közösségi média komment

Veled is megesik, hogy mielőtt útjára bocsátanál egy kommentet, elszámolsz tízig, és csak akkor nyomsz rá a küldés gombra, ha még ezután is helytállónak és szalonképesnek érzed az írást? Vannak, akik nem gondolkodnak ennyit, és önkontroll nélkül ontják magukból az írásba foglalt dühöt, trágárságot vagy szélsőséges véleményt.

Valós és idealizált énkép a közösségi médiában

A vita, rosszabb esetben egymás sértegetése, nem új keletű dolog. A technika fejlődése, kiváltképp a modernizált kommunikáció egyre szélesebb teret nyit a vélemények ütköztetésének.

A közösségi médiában közzétett posztok által sokak élete nyitott könyv mások számára. És ezek a Facebook-, Instagram- vagy TikTok-bejegyzések az esetek többségében nem fedik a valóságot. 

„A közösségi médiában megjelenő posztok kapcsán meg kell különböztetnünk a valós és az úgynevezett idealizált énképet. Az előbbi azt mutatja, ahogy valóban kinézünk, az utóbbi pedig azt, ahogyan ki szeretnék nézni, hiszen kevés ember van, aki úgy elégedett önmagával, ahogy van. A legtöbben soványabbnak, fiatalabbnak, izmosabbnak vagy idősebbnek szeretnénk látszani” – mondja dr. Zelena András egyetemi docens, a Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) tanszékvezetője hozzátéve: az idealizált énkép legtöbbször a „feljavított” photoshopolt fotó, évekkel korábbi kép mostaniként feltöltésével ölt testet, és mindig egy hamis világot tükröz.

Ez az elképzelt valóság ma már sokaknak elérhető,

hiszen nem kell hozzá jártasnak lenni a programozásban, mindössze egy okostelefon és egy applikáció szükséges ahhoz, hogy a túlfilterezett fotók elkészüljenek.

De miért bántanak sértő kommentekkel?

A szakértő szerint problémát jelent, ha az idealizált énkép köszönőviszonyban sincs a valós énképpel, és ha a személyes találkozók híján a webes visszacsatolások felértékelődnek. 

„Az, hogy ki hogyan éli meg, kiből milyen érzéseket vagy indulatokat váltanak ki a közösségi médiában közzétett fotók, vagy egyéb bejegyzések, függ egyfajta internet-szocializációtól és az otthonról hozott mintától. Ha valaki megtanulta, és azt élte meg, hogy őt nem a képernyővalóság teszi értékessé vagy értékelhetővé, akkor meg tud birkózni az őt ért negatív bírálatokkal. Ám a mindig tökéletesre törekvés, az elismerés iránti sóvárgás, a hibátlanra retusált Insta-világ egyaránt képes óriási indulatokat, de álszent visszacsatolásokat is kelteni” – hangsúlyozza a BGE tanszékvezető docense hozzátéve: ezek a közzétételek nem feltétlenül nekünk, magunknak szólnak, hanem kifelé, a külvilágnak.

Ami természetesen nem igaz, mert nem minden étel csak akkor ízlett, amikor lefotóztam és közzétettem, nem minden nyaralást csak akkor éltem meg, amikor képeken megörökítettem, és kiposztoltam valahová. Azok, akik dühítő módon a kirakatba teszik a testüket, vagy hencegnek a jólétükkel, előre borítékolhatják a rosszindulatú megjegyzéseket, hiszen mindig lesznek olyanok, akik irigykedni fognak mások valós vagy idealizált énképére. 

Nem csak a weben kozmetikázzuk a valóságot

Dr. Zelena András kiemelte: a valóság megszépítése iránti vágyat nem az internet hívta életre. Példaként említi az osztálytalálkozókat, hiszen ott sem arról számolnak be egymásnak az egykori iskolatársak, hogy már elváltak, a gyerekük rossz tanuló, vagy, hogy csak nehezen tudják fizetni a lakáshitelt. 

Tehát a valóság megszépítése nem feltétlenül a social media sajátossága, nem új keletű, csupán az idő előrehaladtával megváltozott a formája. A különbség abban van, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy harminc vagy háromszáz embernek mondjuk el mindazt, ami velünk történt.

De különbség az is, hogy míg személyesen nem biztos, hogy vállalnánk a véleményünket, a virtuális világban sokkal bátrabban megnyilvánulunk. Az emberek szinte gondolkodás nélkül, önmagukból kivetkőzve sértegetik egymást a kommentekben, a hozzászólásaikat feszültséglevezetésre használják, megengednek maguknak olyan agresszív stílust is, amit élőben nem biztos, hogy megtennének. Vannak, akiket még a nyilvánosság sem tart vissza attól, hogy trágár módon, szélsőséges véleményeket megfogalmazva, mások emberi mivoltát megsértsék, sárba tiporják reakciójukkal. 

„Ezt az egyre gyakrabban tapasztalható kontrollvesztettséget az elmúlt években megélt bezártság és elzártság csak felerősítette. Sokan bele sem gondolnak, hogy hiába az arcátlan viselkedéshez használt álprofil, pillanatok alatt be lehet azonosítani őket, és

Ez azt jelenti, hogy súlyos büntetőjogi és anyagi felelősségre vonás is lehet a vége annak, ha valaki meggondolatlanul sérteget másokat” – mondta el dr. Zelena András a Díványnak.

Jobb, ha nem reagálunk a sértő kommentekre

De vajon mit tehet az az ember, aki elszenvedője egy-egy ilyen nemtelen internetes támadásnak? Mi a legjobb viselkedési forma? Hogyan reagáljon, válaszoljon zsigerből, vagy inkább hagyja szó nélkül az őt ért sértő megjegyzéseket?

Dr. Zelena András azt tanácsolja, hasonló esetben jobb, ha megszüntetjük a követést vagy az ismeretségi kapcsolatot, esetleg letiltjuk a profilt. Bármikor meghozhatjuk azt a döntést, hogy nem veszünk részt a szócsatában, kilépünk az adott csoportból, vagy akár még a közösségimédia-jelenlétünket is megszüntetjük.

A legkiszolgáltatottabb helyzetben a tizenévesek vannak, miután serdülőkorban az értékrendjük még nem forrott ki, de az időseket sem szabad elfelejtenünk, akiknek szinte csak a social media a társas érintkezés színtere – kiváltképp igaz volt ez a pandémia idején.

Ha valaki stabil önértékeléssel rendelkezik, mentálisan is védettebb, ám ha ez nincs meg, akkor jobb, ha nem reagálunk a bennünket sértő kommentekre.