Ha viccesre akarnám venni, azt mondanám, egy lány ágyúgolyóval. Erre a kettlebellfanok közül azok, akik szerint az eszközt az orosz mezőgazdaság adta a világnak, biztosan felhördülnének. Ha azt mondanám, egy lány háromszáz éves orosz mázsasúllyal, nemcsak azok néznének furán, akik szerint a cári hadsereg unatkozó katonái fabrikálták (úgy, hogy fület öntöttek az ágyúgolyókra), hanem talán mindenki.
Maradjunk hát ebben: Kosztán Adrienn RKC. Ezt a három betűt, amelyet egy végsőkig embert próbáló vizsga letétele után biggyeszthet csak a neve mögé a kettlebelles, nem árt kicsit megmagyarázni.
A Russian Kettlebell Challenge egy olyan súlyzós izom-, ízület- és szalagerősítő rendszer, amelyet Pavel Tsatsouline, az orosz különleges erők kiképzője fejlesztett ki. Ma Magyarországon Lakatos Péter vezetésével működik a rendszer.
Hívjuk úgy, ahogy rajongói, akik elnevezik, kifestik és természetesen otthonaikban kitüntetett helyen tartják: kettlebellnek. Egy gyönyörűen durva tárgy. Nagyon nem illik a fitnesztermek plüssfogantyús kondigépei mellé. Ha megkérdeznénk, hogy kerül egy nő kezébe… talán úgy, hogy nyers, brutális és első ránézésre annyira nem odaillő dolog. Bár, ha minden igaz, egyszer egy rózsaszín, Swarovski kristályokkal kirakott példány is lesz Magyarországon…
– Aki veszi a fáradságot, és rákattint néhány youTube-os kettlebell-hivatkozásra, azt gondolhatja: ha egy nő elkezdi, lassan elmagányosodik, elveszti a barátait, de a barátnőit biztosan, és pár év múlva hátulról össze lehet téveszteni a bolgár férfisúlyemelő-válogatott tagjával…
– Óriásit téved ez az ember. A kollégáim közt, amikor bevittem a bellt az irodába, néhányan tényleg mondták, hogy megőrültem. Azonnal adjam vissza ezt a szörnyűséget, mert biztosan megsérülök, megvastagodok, vagy valami rossz történik.
A barátnőim viszont lejöttek az edzésre, kipróbálták, és sokan közülük első számú alakformáló eszközüknek tartják azóta is.
– Hogyan kerültél kapcsolatba az eszközzel?
– Ricsi, a férjem (szintén RKC) hozta haza az első golyót… a bemutató edzés után egy darabig csak kerülgettem a lakásban. De amikor lementem a tanfolyamra, azonnal tudtam, én ezt oktatni akarom – nőknek… éreztem, ez olyan dolog, ami a „női” területeket a legjobban megdolgoztatja.
– Rendben, ez tényleg szuper, de azt gondolom, mégis messze van az, hogy „jól megdolgoztatom a belső combomat” attól a fajta motivációtól, amely belőled oktatót csinált.
– Természetesen. Erre egyszerűen azt mondom, hogy nekem ez adja meg az igazi flow-élményt. Amikor a bellel edzek, nem járhat más a fejemben. Csak én vagyok és a golyó…
– Oké. De én azt mondom erre, vas-vas, a konditermekben is vasak vannak, vannak egykezes súlyzók is, bár azokat nem nevezik el vagy festik viccesre a megszállott rajongók. Más különbség?
– Rengeteg. A konditermekben izolált mozgást végzel, nagyon szabályosan, s ettől szép izmaid lesznek. Ezek a mozgások idegenek a hétköznapi terhelésektől. Mi először azt ellenőrizzük az újaknál, hogy tud-e egyáltalán mozogni, lehajolni, fekvésből felkelni – úgy, ahogy az életben tesszük/tennünk kellene ezeket. Csak ez után adunk a kezébe golyót. És alapvetően más az is, hogy itt minden gyakorlatnál a teljes test mozog. Ez nagyon fontos, mert ebből ered az, hogy edzés után mindenkinél kiválóan működik az utólagos zsírégetés. Fejleszti az erőt, az állóképességet, az érrendszert. Ezek az edzések úgy dolgoztatnak meg, hogy megelőzzük a sérüléseket is, és a hétköznapi mozgások során sem fáradunk el…
– Mikor is?
