Hiába kérdezi meg, hogy vagy, valójában nem érdekli: így ismerd fel a narcisztikus főnököt

Életed jelentős részét a munkahelyeden töltöd, ezért nagyon nem mindegy, milyen légkör uralkodik ott. A beosztottakra leselkedő egyik szörnyű veszély, ha narcisztikus főnök irányítása alá kerülnek, akinek kizárólag a saját igényei és érzései számítanak, mások kizárólag addig érdeklik, amíg kihasználhatja őket – írja a Conversation hasábjain Melwyn R. W. Hamstra, a franciaországi IÉSEG Üzleti Főiskola pszichológus tanára. Gyakran azonban nehéz elkerülni a csapdát, ugyanis a narcisztikus főnök képes arra, hogy eljátssza, mennyire érdekli a munkatársai hogyléte.

Tönkreteszi a munkahelyi légkört a narcisztikus vezető

A narcisztikus emberek önelégültek és látszatra nagyon magabiztosak – ezzel azonban saját elégedetlenségüket és szégyenérzetüket palástolják. Gyakran irigyek másokra, mert azt hiszik, ők többet kaptak az élettől, és folyamatosan úgy érzik, ismerőseik nem adják meg a nekik kijáró tiszteletet és figyelmet. Sikerről, hírnévről és gazdagságról fantáziálnak, ezzel próbálva kompenzálni az életük felett érzett elégedetlenséget. Rendkívül önzők és előszeretettel használnak ki másokat, hogy saját céljaikat elérjék vagy önképüket fényezzék: a történet mindig őróluk kell, hogy szóljon, mások addig érdekesek, amíg csodálják őket vagy a hasznukra lehetnek.

Sajnos a narcisztikus viselkedés megtévesztő: sokan elhiszik, hogy az illető tényleg magabiztos, igazi törtető és született vezető, ezért az ilyen emberek könnyen kerülnek vezető pozícióba. Ezt támasztják alá különböző felmérések is, amelyek szerint a cégvezetők között az átlagnál magasabb a narcisztikus személyiségzavarral rendelkezők száma. A pozitív első benyomást követően azonban hamar kilóg a szólásbeli lóláb: kiderül, hogy a narcisztikus főnök képtelen közösségben gondolkodni és jól működő, kölcsönös bizalmon alapuló, közös célért dolgozó munkahelyi kollektívát kialakítani. A beosztottak úgy érzik, főnökük nem a munkahelyi közösség vagy a vállalat érdekeit nézi, hanem kizárólag a saját egóját próbálja fényezni és a saját gyarapodását biztosítani.

Egy narcisztikus vezető alatt könnyen megromlik a bizalmi viszony a dolgozók és a főnök között: a beosztottak úgy érzik, nem beszélhetnek őszintén vele, nem oszthatják meg vele a gondolataikat. A megtorlástól tartva rettegni kezdenek a hibáktól, ezért nem vállalnak kockázatot, inkább meghúzódnak a sarokban és várják, hogy a fejük felett történjenek a dolgok. A munkahelyi légkör hamar mérgezővé válik, a dolgozók nem érzik magukat biztonságban.

Úgy tesznek, mintha érdekelné őket a közösség és beosztottjaik jólléte

Hamstra szerint fontos a narcisztikus személyiségjegyek korai felismerése: a HR-eseknek tudniuk kell, hogyan szűrjék ki a problémás embereket, mielőtt vezető pozícióba léptetnék elő őket a cégnél. Bizonyos jelek könnyen elárulják őket: a narcisztikus emberek szívesen kérkednek saját képességeikkel és (vélt vagy valós) eredményeikkel, a (valódi vagy ál-)szerénység egyáltalán nem jellemző rájuk. Nyíltan megmondják, fontos számukra, hogy mások felnézzenek rájuk és nem rejtik véka alá (hamis) felsőbbrendűségi érzésüket sem. Sokkal fontosabb nekik, hogy elérjék a céljaikat, mint az, hogy mások számára elfogadható, kellemes módon prezentálják magukat.

Mégsem ennyire könnyű felismerni a problémás személyeket: a narcisztikus főnökök ugyanis képesek elrejteni valódi szándékaikat és úgy tenni, mintha tényleg érdekelné őket beosztottjaik álláspontja, illetve a közösség jólléte. A felmérések szerint ez a megtévesztő taktika gyakran beválik: a beosztottak sokkal jobban megbíznak narcisztikus főnökükben, és biztonságosabbnak érzik az őszinteséget vele szemben, ha azt látják, hogy érdeklődéssel fordul feléjük és meghallgatja a problémáikat. A tettetett jófejség és a valódi vezetői erények közötti különbség azonban észrevehető, ha tudod, hogyan ismerd fel az árulkodó jeleket.

Az árulkodó jelekből felismerheted a megjátszott kedvességet

A kulcsszó a megjátszás: a beosztottjai érdekeivel törődő vezető szerepét játszó narcisztikus főnök állandóan álarcot visel, kínosan ügyel rá, hogy ne a valódi személyiségében, hanem egy tettetett attitűdben tűnjön fel a munkahelyen. Minden mozzanata jól kiszámított, képtelen a spontán reakciókra: viselkedése művi és megjátszott. Például ha valaki tényleg érdeklődik felőle, hogy megy a sorod, magától megkérdezi, mi újság veled, amikor véletlenül elhalad melletted, és szívesen végig is hallgatja a válaszod. A narcisztikusnak nem jut eszébe, hogy spontán módon hasonló kérdést tegyen fel – leggyakrabban akkor kap észbe és érdeklődik hogyléted felől, miután te kérdeztél tőle ilyesmit. Mivel valójában egyáltalán nem érdekli, hogy vagy, igyekszik a lehető legrövidebbre fogni a társalgást és elmenekülni, mielőtt hosszabb elbeszélésbe fognál.

Könnyen felismerhető az empátia hiánya benne: ha tényleg fontos vagy valakinek, az illető szívesen meghallgatja a gondjaidat anélkül, hogy közbevágna, és igyekszik segítséget nyújtani. A narcisztikus személyiség ezzel szemben igyekszik az alkalmas pillanatban a saját bajaira terelni a figyelmet, önmagára fordítani a beszélgetés tárgyát. Lehet, hogy megpróbál tanácsot adni, szavaiban azonban érezhető az együttérzés hiánya és az, hogy szeretné minél gyorsabban letudni a beszélgetést ahelyett, hogy tényleg segíteni próbálna, így gyakran néhány felületes, klisés mondattal elintézi a „jó tanácsokat”.

A narcisztikus személyek jól tudják, milyen fontos meghallgatni a másikat és együttérzőnek mutatkozni, ezért szívesen tetszelegnek megértő, empatikus szerepben. Fontos, hogy felismerd és megkülönböztesd a valódi együttérzést a csalástól, észrevedd, ha valaki csak saját, önös érdekeiből próbál kedvesnek mutatkozni, miközben valójában kizárólag önmagával törődik és kihasznál téged. Ezzel megóvod magad az érzelmi kizsákmányolástól és attól, hogy mások kényükre-kedvükre játsszanak veled, miközben te naivul azt hiszed, segíteni próbálnak.