legértékesebb anyag

Szardínián, Sant'Antioco szigetén a múltból származó egyedülálló fonalkészítő hagyomány küzd a túlélésért. Ez a kagylóselyem művészete, amelyet a Földközi-tenger legnagyobb kagylójából, a veszélyeztetett Pinna Nobilisből lehet kinyerni. Rendkívüli ritkaságnak számít, annál is inkább, mert lelőhelyét 24 generációnyi titok övezi. Egyetlen nő ismeri a titkát: a 69. évében járó Chiara Vigo, aki a hold fényénél merül alá, hogy felhozza az értékes kincset. Az idős hölggyel még 62 éves korában készített interjút a BBC újságírója, aki előtt sok-sok generáció csodálatos hagyománya elevenedhetett meg.   

1000 éves titok

Chiara Vigo minden tavasszal megvárja, míg leszáll az est, majd hófehér tunikájában elmormolt imája után 15 méter mélyre merül, hogy elérje azt a lagúnát, ahol az értékes kagylóselyem található. Az évnek csak ebben a szakában lehet a különleges anyagot begyűjteni. Chiara az utolsó élő ember, aki pontosan tudja, merre keresse, és ő az utolsó, aki azt is tudja, mihez kezdjen vele: hogyan kell a tengeri selymet betakarítani, befesteni és mintákká hímezni, amelyek aranyként csillognak a napfényben. Több mint 1000 éve őrzik családja nőtagjai a titkot, és félő, hogy Chiara már nem adhatja tovább a kagylóselyem-készítés művészetét senkinek.

Hosszú évek munkája

Körülbelül 100 merülés szükséges ahhoz, hogy 30 g használható szálat gyűjtsenek be, amelyek akkor keletkeznek, amikor a puhatestű nyála sós vízzel érintkezik, és keratinná szilárdul. A Vigo csak ezután foghat hozzá a finom szálak tisztításának, fonásának és szövésének. 15 napra van szükség ahhoz, hogy meglegyen a kellő textilszál néhány centiméteres anyag szövéséhez. Egyes darabok, például egy 50x × 60 cm-es, tiszta kagylóselyemből készült, mindössze 2 g tömegű ruha összevarrása hat évig tart. A kagylóselyem nem véletlenül az egyik legritkább és legvágyottabb anyag a világon.

Anyáról lányára száll a kagyló titka

Senki sem tudja pontosan, hogyan és miért kezdtek el Chiara Vigo családjának nőtagjai kagylóselymet szőni, de több mint 1000 éve a tengeri selyem bonyolult technikái és mintái ezen a csodálatos női szálon keresztül öröklődnek. Chiara az ősi mesterséget anyai nagyanyjától tanulta; csak hároméves volt, amikor a nagyanyja beevezett a tengerbe, hogy megtanítsa őt búvárkodni. 12 éves korára egy párnával magasított szövőszéknél ült, és szőtte a kagylóselymet.

„Azóta a tengernek szentelem az életem, akárcsak az őseim.”

Az elődeihez hasonlóan Vigo sem keresett egy fillért sem a munkájából. Egy szent „tengeri eskü” köti, amely szerint a kagylóselymet soha nem szabad vásárolni vagy eladni. „140 minta van a családomban, amelyek közül nyolcat soha nem írnak le, és szájról szájra jár, nemzedékről nemzedékre” – osztja meg Chiara, akinek hiába van lánygyermeke, félő, hogy ő nem ezt az utat álmodta meg magának. A hagyomány szerint a selyem titkainak örököse Vigo legkisebb lánya, Maddalena. Mint a saját nagymamája, Vigo is kiskorában kezdte megtanítani neki, hogyan kell búvárkodni és hímezni. Maddalena azonban hiába tudja, hogy csakis ő viheti tovább a hagyományt, nem vágyik ilyen életre, amit az édesanyja szomorúan ugyan, de úgy tűnik, elfogadott.

Néhány éve Chiara múzeumot hozott létre Sant'Antiocóban, amelyen keresztül bepillantást nyerhettek az érdeklődők az ősi textilművészetről, de be kellett zárni, mivel kis múzeumként nem hozott elég bevételt az önkormányzatnak. Állítólag inkább az állt a háttérben, hogy Vigo nem volt hajlandó elárulni a lelőhelyet és megosztani kagylóselyemszövés titkát.

A 68 éves Vigo ennek a mesterségnek az utolsó művelője. Azt mondja, inkább sírba viszi a titkot, mintsem megszegje a felmenőinek tett esküjét. Szerinte a kagylóselyem varázslatos: a tenger lelke ott lapul a kezeiben.