– Például, amikor tele van a kezünk egy gyerekkel, és közben be kell emelnünk egy bevásárlótáskát a csomagtartóba. Vagy amikor kicsit többet gyalogolunk a kelleténél, vagy csak szimplán órákig álldogálunk, mondjuk, főzés közben…
– Mozgólépcső, lift, kitolom a bevásárlókocsit az autóhoz…
– Oké. Tedd ezt, és majd megnézheted a keringésedet, a mozgásszervi megbetegedéseidet negyven körül… Aztán az is fontos, hogy a bellt hazaviheted. Nem kell több másfél négyzetméternél, és nem kell több napi 15-20 percnél.
– Az idő kevésnek tűnik ahhoz, hogy tényleg megdolgoztasd magad.
– Lehet. De mondj egyetlen olyan mozgásformát, amely során 20 percig a teljes tested minden izma mozog, és elkezdheted akár 30 évesen, jelentős túlsúllyal is, mert egy olyan gyakorlat sincs, amely ütésszerűen vagy rángatva terhelné az ízületeidet.
– Nyertél. Ti edzetek otthon?
– Igen. Van egy szobánk, ami majd a babaszoba lesz, abban edzünk. Ha van kedvünk, időnk, akár reggel, munka előtt.
– Hatkor kelés, reggeli torna?
– Ötkor. Aztán tíz perc ébredezés után tíz perc bemelegítés, és tíz-tizenöt perc edzés.
– Ki kelt kit?
– Azért a férjem, Ricsi az, aki ezt sokkal keményebben tolja, de ha csörög az óra, akkor mindketten felkelünk.
– Én utána ennék egy kiadós reggelit, és visszafeküdnék aludni.
– Mi utána eszünk egy egészség reggelit, és megyünk dolgozni. De elárulom, este, ha például 11-kor érünk haza – edzés után –, simán bedobok egy szalonnás tojásrántottát.
– Súlyproblémák?
– Aki ezt kicsit is komolyan csinálja, mondjuk, heti háromszor, elfelejtheti…
– Ez egy katona által kifejlesztett rendszer. A könyvben, amelyet a kettlebellesek bibliaként forgatnak, számtalan helyen szerepel a harci kedv, az agresszivitás fokozása. Kell ez nekünk?
– Igen. Nézz szét a mindennapjainkban: szétfolynak az emberek. A tudatosság, a szellemi erő, a dolgok átgondolásának képessége legtöbbjüktől távol áll. Az igazán kezdők, akik lejönnek, először nem tudnak figyelni. De azt nem engedheted meg magadnak, hogy 16, 24 vagy 32 kilogrammos súlyzóval a fejed fölött ne figyelj. Látom is rajtuk, hogy egy-egy edzés végére felébrednek, összekapják magukat, beélesednek. És legtöbben az élet más területein is fejlődnek.
– Tudatosság… Neked marad időd a munka és a hivatás mellett másra is?
– Mindenre. Sokat kirándulunk, utazunk, olvasunk. Tévénk nincs. Vannak viszont nagyon jó barátaink. Tudatosság alatt azt értem, hogy olyan dolgokkal foglakozom csak, amelyeket én választok, nem az elvakultságot…
– Vágyak?
– A rózsaszín a kedvencem. Szeretnék egyszer egy rózsaszín, Swarovski kristályokkal kirakott kettlebellt. Szeretnénk egy gyereket, és hamarosan szeretnék csak az oktatással foglalkozni. Bár azt nem tudom, gyerekkel a hasamban fogok-e bellezni, de elképzelhető. És szeretném megcsinálni a következő vizsgát, mert itt kétévente újítani kell az oktatói diplomát. De elsősorban szeretnék ilyen boldog nő maradni, amilyen most vagyok.