Az ír mondavilágban nagy számban vannak jelen mindenféle vízben élő szörnyetegek. Azt valószínűleg nem sokan gondolnák, hogy ezek közül a talán legfélelmetesebb egy vidra. Illetve egy vidra-szerű szörny, amely félig farkas, embereket eszik, csak ezüstgolyóval lehet megsebezni, és bőrének már tenyérnyi darabkája megvéd minden bajtól.
Mindig megbosszulja a párját a szörny
A Dobhar-chú nevének jelentése vízikutya vagy a mélység kutyája. A legenda szerint az emberevő, rettenetesen gyors és agresszív szörnyeteg leginkább egy 3-5 méter hosszú, vérszomjas vidrára emlékeztet. Párban él, rendkívül hűséges társához, és ha valahogy megölik az egyiket, a másik minden áron megbosszulja.
Halála pillanatában ugyanis a Dobhar-chú szörnyűséges, magas hangú sikollyal figyelmezteti párját.
Írország szinte minden területén, folyókban és tavakban él, állítólag nagy távolságokat képes vándorolni, így juthatott el az ország szinte minden részére. Igaz, ez nem ad magyarázatot arra, hogyan láthatták egyes beszámolók szerint Amerikában és Kanadában is, hacsak nem a kivándorló írekkel együtt jutott el az óceánon túlra.
Minden vidra ősatyja
Állítólag már a 17. század óta keringenek róla pletykák, ám az első észlelést 1896-ban jegyezték föl, amikor egy bizonyos Miss Walkington találkozott a szörnnyel, és úgy jellemezte, hogy félig farkaskutya, félig pedig hal. A beszámoló a The Journal of Royal Society of Antiquaries of Ireland nevű folyóiratban jelent meg, néhány hónappal később pedig válasz is érkezett rá: Mr. H. Chicester Hart arról írt levelében, hogy ő is hallott erről a szörnyűséges élőlényről, amely állítólag a tavak királya és minden vidra ősatyja.
Ám nem csak ilyen régről számoltak be a Dobhar-chúval történő találkozásról. 2000-ben Sean Corcoran ír képzőművész és felesége mesélt arról, hogy látták a szörnyet, amely hatalmas volt, és sötét színű bundával, narancssárga uszonyokkal rendelkezett. „A lény másodpercek alatt úszta át a tavat, majd kiugrott a vízből egy hatalmas sziklára, és mielőtt eltűnt, kísérteties sikolyt hallatott” - nyilatkozta a művész.
Sírkő igazolja a legendát?
A vidra-farkas hibridhez kapcsolódó legendák közül minden bizonnyal Grace McGloighlin vagy Connolly esete a legérdekesebb, különösen azért, mert úgy tűnhet, mintha tények is alátámasztanák. A több változatban mesélt történet 1722 szeptember 22-én kezdődik, amikor Grace épp ruháit mosta (vagy fürdött) a Glenade Lough nevű tóban, amikor egy hatalmas szörny ugrott ki a tóból, és leterítette. Kiáltását meghallotta férje, ám mire Terence a helyszínre ért, felesége már halott volt, és a Dobhar-chú a félig felfalt holttest mellett aludt.
A dühös férj gondolkodás nélkül megtámadta a szörnyet, és tőrével leszúrta (vagy puskájával lelőtte). A vidra-farkas hibrid halála előtt még vérfagyasztót sikoltott, amelyre válaszul megjelent a párja. Terence és társa, aki vagy egy barátja, vagy a testvére volt, lóra pattant és elmenekült, jó pár kilométert lovagolva, míg elértek Cashelgarronba. Itt megálltak egy kovácsműhelynél, hogy újrapatkoltassák lovaikat. Miközben a kovács dolgozott, elmesélték a történteket, és a mesterember értékes tanáccsal és egy karddal ajándékozta meg őket.
„Amikor a szörny támad, át fog bújni a lovad lábai között. Amikor ezt teszi, gyorsan vágd le a fejét!”
– mondta a legenda szerint a kovács. Így is történt. A Dobhar-chú megjelent és támadott, átbújt a ló lábai között, Terence pedig a ló nyergéből levágta a fejét. Mindez úgy hangzik, mintha a 77 magyar népmeséből idéztük volna, ám van egy apró bizonyítéka is: úgy tűnik, tényleg létezett egy bizonyos Grace Connolly ebben az időben, és sírkövén a Conwalli temetőben a faragás egy vidra-farkas szörnyet ábrázol, amelynek fejét kard vagy lándzsa döfi át.
Az ír legendák vízi szörnyei
Kelpie – alakváltó szellem, amely tavakban él. Általában fehér vagy szürke lóra hasonlít, ám képes emberi alakot is ölteni, bár állítólag patái ilyenkor is megmaradnak.
Lavellan – egyfajta vízi rágcsáló, leginkább egy vízicickányra hasonlít, csak nagyobb. Folyók mélyebb részein él, legendásan mérgező, a történetek szerint leheletével akár 30 méterről is képes megmérgezni áldozatát. Mérge az emberekre is halálos.
Selkie – alakváltó, amely fóka és ember alakjában is képes megjelenni, így a tengeren és a szárazföldön is megél. Pozitív és negatív alakként is megjelennek a történetekben: sokszor barátságosak és segítőkészek, máskor veszélyesek és bosszúszomjasok. Emberi megjelenésük általában vonzó, vágykeltő.
A Loch Ness-i szörny – a tavi szörnyek közül a legismertebb. A Loch Ness-i tóban él, hatalmas, hosszú nyakú lény. Állítólag többen is látták már, ám fotók és szonár-felvételek ellenére tudományosan nem bizonyított a létezése. A Dobhar-chú állítólag a Loch Ness-i szörny utóda.Ha még szívesen olvasnál hátborzongató dolgokról, kattints ide!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
