Tiniként vagy a húszas éveidben úgy tűnhetett, tiéd a világ – és most már tudod, hogy az is volt, ami a bulikat illeti. Simán roptad hajnalig, de ha kellett, bementél dolgozni, legfeljebb napszemüveget vettél fel akkor is, ha épp nem volt rá szükség. Ezzel szemben negyven pluszosként könnyen szembesülhetsz azzal, hogy abszolút nem bírod már úgy az éjszakázást, mint akár csak tíz évvel ezelőtt: sőt, lehet, hogy igényed sincs többé úgy rá.
37 fölött bulizni tragikus
Egy ausztrál közvélemény-kutatás néhány évvel ezelőtt azt is megmutatta, mikortól érzik úgy az emberek, hogy egyre nehezebb számukra eljárni bulizni. Meglepő lehet, de a 31 éves kort jelölték meg határvonalként, a 37 éves életkorral kapcsolatosan pedig úgy fogalmaztak:
ilyenkor bulizni már egyenesen tragikus következményekkel jár.
Az 5000 válaszadó 80 százaléka nyilatkozott úgy, hogy szívesebben ücsörög otthon a kanapén, mint hogy egy szórakozóhelyen álljon sorba a bárpultnál. 29 százalék bevallotta, hogy a másnaposság rettenetesen kínozza – ennek egyébként biológiai magyarázata is van, az idősebbek szervezetében több gyulladásos folyamat zajlik le, mint a fiatalabbakéban, ha pedig ehhez hozzáadjuk még az italok hatását is, az már túlzottan megviseli testünket.
Az ismerkedés fontosságának háttérbe szorulása is tényező abban, hogy miért bulizunk kevesebbet negyven fölött: a fent említett kutatásban a válaszadók 70 százaléka fogalmazott úgy, hogy partnerének megtalálását követően inkább otthon ülővé vált.
Mindezek mellett a negyven fölöttieknél már olyan problémák is felmerülnek, mint a gyerekfelület vagy a hazajutás megszervezése, sőt, még az is, hogy kicsípjék magukat egy ilyen estére.
A család miatt nehezebb összehozni egy egyszerű találkozót is
Mindettől függetlenül időről időre azért sok negyven pluszosban ébred vágy arra, hogy mégis bulizzon egy kicsit: így érzik magukat ennek a korosztálynak tagjai, ha kirúgnak a hámból!
„Bulizni ugyanolyan jó, csak a másnaposság harmadnapossággá fejlődik, és minden korábbinál durvább mértéket ölt.
Meg ami még feltűnt, hogy mivel mindenkinek van családja, elfoglaltsága vagy valami egyéb nyavalyája,
egy egyszerű sörözés megszervezéséhez is komoly erőfeszítés szükséges” – mondja Marci, akinek gondolataihoz Sára is csatlakozik.
„Időről időre érzem azt egy koncert vagy fesztivál kapcsán, hogy mennyire jó lenne elmenni, viszont sokszor már az árak eltántorítanak, nagyon mások, mint tíz vagy húsz éve voltak. Ha mégis nekivágunk, garantált, hogy használhatatlan leszek a teljes következő napon, a fejem fáj, a szemem ég, kialvatlan vagyok, cserébe a gyerekek is nyúznak. Ha egy buli este tizenegykor kezdődik, az kizárt, hogy el tudjak menni, gyakorlatilag képtelen vagyok éjfélnél tovább fennmaradni, annak meg semmi értelme, hogy ásítozzak a pult mellett. Én most már nagyon megnézem, mire megyek el, csak olyan bulit választok, ami tényleg lázba hoz, ami langyos víz, azt passzolom inkább” – fogalmazott. Hozzá hasonlóan Juli sem tud éjszakázni.
„Bulizni? Már csak árnyéka vagyok önmagamnak.
Este 10 körül ólmos fáradtság tör rám, elkezd zavarni a hangos zene meg a fények, felidegesítem magam azon, hogy túl kell ordítani a zajt.
Nálam ez a fajta lúzerség még azzal is párosul, hogy egyáltalán nem iszom” – mondja.
Sok negyven fölötti mást tekint már szórakozásnak
Van, aki a fenti problémára megoldást talált azzal, hogy a bulizást másként értelmezi, mint fénykorában tette: nem egy szórakozóhelyen tombol, hanem egészen másként lazít.
„Nekem jelenleg családdal vagy családtaggal szervezett programok, koncert, verseny, meccs, utazás okoz örömet. Egyébként az endorfin és adrenalin nem napszakfüggően jelentkezik, tehát a péntek és szombat este-éjjel nem kiemelt időszak, házon kívül este csak a szeretteimmel autózva szeretek lenni, alkoholt többet iszik a mosogató, mint én, egyedül a táncolást kéne visszahozni” – fogalmazott Csaba.
Judit is szívesebben beszélget, mint hogy másokat kiabáljon túl egy szórakozóhelyen.
„Én már ritkán megyek bulizni, sokkal jobban szeretem a tartalmas baráti beszélgetéseket, akár vacsorával, akár anélkül. Az évek során ezekből a beszélgetésekből teljesen kikopott az alkohol. Ha mégis adódik alkalom, amikor iszom egy keveset, kb. 3 nap kell, mire kiheverek egy pohár száraz vörösbort.”
„Néha szívesen elmennék egy olyan zenés-táncos helyre, ahol kiengedhetném a gőzt, de miután nem is kerestem, hogy melyik lenne az a kulturált hely, ahol a korosztályombéliek és nem a sikítozó tizenévesek szórakoznak, ezek a bulik kimaradtak az életemből”
– vélekedik.
Van, aki magabiztosabb lesz
Persze vannak olyan életszakaszok, amikor a buli szóba sem jöhet: ilyen az, amikor igazán kicsi gyermekkel vagy gyermekekkel tölti otthon idejét az ember. Zsuzsi pontosan ebben a helyzetben van: amikor arról kérdeztem, hogyan bulizik, annyit válaszolt, rá se veszi a lélek, hogy elinduljon.
Nem akarjuk ugyanakkor azt a látszatot kelteni, hogy az élet negyven fölött már csupa siralom, amibe nem fér bele némi esti önfeledt szórakozás: jó példa erre Ági, aki most sem mond le arról, hogy úgy érezze jól magát, mint húsz éve.
„Én sokkal magabiztosabban bulizok 40 évesen, mint a 20-as éveimben.
Akkoriban szinte kötelezőnek éreztem, hogy menni kell, mintha magamra erőltettem volna. Ma pedig már valóban szórakozás, feltöltődés.
Tény, hogy régen reggel 6-kor hazaértem, és 9-re a szerkesztőségi meetingen ültem. Most hajnal 2-ig vagyok hitelesítve, és még akkor is nehéz nap, és a helyek is, ahova járok, mások… Előtérbe kerültek a koncertek a péntek esti szórakozóhelyek helyett. És hogy ciki-e 40 évesen? Mert szokott ilyen kérdés is jönni… Arra azzal a mémmel szoktam válaszolni, hogy »Tisztelettel kérdezem azoktól, akik úgy élték le az életüket, hogy mit szól majd a falu népe?, hogy végül mit szóltak?«”
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
