusig eljutni nem könnyű. Ezzel szemben a nők egy jelentős része kielégülés után még újabb orgazmusok elérésre is képes volt.

A kutatás, ami a hetvenes években sokkolta a világot: a Hite Report 

Míg Masters és Johnson úttörő munkája nagyon sokat tanított arról, ami szex közben a testünkben végbemegy, az elektródák arról kevesebb információt adtak, hogy mi történik pszichés szempontból. A vizsgálatokból egészen a hetvenes évekig nem derült ki, hogy mi az, ami beindítja a nőket, mire vágynak, és mit csinálnak, amikor senki se látja őket. 

Ekkor jött ugyanis Share Hite amerikai feminista szexológus, aki azt találta, hogy azok a nők, akik rendszeresen maszturbálnak, saját bevallásuk szerint egyszerűen, könnyen és gyorsan el tudják érni az orgazmust, amikor csak akarják. És hogy miért van az, hogy maguknak ilyen könnyen el tudják érni, páros szexben mégsem? Hite arra következtetett, hogy ez mindössze azért van, mert a szexuális együttlétekben egyszerűen nem ez a prioritás, a heteroszexuális együttlétek forgatókönyve sokszor nem olyan, ami a női kielégüléshez vezethetne. Hite műve korszakos jelentőségű volt, életében mégis heves támadásokkal és halálos fenyegetésekkel kellett megküzdenie. 

Modern idők a női szex kutatásában

A női szex kutatása ma már jóval kevésbé botrányos, mint volt évekkel ezelőtt, de a terület kutatói még most is ingoványos talajon járnak, mert olyan sokáig nem tanulmányozták ezt a területet és annyi téves elképzelés kapcsolódik hozzá. Az elmúlt évtizedekben kutatók világszerte igyekeztek jobb megvilágításba helyezni ezt a témát. Nézzük, kik voltak az elmúlt évtizedekben azok a női tudósok, akik sokat tettek a női szex jobb megismeréséért! 

Dr. Lisa Diamond

2008-ban Diamond egy 100 nő bevonásával végzett tízéves kutatás eredményeit közölte, amelyekkel azt bizonyította be, hogy a nők szexuális vonzódása, viselkedése és identitása is flexibilis, vagyis olyasvalami, ami az évek során változhat. A jelenséget szexuális fluiditásnak írta le, és megállapította, hogy a szexuális fluiditás a nőkre sokkal inkább jellemző, mint a férfiakra. 

A szexuális fluiditás a nőkre jobban jellemző.
A szexuális fluiditás a nőkre jobban jellemző.Fotó: nd3000 / Getty Images Hungary

Dr. Meredith Chivers

Chives azt figyelte meg, hogy a nők izgalma sokkal kevésbé kötődik bizonyos forgatókönyvhöz, mint a férfiaké. Míg a férfiak jellemzően olyan jellegű ingertől jönnek izgalomba, ami az érdeklődésükhöz közel áll, a nők eben is fluidabbak, és érdeklődésüktől függően izgalomba tudnak jönni nő-nő, férfi-férfi forgatókönyvektől is. Már ami a testi izgalmat illeti. 

Mert egy másik érdekes megfigyelés az volt, hogy a nőknél jobban elkülönül a testben és a pszichésen, fejben létrejövő izgalom. Míg a férfiak esetében jobbára az van, ahogy attól lesznek fizikailag izgatottak, ami egyébként is beindítja őket, a nőknél a nedvesedés úgy is meg tud történni, hogy valójában fejben nem érzik magukat izgalomban. 

Dr. Debby Herbenick

Herbenick nagyszabású, az egész Egyesült Államokon átívelő vizsgálata segítségével még közelebb kerültünk a nők szexualitásához és megtudtuk, mit és hogyan szeretnek a hálószobában, mi okoz nekik örömet, és jelentősen kitágult a normál szó jelentése, mert kiderült, hogy rengetegféle változatos dolgot szeretnek a szexben. 

Az egyik kulcsfontosságú tanulmány kimutatta, hogy a játékszerek használata nagyon nagy szerepet tölt be a nők életében, az amerikai nők nagy többsége használt már ilyesmit. Valamint az is kiderült, hogy a vibrátorok jobb szexuális funkciókhoz segíthetnek hozzá, és legalább olyan nagyot tudnak dobni a női örömön, mint a különféle síkosítók. 

 

Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.