munka függőség

A munkaholisták is életveszélyben vannak, hiszen már rengetegen belehaltak a túlzásba vitt munkába. Külön kifejezést alkottak rá Japánban: a „karoshi” – ha valaki halálra dolgozza magát – évente százezer áldozatot követel a szigetországban.

 

Kényszeres megfelelés

A harmincas éveiben járó Kinga született munkafüggőnek tartja magát: „Alig hároméves kislány voltam, amikor már egyedül próbáltam meg bevinni a tálcát, a kávéscsészékkel együtt. Persze a földre ejtettem, és minden összetört. Később, hat-hét éves lehettem, amikor esténként a paplan alatt már listát vezettem arról, hogy mit rontottam el aznap, mit kell másnap jóvátennem. Mindig tombolt bennem a tökéletesség iránti vágy.”

A művészvilágban dolgozó nő meggyőződése, hogy csakis a maximum az elfogadható. „Az iskolában végig kiváló tanuló voltam. Mindig attól szorongtam, hogy nem fogad el a család, éppen ezért kötelességemnek éreztem, hogy száztíz százalékot nyújtsak. Képtelen voltam elhinni, hogy csak úgy önmagában is szerethető lény vagyok. Aztán a munkafüggőkre oly jellemző módon nagyon korán a saját lábamra álltam, hiszen már középiskolában dolgozni kezdtem a tanulás mellett.” 

Tabu az intimitás

Kinga szerint mindig az volt a problémája, hogy sosem merte átélni és kifejezni az érzelmeit, mégis ezt az érzelemmentes állapotot hitte normálisnak. „Csakis azt láttam otthon, hogy folyamatosan dolgoznak a szüleim, nálunk nem volt divat az érzelmeinkről beszélni. Egyáltalán nem hibáztatom őket ezért, bár természetesen vannak sérelmeim.” Kinga néhány éve ébredt rá, hogy súlyos munkafüggő, és felkereste a munkafüggők önsegítő csoportját. Az Anonim Alkoholistákhoz és a felépülő drogfüggőkhöz hasonló Anonim Munkafüggők közösségébe azok járnak, akik úgy érzik, gondot jelent számukra vagy családjuk számára a túlzásba vitt munka.

Padlót fogni – szó szerint

Kinga akkor fogott padlót, amikor összeesett a fáradtságtól. Rádöbbent, változtatnia kell, mert veszélyezteti az egészségét.

Másnap reggel 6-kor viszont már talpon volt, és képes volt akár napi 15 órát is dolgozni. A hétvégék sem teltek másképp. „Ilyenkor, ha nem volt épp munkám, akkor nekiálltam, és kényszeresen takarítottam vagy főztem.”

Kényszeres munka otthon

Tévedés ugyanis, hogy kizárólag a munkahelyre korlátozódik a munkaholizmus: otthon, a családban ugyanúgy kiélhető ez a szenvedélybetegség. Kinga azt is elmesélte, hogy egyszer karambolozott a fáradtságtól. „Szerencsére épségben szálltam ki a kocsiból, de még ez sem volt elég.”

Végül akkori társa vágta a képébe, hogy baj van. „Szemtől szembe megmondta, hogy munkafüggő vagyok. Amikor utánanéztem a munkafüggőség jeleinek, elvégeztem egy tesztet is. Legnagyobb döbbenetemre a húsz kérdésből húszra igennel válaszoltam, ami, bevallom, rémisztő volt.”

Lételeme az adrenalin

Ám a legnehezebb szakasz még hátravolt. „Táppénzre mentem, és hónapokon át feküdtem otthon az ágyban, vagy a gépet nyomkodtam. Teljesen kiégtem, élni sem volt kedvem.” Kinga végül segítséget kért, méghozzá a pszichoterapeutája tanácsára. „Mélyreható önismereti munkába kezdtem, és hosszú évek alatt lépésről lépésre szembesültem problémáimmal. Áttörés volt beismernem és kimondanom, munkafüggő vagyok, akinek a lételeme az adrenalin.” A sebek feltépése és a folyamatos lelkizés azóta is tart, ahogy azt az önsegítő csoportok elvárják például a túlevőktől, a kábítószerfüggőktől vagy a felépülésre vágyó alkoholistáktól.

Még nem betegség

Bár a munkamánia még nem számít önálló betegségnek a Betegségek Nemzetközi Osztályozása listáján. Ugyanakkor az orrcsepp- és gyógyszerfüggőséghez hasonlóan nagyon közel áll hozzá, hogy az alkohol- vagy drogfüggőséghez hasonlóan előbb-utóbb benne legyen a felsorolásban. A versenyszférában dolgozók fokozottan veszélyeztetett csoport, a másik ok pedig inkább pszichológiai természetű. Érdekes megfigyelés, hogy a munkafüggők idegenkednek az intimitástól: feleslegesnek tartják a meghitt hangulatú időtöltést a barátaikkal vagy a társukkal, hiszen mindez a munka rovására megy. A munkamániás személy jutalma a másoktól jövő elismerés, az adrenalin, valamint az, hogy fontosnak érezheti magát.

Rögös a kiút

„Az évek során eljutottam arra a szintre, hogy felismerem, ha veszélyben az úgynevezett józanságom. Mivel a felépülés a munkaalkoholizmusból nem egyenes ívű, hanem lejtőkkel teli, folyamatosan figyelem magam. Tudom, hogy ha rázom a lábam, feszültebb vagyok a kelleténél, és veszélyben van a lelki békém. Ugyanez igaz rám, ha nem tudok elutazni. A közelmúltban pedig a férjemmel a fővárosba költöztünk, ami nem volt könnyű.” Kingának nehezére esett fékeznie magát, de sikerült. Most pedig régi vágyát váltja valóra. „Nem siettem el az álláskeresést a fővárosban, hiszen már a rögeszmés munka nélkül is becsülöm magamat. Inkább megvalósítom a legnagyobb álmom, adtam magamnak még egy esélyt, és visszaültem az egyetemi padba. De ígéretet tettem önmagam és a szeretteim számára is, hogy nem tolom túl.”